Mint a bagoly éjjel

Most meg ez a köd. Már csak a kampókezű hiányzik Carpenter filmjéből.

Meghalt Miguel Ferrer, a remek karakterszínész, aki többek között Dale Cooper egyik kollégáját, a kissé szkeptikus és vehemens Albert Rosenfield ügynököt alakította a Twin Peaksben. Elég annyit beütni a keresőbe, hogy Albert, Twin, és máris jön a veszekedése a seriffel. Íme az öröklét egy formája. Az is eldőlt, hogy némi csúszással májusban kezdődik az új Twin Peaks-széria sugárzása, legalábbis Amerikában. Arról még nincs hír, nálunk melyik csatornán és mikor csendül fel újra Angelo Badalamenti ikonikus zenéje, hogy néhány pillanat múlva eltűnhessünk egy különös univerzumban, de arról már igen, hogy David Lynch egyetlen epizódot sem adott ki gebinbe, ami felettébb biztató. Amikor Lynch és tettestársa, Mark Frost a kilencvenes évek elején összeszedték a világ legjobb nőit, és egyetlen mozdulattal valagba rúgták a komplett televíziótörténetet, a sorozat hazai rajongói (többnyire olyanok, akik addig általában menekültek a készülékek elől) keddtől keddig azért imádkoztak, nehogy történjen valami, ami miatt lecsúsznak a következő részről. A még megmaradtak most meg azért, hogy nehogy már valamelyik szennycsatorna happolja el a lehetőséget, mert nem bírnának ki húszpercenként egy idióta és aljas reklámblokkot. (Ez itt az imént egy nyílt levélrészlet volt a Duna Tv illetékeseihez.) Ennyi változott nagyjából az elmúlt negyed évszázadban, kár érte. Amit viszont már senki nem tehet tönkre, az Frost Twin Peaks titkos története (Athenaeum Kiadó, 2016) című könyve a maga bravúros és szellemes tipográfiájával. Egyfelől választ ad az első két évad nyitott kérdéseire, másrészt elmeséli, hogyan teltek a napok Twin Peaksben az elmúlt huszonöt évben. És amint az várható volt, van itt minden a szabadkőművesektől az őslakosok szellemein át az ufókig. A többi spoiler lenne. Mert a baglyok nem azok, amiknek látszanak.