Február 13.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság végrehajtó bizottsága úgy döntött, hogy a birkózás kikerül a 2020-as nyári játékok programjából. Jó, értem én, hogy kötöttfogásban kevesebb az akció, mint falmászásban, és némi gyömöszölés után sorsolnak, de ez azért van akkora tahóság, mint Athén helyett Atlantának adni a jubileumi olimpiát. Ide vezet a görög–római műveltség teljes hiánya.
Február 14.
Mintegy tízezer eurónyi jutalmat ajánlott fel az azeri Modern Egyenlőség Pártja annak, aki levágja az ismert bakui író, a 76 éves Akram Aylisli fülét. Döntésük megmásíthatatlan, a feladat végrehajtásával a párt ifjúsági szervezetét bízták meg. A radikális irodalomkritika nyilván a posztmodern egyenlőség jegyében született, a fiatalok bevonása pedig azt jelenti, hogy bíznak a jövőben. Ja, az idős író bűne az volt, hogy legutóbbi regényében megemlítette az 1990-es, örmények elleni durva atrocitásokat. A szó veszélyes fegyver.
Február 16.
Filmet forgatunk a Káli-medencéről. Most éppen a téli arcáról. Most elég markáns, megint két napig szakadt a hó. Salföldön Balassi Bálint-napot tartanak magyar és török vitézek csatájával, Somogyi Győző vezényletével. Előtte és utána disznóvágás és -feldolgozás Mindszentkállán. A falu kezdi visszanyerni régi arcát, hozzá lehet jutni friss húshoz, tojáshoz, remek borokhoz, miközben Európában darálják a lovakat. „Te katonád voltam, Uram” – ahogyan azt Balassi Bálint uram mondta a halálos ágyán, avagy tollal és fegyverrel.
Február 18.
Hajléktalanok költöztek be az MSZ(M)P volt fővárosi székházába a II. János Pál (leánykori nevén Köztársaság) téren, és mindjárt el is kezdték akkurátusan bontani. Szocialista szellemház.
Február 19.
Budapesti turné. Hanák Gáborral találkozom, aki a Cseh Tamás-archívumot is igazgatja. Nagy tisztelője vagyok a Századunk című televíziós sorozata óta, remélem, kötelező anyag a történelemtanításban. Keresünk egy helyet, ahol emléket állíthatnánk gyönyörű barátunk, Cseh Tamás életének, művészetének és korának. Ott lenne az archívum, egy kiállítóterem, egy jó kis kocsma, egy príma hely bisztró konyhával, zongora, príma nők, koncertek. Lehet ez bérház, villa, hajó, bármi, a sok lelakatolt, pusztuló hely egyike. Nekem a kérés nagy szégyen, adjanak úgyis, ha nem kérem.
Azonnal beleszerettem egy serpenyőbe, a legjobb márka a piacon, mindössze 12 cm átmérőjű, tehát egy tükörtojásnyi. Tucatjával lógtak a bevásárlóközpont polcán, tekintve, hogy a kutyának se kellettek közel ugyanannyiért, mint a nagyok, és lévén teljesen céltalan, mint maga az élet és egy férfimellény.
Aztán leócsították, és lecsaptam. A használati utasítással kezdtem, imádom a műfajt, színtiszta irodalom és tudományos ismeretterjesztés, ezekből tudom meg, hogy a labda nem ehető. Íme a figyelmeztetés: Ne melegítse túl edényét, hogy elkerülje a keletkező füstöt. Veszélyes lehet olyan kisállatokra, amelyek kifejezetten érzékeny légzőszervvel rendelkeznek, mint például madarak. Javasoljuk, hogy ne tartson madarat a konyhájában.
Jó, nem tartok. A konyhaablakon át nézem, ahogy az etetőben randalíroznak a cinkék, a vörösbegyek, a pintyek, a rigók, a harkályok, a gerlék és leghűségesebb barátaink, a verebek, és közben vidáman lóbálom a serpenyőmet. Füst a szememben.
Február 21.
Brand lesz Nicolae Ceausescuból és a tudós asszonyból, Elenából. A román kormány idegenforgalmi célokra kívánja kiaknázni a felejthetetlen házaspár emlékét, miközben Pakisztánban bejelentették, hogy gigantikus szórakoztatóipari komplexumot létesítenek abban a nagyvárosban, ahol kilőtték Oszamát. Halálra röhögöm magam.
Február 23.
Függő lettem. Az állapot kiváltója a pho bo elnevezésű leves, Vietnam nemzeti eledele. Egy héten belül kétszer készítettem el, a végén már reggelire is azt ettem. A receptet a Bűvös szakács című blogon találtam, ott nem lehet mellényúlni. Már az illata is rabul ejt, élvezetét talán a mértéktelen csokoládézabáláshoz lehet hasonlítani. Vietnam egyébként ritka érdekes hely lehet, a nyugati világ gazdagjai is kezdik újra felfedezni, hogy más a kép, mint amit az amerikai filmek a bunkerlakó, szadista sárga komcsikról sugároztak.
Ráadásul nem ők mentek igazságot osztani a világ másik végére, de ez most mindegy is. A vietnami konyha, amely rafinált, összetett és tartalmas, alighanem az egyik legjobb a világon és kiemelt szerepet játszik a helyiek életében. Jellemző, hogy az enni ige sino-vietnami írásjele két jelből áll, a száj és a béke szavak jeleiből. Saigon 1975 óta Ho Si Minh-város, bár erről lakói nem nagyon vesznek tudomást.
Viszont az egyetlen város a világon, ami egy szakácsról kapta a nevét, ugyanis Ho apó fiatalkorában egy ideig August Escoffier-nél dolgozott Párizsban, mielőtt nekidurálta magát, hogy lefőzze a kapitalizmust. Iskola a határtalanban.
Február 25.
Az Egyesült Államok és Irán közös kampányt indít, hogy a birkózás 2020-tól is olimpiai versenyszám maradjon. Kezdésként az amerikai szövetség elnöke Teheránban látványosan megölelte iráni kollégáját. Kapiskálják a játékok lényegét.
Március 1.
Az álszocialisták idehozzák a magyarfaló Pontát egy kis közös ünneplésre. Összenő újra, ami összetartozik. Békemenet lefújva, mert a titkosszolgálatok provokációt jeleztek. Mikor lesz már ennek vége?
Március 4.
Csak az olaszok. Csajok, tenger, foci, pasta, bor. Ott is baj van, a válaszuk rá egyszerűen gyönyörű. A baloldal okoskodik, de nem kérnek belőle, a helytartó Montit, korunk Heydrichjét elzavarják, Berlusconinak talán nem kellett volna hazahoznia a hülye Balotellit, dühöng a korrupció, egy helyes válasz van. Egy komikus. Beppe Grillo.
