Utazások

Újabb hőhullám, mindenki menekül. Vagy menekít.

A fenti dalszöveg megannyi zseniális társával együtt a nyolcvanas évek elejéről származik. Íróját, Menyhárt Jenőt mindig is izgatta a jövő zenéje, bele is trafált rendesen, mint egy Arthur C. Clarke.

Auguste Rodin 1884-ben megbízást kapott Calais városának tanácsnokaitól, hogy készítsen méltó emlékművet a hős elődöknek. Történt ugyanis, hogy 1436-ban III. Edward angol király serege ostrom alá vette a települést. Nyolc hónapnyi vérgőz és kiéheztetés után Calais reménytelen helyzetbe került. Edward, aki igen kifinomult elmének bizonyult, ha kegyetlenkedésre került a sor, a biztonság kedvéért bevetett némi pszichoterrort is. Nagyvonalúan felajánlotta, hogy megkíméli a helyiek életét, amennyiben hat polgár önként jelentkezik a halálra. Feltételül szabta, hogy zsákvászon ingben, mezítláb, kötéllel a nyakukban járuljanak színe elé a város kulcsával, mielőtt kivégzik őket. A feladatra a hat legtekintélyesebb polgár jelentkezett, köztük a leggazdagabb. Végül szerencsés fordulatot vett az ügy, mert a királynét annyira meghatotta a hősies helytállás, hogy rábeszélte férjét, gyakoroljon kegyelmet.

Más idők jártak na, mindenesetre Rodinnek ez volt az első komolyabb megrendelése, ami aztán némi huzavona után meg is hozta neki a világhírt. A mű momentán Párizsban, a Rodin Múzeum kertjében tekinthető meg. Lenyűgöző.

Calais-ban ezekben a napokban nagyjából ötezer menekült tartózkodik, azzal a feltett szándékkal, hogy ha törik, ha szakad, átjutnak Angliába. Törik is, szakad is, teljes a káosz, és azt sem tudhatjuk, ki állít majd ennek az egésznek káromkodásból emlékművet.

A Mercedes-Benznek ellenben esze ágában sincs menekülni Kecskemétről, kimondottan jól érzik magukat. Ami érthető is, hiszen a magyarországi Mercedes húszmilliárd forint osztalékot fizetett ki tulajdonosainak, természetesen szigorúan adómentesen. Ha ehhez hozzátesszük azt a harmincmilliárd froncsit, ami állami támogatás formájában szakadt rá a sokat szenvedett cégre, és lehalkítjuk egy percre a kissé monoton munkahelyteremtés-mantrát, csendben megállapíthatjuk: ez ám a stratégiai partner! Történt, ami szokott, szívlapát, talicska, Hegyeshalom, itt meg maradt néhány varázsige, például hatékonyság, korszerű, fejlett vállalati kultúra, ilyenek.

Van, aki a Balatonra és környékére menekül, ez is érthető, az is Európa, és ugyanúgy tele van. Reménység szerint az arra vándorlókból jut majd érdeklődő a salföldi Pajta Galériába is augusztus 8-án, délután háromkor. A Török László fotóművész által megálmodott meseszép helyen ugyanis művészeti aukció lesz, a bevétel pedig közösségi célokat talál, jelesül a salföldi faluház javát szolgálja. A felajánlott alkotások a környékhez erősen és valóban (életvitel, szellemiség, spiritualitás és ezek kombinációja) kötődő művészek munkái.

Ha valaki messzebb megy, nem árt, ha beszél egy nyelvet, az nagyot dob a turnén. Mondjuk az angolt, azt sokan szeretik. És a szavak csodálatosak, összekötnek bennünket, új világokat tárnak fel, és több élményben lehet részünk a segítségükkel. Ennek szellemében készült el a Corvina kiadó Marco Polo sorozatának legfrissebb darabja, az Utazó angol. Mert egy kis segítség senkinek sem árt. A műfaj eddigi legjobb darabja nagyszerű elegye egy zsebre vágható miniszótárnak és egy társalgási zsebkönyvnek, jók a rajzai és az infografikái, és pompás tippekkel is szolgál a kínos helyzetek elkerüléséhez. Például, ha Angliában sweetheartnek, vagy darlingnak szólít minket a boltos kisasszony, még ne gondoljuk azt, hogy ismét ellenállhatatlanok voltunk, ez egyszerűen egy kedves gesztus, még akkor is, ha gyaníthatóan kereskedelmi célzattal szakadt ki az éterbe. A kötetet ráadásul komoly szleng szekció gazdagítja, ami meg azért jó, hogy ne azt feltételezzék rólunk, hogy vicces időutazók vagyunk Viktória királynő idejéből.

Akad olyan is, aki nem Afrikából jön, hanem oda megy, hogy aztán kitörölhetetlenül belefényképezze magát a Degeneráltak Nagy Arcképcsarnokába. Mint például Walter Palmer dúsgazdag amerikai fogorvos, aki Zimbabwében vadászgatott ügyesen, és ha már, akkor kilőtte az ország egyik legöregebb és leghíresebb oroszlánját, Cecílt. A világ fogorvosainak dr. Alban utáni korszakának legidiótább rendes tagja (ha valaki esetleg nem élt még a nyolcvanas években: dr. Alban egy nigériai fogorvos volt ezzel a névvel, és Stockholmban döbbent rá arra, hogy ő valójában egy popsztár) helybéli tettestársaival egy furgonhoz kötözött húsdarab segítségével elcsalta területéről a végtelenül szelíd állatot, majd íjával rálőtt. A lövés olyan jól sikerült, hogy Cecíl sebesülten is elmenekült, a nagy vadász és segítői mintegy negyven órával később találtak rá, megölték, levágták a fejét és megnyúzták. Na, itt úgy nagyjából meg is áll az ész, bár egy pillanatig még elmereng azon, hogy mit is pótol magán ily módon ez a surmó, de még nincs vége, tudta tetézni. A Facebook-oldalának profilképével, amin egyik előző áldozatával és egy másik beteggel látható, vidáman mosolyogva. Erre aztán fel is robbant a világháló, az internet népe soha nem látott egységbe forrva részletezte kimerítően, hogy mit is csinálnának a szavannák császárával, fogainak egyenkénti, érzéstelenítés nélküli kitépése egy párhuzamosan elvégzett miskárolással a legvisszafogottabb ötletek közé tartozott. Hiába, nehéz dolog a kereszténység, Walter Palmert nem könnyű szeretni.

És amikor már azt gondolná az ember, hogy nincs lejjebb, vagy legalábbis egy ideig most lapítanak a pszichopaták, megjelent egy másik önjelölt Afrika-kutató, Sabrina Corgatelli. Palmer honfitársnője lendületesen posztolgatja dél-afrikai mészárlásainak dokumentumait, köztük azt is, amelyen egy általa kilőtt öreg zsiráf tetemének támaszkodik öntudatosan. A vehemens könyvelőnő biztos, ami biztos még meg is cifrázta a fotográfiát néhány, az elmeállapotát hűen tükröző képalával, hogyaszongya: Második nap. Egy csodálatos öreg zsiráfot kaptam le. Micsoda lenyűgöző állat. Nem is lehetnék boldogabb. Az érzéseimet, amiket azután éreztem, hogy megvolt, sosem fogom elfelejteni.

Miután pedig kapott néhány észrevételt, ráadásképpen még Mózes első könyvét is beidézte: Minden, ami mozog, ami csak él, legyen a ti eledeletek. Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt.

Így már minden világos. A zöld növény meg sanszosan a marihuána. Nagy az Isten állatkertje.