Doku-mentál

A Cesky Krumlovtól Jihlaváig vezető utat az őszre tervezték. Mindegyiket. Nyilván Koh-I-Noor mintájú színes ceruzákkal és elefántos radírokkal felfegyverkezve.

Ezúttal Jindrichuv Hradec a direkció, ám az utat egyszer csak lezárták, méghozzá teljes szélességében. Az elkerülő viszont még szebb, komoly gázlómadár-kongresszus szerveződik, és kiderül, honnan van a cseheknek a rengeteg ponty karácsonyra. Tavak, erdők minden mennyiségben, az egész világ sárga, vörös és barna. Ahol nem, ott fenyvesek. Nem sok mindent lehet szeretni az őszben, de ezt feltétlenül. Már megint dolgozik rajtam a Teremtő.

A jihlavai a világ legszeretnivalóbb fesztiválja, és punktum. Marek Hovorka igazgató és tettestársai egy jó bulinak képzelték el annak idején, és az is maradt. Úgy, hogy közben Közép-Európa egyik legjelentősebb filmes eseményévé nőtte ki magát. Viszont nem lett belőle puccparádé és politikai vircsaft. Itt nem akkor nyer egy japán film, amikor Fukusimában szétdurrannak a csövek, hanem amikor egy irgalmatlanul jó művet neveznek. Idén Endo Maiko Kuicsiszan című alkotása lett a befutó a legnagyobb, Opus Bonum elnevezésű kategóriában és ezzel a dokumentumfilm egyszersmind átcsapott egy új minőségbe. Úgy állunk most, mint amikor Lynch közszemlére bocsátotta a Twin Peaks tv-sorozat verzióját. Nem érdemes már a régi módon gondolkodni.

A dokumentumfilm persze nem „csak” művészet, a világ rögzítése is. Mintegy tízezer dolgozat készül évente, ebből most 177 közül lehetett válogatni. Semmi erőltetett fókuszálás meg koncentrálás, mégis érezhető valamiféle közös gondolkodás arról az alapanyagról, amelyben élünk.

Kurdok, cigányok, gazdasági válság, pénzhatalom, diákok, idősek, elnyomás, gyerekkatonák, ősi kultúrák, kizsákmányolás, rock and roll, idő, művészetek, tüntetések, történelem, szex, jogok és kötelességek, szépség és brutalitás.

A fesztivál minden alkalommal együtt jár a tér, a város átdolgozásával, birtokba vételével. Idén labirintusok, nyulak, gombák, céltáblák bukkannak fel a legváratlanabb pillanatokban. Céltábla állatokon, a Gondolkodón, fiatal páron. Minden és mindenki célkeresztben, amíg vissza nem foglaljuk az életünket. Közben ismét kiderül, hogy a gótika és a street art imádja egymást.

Az idő és a járás is belép a képbe és a dizájnba. Visszaállítjuk az órát, lábnyomok a friss hóban. Nyomot hagyunk és nyomon vagyunk.

Rövid és visszafogott sörséta. Észnél kell lenni, napi öt-hat film nem tréfadolog, és ha a komló nekidurálja magát a szervezetben, az ember durván belehorkolhat egy méltán népszerű kínai blogger mindennapjaiba. Az utca egyik végén Starobrno, többféle, korrekt, de nem több. Középtájt Jezek (Sün) a helyi sör. Markáns és megbízható. Az utca végén a megváltás, Staropramen tízestől tizenkettesig. Tavaly a tizenegyes nem bizonyult büntetésnek, az idei nóvum a szűretlen (nefiltrovany). Egy zavaros extraklasszis. Pilsner Urquellt most nem iszunk. Még ezt is megtehetjük.

A televízióban Indiana Jones és az elveszett frigyláda fosztogatói. Csehül felülmúlhatatlan.