Persze jelent, mégpedig azt, hogy a mustra hamarosan a nagyok között találja magát, ha nem vigyáz. Nehéz döntés lesz. Travolta Zágrábban landolt, majd autóba pattant és hivatalos, de egyben baráti látogatásra a szomszédos Bosznia-Hercegovinába utazott. A hegyek között megpörgettek neki egy bárányt, esetleg malacot s látá, hogy ez is jó, és az emberek kedvesek.
Azért egy olyan mozi is érdekes lenne, amelyikben Vincent Vega itt teljesít egy megbízatást. Mindenesetre forgatni jött, méghozzá de Niróval. Csak idő kérdése volt, hogy Hollywood rákapjon erre a gyönyörű országra, ahol már Gojko Mitic is felbukkant foltos, indián lován. Travolta azt mondta, szereti Szarajevót. Naná, Szarajevót mindenki szereti.
A kérdés csupán az, hogy tankolhatnak-e mopedjeikbe a benzinkutaknál a hagyományos öltözéket viselő, gyönyörű szemű moszlim csajok?
Összespannolok egy perzsával. Először a pompás inge tűnik fel, aztán a szép vonásai, majd a bolt, ahol dolgozik. Keleti viseleteket árulnak és használati tárgyakat, beleértve egy százhúsz éves tevenyerget is. Remek darab, megérné venni hozzá egy tevét. A férfi Iránból jött, nagyjából negyvenes, Szarajevóban tanul történelmet és régészetet, közben az üzletben dolgozik. Két kézzel eszi a világot, minden érdekli, Magyarország is. Elmesél egy történetet egy királyi nemzetségről, amelyik valamikor réges-régen, de ebben a galaxisban elindult Perzsiából. Egy részük letelepedett Mezopotámiában,egy másik Skandináviában, egy harmadik pedig a Kárpát-medencében. Megállapítjuk, hogy rokonok vagyunk tehát, és örülünk is ennek nagyon.
Berlinben egy iráni és egy magyar film nyert, itt a török versenyfilm elején felirat követeli az igazságot a szabadságuktól megfosztott iráni rendezőknek. Így is van rendjén, a politika ne okoskodjon, amikor még egy fehéregyensúlyt is képtelenek lennének tisztességesen megmérni. Viszont szépen alakul Magyarország és Irán összemosása. Special screening, a Magyarország 2011 című, tizenegy rendező és Tarr Béla producer által jegyzett szkeccs film. Hogy egy művész miként látja az országot, amelyben él, az ő dolga. És az egyetlen elfogadható gondolatmenet értelmében, ha egy szavával, egyetlen képsorával sem értenék egyet, akkor is kutya kötelességem, hogy mindent megtegyek azért, hogy ezt szabadon tehesse. De a fesztivál katalógusában a következő ajánló olvasható a műről : The film is an outcry in a country where the right wing government is increasingly restricting cultural and film work. Azaz : A film egy sikoly egy olyan országban, ahol a jobboldali kormány mindinkább leszűkíti a kultúra és a filmkészítők mozgásterét.
Na ez így, ebben a formában meg egy káprázatosan nagy f...ság. És azonnal átveszi Elma Tataragic, a Fókuszban című program válogatója a bevezetőjében, akinek persze lövése sincs arról, hogy mi történik Magyarországon, aztán átveszik a lusta újságírók, széthordják, mint a szemetet a szél, és már el is készült a kép. Amit aztán átvesznek a hírügynökségek és Cohn-Bendit vörös fejjel üvöltheti, hogy Magyarországon megkövezik és lefejezik a filmrendezőket.
Tessék mondani, hol volt a sikoly és hol van a mozi 2006 őszéről és arról, hogy korrupt szociopaták vezették az országot a vesztébe?
Közben a románok filmeket készítenek a valós világról és kaszálnak fesztiválról fesztiválra. Ezúttal Radu Jude Mindenki a családunkban című remek filmje (néhány nappal ezelőtt azt találtam írni róla, hogy megvan a román Tarantino) vitte haza a Szarajevó szíve elnevezésű fődíjat. Hogy ott aztán beszáll majd Basescu megbuktatásába, vagy méltóságán alulinak érzi, nem tudom, de nem is érdekel. A film egyébként a családon belüli erőszakról szól, csak kicsit másként, mint azt idehaza megszoktuk. Győzelme számomra külön öröm, mert az elmúlt húsz évben mindössze egyszer találkozott a véleményem a zsűri ízlésével. (David Lynch: Veszett a világ, Cannes)
Zsűrielnök ezúttal Mundruczó Kornél, Magyarország.
