Február 1.
Rövid hónap, erős kezdés, gyurcsányi évértékelővel. Döbbenetes látvány. És Szanyinak már megint igaza van. A Csillagot vagy Lipótot ugyan nem tudja überelni, az olyan volt, mint egy sláger címe, de megint elég frappáns.
A faluban, ahol élek, rögtön farsangi mulatsággal nyitunk. Van tombola is, lehet támogatni a helyi vöröskeresztet, ez is jó. És hogy még nyerek is egy üveg pompás olaszrizlinget, az is nagyon jó.
Közben legszebb nevű barátom, Szép Laci meséli, hogy nemrég, amikor az ajkai kórházban a nővérek előkészítették a műtétre, amikor megtudták, hogy honnan származik, csak annyit mondtak neki: tudjuk, hol van az a falu. Mindszent Calling. És ez is jó. Öt évig nyomtuk ezt a kis műsorbetétet Csiszár Jenővel a Class FM-en, élőben, improvizálva, megbirizgálva egy kicsit a kereskedelmi rádiózást. Két őrült beszélgetett közös szerelmükről, a Balaton-felvidékről, valamint rock and roll tyúkokról és különös kecskékről. És a népek imádták, talán mert szerethető volt, elrugaszkodott és boldog.
Február 2.
Úgy terveztem, hogy Budapestre utazom, de elhalasztottam egy nappal. Ottani barátaim egybehangzó véleménye szerint ez volt életem egyik legjobb döntése. A német hölgy látogatása ugyanis átrendezte a várost. Én még láttam Brezsnyevet is, na ez ugyanaz a virbli, csak még korszerűbb. Lezárások, készenlét, hiszti. Mert idejött egy ember. Elképesztő.
Február 3.
Budapest. Az autózó városlakók még nem dolgozták fel a tegnapi eseményeket, az utcák szinte üresek, percek alatt beérek. Lehet, hogy mindenki fekve mozizik. Budapesten tudniillik már van ágymozi is, ahol ágyból lehet nézni a filmeket, kereken 5500 forintért. Pizsamaosztás nincs. Viszont azt hiszem, tényleg valami nagy baj lehet.
Február 4.
Zuhan az olaj ára, erősödik a forint, emelkedik az üzemanyagok ára. Ezt add össze.
Vadkapitalista kalandorbanda – mondta Szanyi a Gyurcsányiékra. Na most előkerült ez a Kész Zoltán, aki a „baloldali” kis pártok jelöltjeként indul a veszprémi időközi országgyűlési választáson. Nem hisz az esélyegyenlőségben és az általános választójogban, a kapitalista kizsákmányolásban viszont igen, és privatizálná az egészségügyet és az oktatást. Így néz ki egy magyar baloldali. Lehet, hogy a gyurcsányi időket is vissza fogjuk sírni, mint akkoriban szegény Horn Gyulát. Che Guevara valagba rúgta volna mindet egy szálig.
Február 5.
Megjött Fenyvesi Ottó új könyve, A szabadság foglyai. Alig várom, hogy nekiessek, most csak gyorsan belelapozok, megnézem kamaszkorunk legszebb kebleit, meg hogy miről ír még, a zenekarokat, a költőket. Azért egy Heidegger-idézet erejéig megállok: „A földút évszakonként változó levegőjében gyarapszik a tudó derűsség, melynek arculata gyakorta búskomornak tűnik. Ez a derűs tudás a kedély. Senki sem szerezheti meg, akinek nincs. Akinek van, a földúttól van.”
Naponta több kilométert gyalogolok. Földúton. Most éppen szikrázó, ropogós havon. Fenyvesi Ottó meg az én emberem. Nyolc év van közöttünk, soha nem találkoztunk (ennek véget kell vetni), de olyan, mintha a bátyám lenne. Testvér és szellemi társ.
Február 6.
A zen mindenkié. A járás zen, az ülés zen, és az a beszéd és a hallgatás, a mozgás és a mozdulatlanság, a lényeg mindig nyugodt, ha kardok és tőrök fogadják, akkor sem veszti el nyugalmát.
Csengetnek. Kiballagok a házból, két angyal áll a hóesésben, Andrea és Attila. A Mátrából jöttek, velük sem találkoztam még soha, viszont a kezembe nyomnak egy palack (saját) bort, egy üveg (saját) pálinkát és egy falinaptárt, majd eltűnnek, ahogy jöttek. Jelenés. Állok még egy darabig a kezemben az ajándékokkal. Aztán bemegyek, kibontom a naptárt. Indiánok. A februárnál mindjárt az egyik kedvenc hősöm, Sitting Bull. Nézzük egymást Ülő Bikával, a miheztartás végett. Felszegezem a falra. Ez idén már így marad. Jöhet egy kis tüzes víz. Hau. Uff.
A két angyal másnap a konyhánkban landol. Andrea biológus és népdalénekes, sorban meghatározza az ablak előtti etetőnél randalírozó madarakat. Attila mostanában éppen a kertjét simogatja, onnan valók az újabb ajándékok is, amiket előbányász valahonnan. Meg még egy nagy zacskónyi DVD-t is, remek filmekkel, hogy legyen más is, mint a madármozi. Let it be. Ezeket majd fekve. Felmegyünk a pincéhez, toporgunk egy ideig az érintetlen reformkori tájban és a hóban. Lefelé Andrea énekel. Egy székit. Nem fázom, csak beleborzongok. Hogy minden mindennel összefügg. Hogy már megint. Hogy az Úr összehozza az egymásnak valókat.
Február 9.
Vagy húsz centi hó szakadt rá a tájra. Már nagyon unom ezt a nyomorult telet, de ez levesz a lábamról. Mesebeli. Húzom a szánkót az éjszakában.
