(Íme, hát megleltem hazámat...)
Íme, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul írják fölében,
ha eltemet, ki eltemet.
E föld befogad, mint a persely.
Mert nem kell (mily sajnálatos!)
a háborúból visszamaradt
húszfilléres, a vashatos.
Sem a vasgyűrű, melybe vésve
a szép szó áll, hogy új világ,
jog, föld. – Törvényünk háborús még
s szebbek az aranykarikák.
Egyedül voltam én sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták: bár velük
voltam volna én boldogan.
Így éltem s voltam én hiába,
megállapíthatom magam.
Bolondot játszottak velem
s már halálom is hasztalan.
Mióta éltem, forgószélben
próbáltam állni helyemen.
Nagy nevetség, hogy nem vétettem
többet, mint vétettek nekem.
Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot
már végképp másoknak remél.
József Attila
Visszavonja a kormány a vasárnapi boltzárat. Ez a mondat néhány év múlva értelmezhetetlen lesz, tehát nem is az van, hogy nem az örökkévalóságnak szól, mint kéne neki, hanem kár volt leírni. Mi viszont, akik benne vagyunk nyakig ebben a szánalmas katyvaszban, értjük. Mi az hogy, nagyon is. Szél kifogva az amúgy is punnyadt vitorlából, ha ennyire akarjátok, eredjetek, oszt dülöngéljetek (Walking Dead) a hetedik napon is gondolától gondoláig. Fogyasztó jobbágyok Velencéje, Újpesti Dózse. A hol lóvét kitalicskázó multi, hol stratégiai partner, nevezzük bárminek, meg közben megszakad a röhögéstől. Összeszerelőfesztivál Magyarország újabb fényes győzelmet aratott a szakralitás maradék csapatai felett. Mindennapi bevásárlókosár legyen, meg Zuckerberg 3x1 étkezés alatt, és majd csak kibírjuk valahogy ezt a ránk mért kis időt.
Csendes nap volt a tőzsdén. Jujj, de jó. Már kezdtem felb...ni magam.
Senkinek sem könnyű. Charlie Watts (dob) felesége például azon húzta fel magát, hogy két arab (arabs lehet inkább és migráns is a tetejébe) ménje gyors egymásutánban elpusztult Lengyelországban, ahová a kiskacsa is készült, megunva a Fekete tavat, szerinte a hanyag állattartás miatt. Hiába, a bratankikkal is mindig csak a baj van, hiába vízvezetékezték át a patkányoktól hemzsegő komplett Londont (amiről közben kiderült, hogy mégsem Magyar (Összeszerelőfesztivál) -ország második legnagyobb városa. A hanyag állattartásról egyébként meg az jut eszembe, hogy magam is vásároltam egyszer egy lovat terápiás célzattal, és aláírtam egy papírt, hogy ezentúl a (idézem szó szerint) jó gazda gondosságával járok el. Az azonban nem szerepelt a beszélő papíroson (hau, testvérem), hogy az alsóörsi szarházi egy karórágó lovat adott el a tiszta szívvel közeledő vevőnek (lásd még lovas nemzet, őstörténet, közös múlt, hej), aminek a következményeit most nem is ecsetelném lószőrrel, legyen elég annyi, hogy maga a kénköves. De ez ugyanakkor maga a magyar mutyi is, mint példázat, a megcsináljuk okosba, ügyesbe és mindaz, amiért oly nehéz itt ép elmével élni. Tegyük hozzá mindjárt mint két serpenyő (a mérlegé), hogy Összeszerelőország Nemmásodikvárosában sem minden fenékig tejfel (Mister), mert amíg a ragasztószalagarcú macska a szőnyeg szélén áll, addig a főnök a faterjával ofsórozik egy jóízűt. Hozzá képest a világ legjobb kisvasutas gázvezeték-szerelője tényleg keskeny vágányú. És ez a baj. Hogy évekig próbáltam védeni egy falusi kocsmában mondjuk a gyökértahóval (ez a szemétpesti antagonisztikus ellenpárja) szemben, hogy nem mindegyik olyan (lop, csal, hazudik), oszt ez most végképp összeomlott. De. Mind olyan. A szeretet ereje maszlag és projekt, a lóvé és a hatalom ereje meg leküzdhetetlen. A sok pénznél is van több és passz.
No de vissza az almozáshoz. Shirley (ő Charlie felesége) ezen a ponton akár vissza is vehetne az izmozásból. Nyilván gyönyörű állatok voltak a megboldogultak, és a veszteség rengeteg (plusz élőlény, amennyiben ez jelent még valamit a profitérában), a két paci piaci értéke, miközben elől haraptak, hátul rúgtak, úgy nagyjából 460 ezer font körül mozgott, attól függően tudjuk forintra fordítani, hogy Soros Dzsordzsi bácsi hogy ébredt. Ez már nem a szabolcsi lélegeztetőgép, ez az afrikai falu hosszas kapacitása. Shirley baby, it’s NOT only rock and roll, but i like it. Tessék szépen felnőni. Satisfaction, az igen.
Luis Enrique önmarcangol. Nem kéne, változatlanul szeretjük. Nem lehet mindig nyerni, egyszerűen elcserélte magát. A mindkét Madrid elleni meccsen. Rakiticet lehívni félnie kellett volna, a török, az Arda Turan meg egyszerűen kellemetlen a Barcelonában, Maxwellt eladni bűn volt. De ez csak egy ötlet, mert hogy keresi a baj okát. Aztán ki tudja.
Vettem egy munkáskesztyűt megint, havonta lyukadnak. Working Class Hero, ahogy John Lennon mondta. És frankón használati utasítás van benne a csomagolásban, tizenhárom nyelven. Nem ehető, ilyenek. Aztán amikor már azt hittem, hogy vége, benne a kesztyűben magában is találtam egy cetlit. Így nyit: ezt a pár kesztyűt a 89/686/EGK irányvonal értelmében a 2-es kategóriába soroltuk. Előzőleg a veszély analizálását kell elvégezni. A szükséges méretet hordáspróbával kell megállapítani, hogy a kesztyű megfelelő nagyságú legyen. Tartozékok: pl. a kesztyű alá felvett másik kesztyű használatakor gondoljon arra, hogy ez negatívan befolyásolhatja a funkciót.
Gondolok. A görbe uborkára, Európára, a civilizáció végére, arra, hogy ezért pénzt kaptál. Összességében anyádra.
A Cseh Köztársaság külügyminisztere meg arra gondolt, hogy a Cseh Köztársaság elnevezés rideg és bajos, kéne valami más helyette, és ennek magának a köztársaság elnöke is megörült egy ábrándos pillanatában. Így aztán könnyen lehet, hogy már megint valami más lesz, magyarul például Csehia. Lenne két jobb ötletem mindjárt, úgyis mint gyakorló csehofóbnak. Csehó elsőként. Mert a csodás sör és Hrabal úr áldott emléke. Nézzük, mit ír erről a bolondos gróf, akiért most szurkolunk tribününkről, valahogy így: örökös gólszerzőnk Esterházy, de most nem a Marci, hanem a Pééééter! Ellenfél : Nuuuul. Ezt írja hát: Álmomban Hrabal egy korsó sör volt. Na, Isten, Isten! Kész, nincs miről tovább. Esetleg a második ötlet: Bohemia. Ingyen adom, mielőtt ellopnák ezt is.
