Értelemmel bíró hatások

Ahol lőnek, ahol éheznek és szomjaznak, ahol elfogy a levegő, onnan uccu. És nincs az a kerítés, amely megállítaná őket.

Hegyi Zoltán
2017. 04. 27. 12:50
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ott viszont szépen terjed egy új módszer, amellyel nyomást lehet gyakorolni a döntéshozókra, és a köz figyelmét is rá lehet irányítani a legégetőbb tennivalókra. Egy kilencéves kislány ugyanis beperelte az indiai kormányt a klímaváltozás miatt, és letett egy ötvenkét oldalas petíciót a környezetvédelmi ügyekkel foglalkozó nemzeti zöldbíróság asztalára. Ridhima Pandej egy olyan kaszt tagja, amelynek a tagjait fokozottan érintik a klímaváltozás hatásai, de semmilyen döntés meghozatalában nem vehetnek részt. India amúgy is az egyik legszennyezettebb ország, a világ tíz legsúlyosabb helyzetben lévő városa közül négy itt található. A kormány számos törvényt hozott már az erdők, a folyók és a levegő védelmében, de megvalósításuk és betartatásuk már kevésbé hatékony, és ahogy az lenni szokott szerte a világon, a környezetvédelem kérdéseit bedarálja a fejlődésmantra. Ridhima a Himalájában él, abban az államban, ahol 2013-ban több százan haltak meg és több tízezren váltak földönfutóvá az esőzések okozta áradások és földcsuszamlások miatt. Ügyvédje így foglalta össze a dolgok állását: „Fiatal kora ellenére nagyon is tudatában van a klímaváltozás következményeinek, és aggódik amiatt, hogy mindezek milyen hatással lesznek a jövőjére. Tenni akart valamit, aminek értelemmel bíró hatása van, ezért javasoltuk neki, hogy nyújtson be keresetet a kormány ellen.”

Azt hiszem, ezt nevezzük környezettudatosságnak. Az indiai gyerekek többsége gyorsan válik felnőtté. Nem Ridhima az első, aki ébresztőt fúj, tavaly hat tinédzser indított pert Újdelhi légszennyezettségével kapcsolatban, amely immár elképesztő méreteket öltött, az egészségügyi határérték tizenhatszorosára emelkedett, pedig hol van még a gazdasági pörgés vége. Egy miniszter gázkamrához hasonlította a várost, ahonnan aki tud, menekül. Kérdés, hogy hova. Illetve egy idő után ez már nem kérdés. Csak el. Ahol lőnek, ahol éheznek és szomjaznak, ahol elfogy a levegő, onnan uccu. És nincs az a kerítés, amely megállítaná őket.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.