A magyarok úgy nagy általánosságban szeretik a Balatont. Érzelmi, etikai kérdést csinálnak belőle, akárcsak a politikából, persze szintén csak úgy nagy általánosságban. Jó hír jön. A Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontja Balatoni Limnológiai Intézetének mérései szerint a következő hónapokban, tehát a nyári strandszezonban a tó vízminősége (az előző évekhez hasonlatosan) kiváló lesz. A meder tele van, a lebegő mikroszkopikus algák mennyisége optimális, a halak ívnak, és jól érzik magukat. A turizmus itt húzóágazat, különösen nyáron, tekintve, hogy az egész éves működést a milliókért készülő, ám semmire sem jó hatástanulmányok ellenére az istennek sem sikerül megoldani évtizedek óta.
A faluban, ahol élek, bár nem közvetlenül vízparti település, az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt a turisták és a rájuk építő befektetők száma. Hogy ez jó vagy sem, az enyhén szólva véleményes, mint egy vitatott tizenegyes, tény viszont, hogy a helyi fiatalok elhúznak, így aztán nyáron ki lehet tenni a megtelt táblát, télen viszont olyan a település, mintha ledobták volna a neutronbombát. Középút nincs, mint ahogy szinte semmiben. Az viszont érthető, ha az idelátogató, pénzét itt hagyó kedves vendég, már amennyiben nem a budapesti vigalmi negyedek kultúráját szeretné viszontlátni, amire azért utalnak aggasztó jelek, csendre és nyugalomra vágyik. Madárcsicsergésre és a falusi idill más egyéb, giccshatárba hajló szegmenseire. Legkevésbé sem arra, hogy reggel hatkor megszólaljon az ablaka alatt a 21. század rákfenéje és egyben pestise, a motoros (lásd még benzines) kasza. Márpedig – a használat észszerű mederbe terelése, belátás, tolerancia, továbbmennék, emberség híján – megszólal. És szól egész nap, tavasztól őszig. Reggeltől estig. Hétköznap és hétvégén, ünnepnapokon, valami irtózatos hangon, hogy meg lehet tőle bolondulni. Mintha konkrétan vagon- és gépgyárba költöztünk volna.
Ha az egyikből valami csoda folytán kifogyna az üzemanyag, rázendít egy másik. A zajszennyezés, a tonális terror először csupán kellemetlen, majd az életminőség rovására megy, és viszontagressziót szül. Értelme pedig belterületen, sík terepen, a lényegesen csendesebb fűnyíróval szemben vajmi kevés, inkább valami futótűzként terjedő beteges mániának tűnik, a falusi folklór posztmodern megnyilvánulásának. Aki pedig egyszer erre ébredt úgy, hogy még fizetett is érte, az többé vissza nem jön, a szállásadók pedig lehúzhatják a rolót, és nézhetnek valami más jövedelemforrás után. Ami meg nincs. Még két hónapra sem.
Amíg nálunk a fél ország eszelősen berreg, elmondom, hogyan megy ez Horvátországban, az Adriánál, ahol ugye mi is szívesen költjük a pénzünket, ha tehetjük. Ott májustól szeptemberig nincs ugribugri, még betonkeverővel sem, az illetékesek hamar felfogták, hogy miből él a nép. Nyugi van, kék ég. Ám akadnak a hazában is döntési helyzetben lévő gondolkodó emberek. Balatonfüreden például kordában és rendben tartják a géphasználatot, kompromisszumos megoldás született, ami sokkal jobb, mint a semmi. Számtalanszor leírtam már ezt, mintha a falnak. Pedig a problémahalmozás nem vezet sehová. Illetve igen. Kezelhetetlenséghez, robbanáshoz. És akkor majd lehet sopánkodni.
Ez van kicsiben. Nagyban meg az, hogy Trump, aki egyre jobban kezd emlékeztetni Frank (Francis) Underwoodra a Kártyavárból, ha az antikrisztus felől nézzük a jellemfejlődést, kiléptette Amerikát a 2015-ös párizsi ENSZ-egyezményből, lehet nyugodtan tovább lövöldözni a szén-dioxidot, bele a vakvilágba. Ez sajnos önmagában egyáltalán nem meglepő, az viszont felér egy kisebbfajta csodával, hogy még az USA-ban sem örül ennek mindenki, a világ pedig egyenesen összezárt, Európától Kínáig. Ez is jó hír, mert a világ általában inkább széthúz. Most azonban beszólt a szabad világ első emberének az Apple, az Amazon, a Google, a Twitter, a Facebook, a Microsoft, a Pepsi, a Tesla, valamint Arnold Schwarzenegger és Miki egér is. A rebellis New York-iak zöld kivilágítással tiltakoztak, élükön a kormányzóval és a polgármesterrel, kizöldült a Brooklyn hídtól a Városházán át a rácsos kapuig minden. Emmanuel Macron francia államfő meghívta az amerikai klímakutatókat Franciaországba, hogy ott folytassák munkájukat, Angela Merkel német kancellár pedig a következő szavakkal illette Trump ötletét: „Ez a döntés nem fog megállítani bennünket, akik úgy érezzük, kötelességünk a bolygó megvédelmezése. Pont az ellenkezője az igaz, Németországban, Európában és a világ többi részén is egyesítjük erőinket, hogy még nagyobb elszántsággal küzdjünk céljaink eléréséért. Üzenem mindenkinek, akinek fontos a Föld jövője: folytassuk, amit elkezdtünk, hogy sikerüljön a bolygó megőrzése.”
Csak így tovább, kedves világ, kicsiben és nagyban.
