Nálunk azért volt egy kis ijedség húsvét előtt, így aztán nem mentünk sehova. Pedig minden jó ötletnek tűnt. A hagyományos nagyszombati gyaloglás, fel az Eötvös-kilátóhoz, majd kiállításmegnyitó a szomszéd faluban, este feltámadás és fény, másnap szintén templom, egy másik. De másként történt, véletlenek viszont nincsenek, így lett jó.
Még nagycsütörtökön meghalt Marquez. Vannak beégett pillanatok. Kamaszkorom legszebb nyarán, nem messze a Feneketlen tótól, egy osztálytársnőm a kezembe nyomja a Száz év magányt. Elfelejtek leszállni a 7-es buszról.
Marquez korai búcsúlevelének d pontja: Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.
Így hát én meg csókot dobok a Napnak, mint egy horvát halász.
Zöld csütörtök. Mangoldot hozunk a kertből, azt esszük.
Nagypéntek. Hal. A nyúl pedig ott lakik, fent, a tojás alakú Holdon.
Valaki azon értetlenkedik egy posztban, hogy mi köze van a nyúlnak a húsvéthoz. Mivel ez azért nem éppen Pilátus esete a krédóval, elmondom. A húsvét, ugye, a Hold újjászületésének dátuma, a nyúl az új élet, a tavaszi termékenység megtestesítője, és ezáltal keresztény értelmezésben a feltámadás eszméjéhez kapcsolódik. És csak hogy cifrázzuk, a tökéletes áldozat jelképe is, mivel a tűzbe vetette magát, hogy Buddha élelemhez jusson.
Az FBI nyomoz egy magyar nyúl után. Azt akarják megállapítani, hogy ingyom-bingyom tálib-e?
Pilinszky János: Harmadnapon
És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek.
És szél támad. És fölzeng a világ.
Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszűnhetett dobogni szíve –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.
Hallgatom a költő különös, összetéveszthetetlen hangját.
Meggyújtjuk a húsvéti gyertyát. Mehr Licht, ahogy Goethe mondta a halálos ágyán.
A harangok visszatértek Rómából. Nálunk egyébként mindig kétszer van dél. Mikor a szentbékkállai templom harangjainak hangja szétterül a medence felett, elkezdik a mindszentkállaiak. A horvát halász csókot dob a Napnak, nagyapám leteszi a kapát, és keresztet vet. Mindketten bennem élnek. Totális időcsapda.
