A káosz angyalai

Farsang vége, böjt eleje, a szabadság fantomképei. Belehúzunk és csendesülünk.

Meg arra is emlékszem, hogy amikor Budapesten éltem, a kései kádárizmus langymelegében, amikor még elég idegesítők voltak az elvtársak, de már lanyhult az éberség, az Oktogonon (így hívtam, ez volt az én egyik privát kis zendülésem a rezsim ellen, de nem apám ellen, mert ő tanította meg nekem a rendes utcaneveket Andrássytól Podmaniczkyig, mert a hatkerben laktunk, ahol bőszen ment a novhétterezés) volt egy újságos, közvetlenül az első éjjel-nappali zöldséges mellett, ahol hozzá lehetett jutni Új Symposionhoz is. A világ egyik legjobb folyóiratáról beszélünk.

Fenyvesi Ottó emlékeiben természetesen kitüntetett szerephez jut ez is, miként a Vajdaság, a társak és a haverok (neki köszönhetem többek között Sziveri János felfedezését is), a hippik és a punkok, a Creedence és a Ramones, a mozi, a mozi, a mozi, a gyönyörű színésznők, megy az eltűnő marasztalása, indián tekintettel a jövőbe. A szabadság foglyai totális, maximum rock and roll, blues filozófia, olyan mint Ladik Katalin, Marshall McLuhan és Tommy Ramone (Erdélyi Tamás) egyáltalán nem véletlen találkozása a Palicsra tartó villamoson, miközben az áramszedőből üvölt a Spirit in the Sky és Wolf, miközben agyvelőt takarít az ablakokról, a Blade Runnerből idéz magyarul: én tudom, hogy te lenni a Szárnyas fejvadász.

Február 21.

A társadalmi gyakorlat szempontjából ma már inkább konzervatív vagyok, bár szellemi-művészi síkon anarchista maradtam. Pfuj, egy konzervatív anarchista?! (Fenyvesi Ottó)

Na, nekem sem kell már öndefiníciókkal bajmolódnom.

Jól meghúztam a farsang farkát. Leves, fiatal, saját kakasból, kocsonya disznóvágás után. Megpördítek egy kis friss lapockát, kockákra vágva a zsíron, hogy legyen egy kis kérge, aztán savanyú káposztát a lábas aljára, rá a hús, köménymag, babér, pirospaprika, egy zöldpaprika, megint káposzta, füstöltek és így tovább, míg kitart a cucc, a tetejére két marok gersli. Felönt, ellep.

Várakozás. Közben tovább megy felfelé az üzemanyag ára, tényleg varázslatos, az olajé zuhan, a forint meg felfelé és mégis, voila. Budapestre megérkezik még egy ember, aki miatt bedől a város, gáz van. Polak wegier dva bratanki!? Kész a káposzta.

És még az első énekóra, az első madárfüttyös reggel, kibújt a hóvirág és a krókusz, a bibéből a szálak majd egy másik levesbe. Addig is újabb disznóvágás, ezúttal Barnánál, kolbász- és szalámitöltés. Két frenetikus nap a gazdával, Valikával (vezérlő csillagunk teknők, belek, fűszerek csodás útvesztőjében) és a Tik-Tak presszó elit kommandójával, Gömbivel és Bélával. Aztán visszaveszünk, itt a böjt. Nem lé, meg ilyen hülyeségek. Bár esténként két deci zöld veltelini azért akad. Kizárólag az influenzajárvány miatt. Sehol egy kóbor tüsszentés.