Sőt Twin Peaks, maga a hely és annak szelleme is alig látszik. New York City van, Vegas meg Dél-Dakota. Hogy aztán majd, igen, persze, de legalábbis valószínűleg mégis ott fussanak össze a szálak. A Lynch-hangulat ugyanakkor természetesen változatlan. Illetve a legjobb pillanatokat idézi. A Radírfejet és a Mullholland Drive-ot például. Mintha egy begőzölt kísérleti filmesre ráesett volna egy csomó pénz. Nagyon úgy néz ki, hogy Lynchet ezúttal szerencsére nem lehetett megállítani és olyan apróságokkal zsarolni, hogy árulja már el végre, ki a gyilkos, holott az senkit nem érdekel. Elveszni ebben a világban, az a jó. Álmokat fejteni. Badalamenti és Lynch zenéit hallgatni, és olyan jeleket észrevenni, amelyek talán nincsenek is benne. De akkor már ezek szerint mégis. Ez az igazi közösségi média. Tűz, jöjj velem.
Negyvenesztendősen visszavonult Francesco Totti. Huszonöt éven át volt – csak és kizárólag – az AS Roma játékosa. Ilyen többé már nem lesz. Csak zsoldosok. A 10-es és a Város. Il capitano és a csapat. Történjen bármi. Totti remek focista, de nem ettől lett ikon. Hanem mert eggyé vált valamivel. Totti és a Roma összenőtt. Írt egy búcsúlevelet, fel is olvasta az utolsó meccse után, boldog-boldogtalan zokogott, gyönyörű nők és éjszakai dühöngők egyaránt. Úgy nyolcvanezren a helyszínen. Az egyik olasz csatorna vagy egy órán keresztül mutatta a tiszteletköröket és az arcokat, köztük a fiatal csapattársakét is. Vajon mire gondolhattak, láthatóan meghatottan? Talán arra is, hogy hol lesznek ők nem huszonöt, de két év múlva. Angliában? Kínában, Katarban? Vagy éppen a Lazióban, hogy pikáns is legyen? A rabszolgapiac gladiátorszekciója rakosgatja őket ide-oda. A focinak egyébként vége, kinyírta a pénz, mint annyi minden mást. Totti volt az utolsó mohikán.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!