Este kilenc óra. Sosem látott formájú felhő az égen, villámok cikáznak benne, körülötte kékség. Eddig még nem esett, ami felér egy kisebb csodával, mert hat körül menetrendszerűen érkezik a vihar, hol ezzel, hol azzal, de enyhülést nem hoz. A levegő páratartalma érzetre száztizenkét százalékos. Még szerencse, hogy nincs klímaváltozás, akkor mi lenne. A kabócák mindenesetre vidáman üvöltenek. Meg a sakál is. A benzines kasza már nem, az utolsó fél kilenc tájékán váratlanul abbahagyta, pedig biztosan szépen menne fejlámpával is. Lassan kialszik a tűz is, amelyet valaki PET-palackok segítségével létesített a negyvenegy fokban. Szelektív gyújtás. Már csak egy vékony füstcsík kígyózik a Szaturnusz irányába, ahonnan népünk származik. A szagát egy demarkációs vonal mentén hirtelen felváltja a kacsáké. Meglepő, de nincs pánik, jobb a cucc, mint a könnygáz. Valamivel.
Abból most Hamburgban jutott ki rendesen, és még paprikaspréből és vízágyúból is, nyilván a meleg miatt. Elmondom, hogy van ez szerintem, nagyjából. Az emberek időről időre beszavaznak a hatalomba más, általuk nem ismert, vadidegen embereket, akik aztán, ha kiderül, hogy mégsem tetszik a rendszer, rájuk eresztik a rohamrendőröket. Ez a demokrácia, liberális vagy illiberális, tök mindegy, a történelem vége vagy még csak a közepe, az is, idáig jutottunk az egyed- és törzsfejlődés rögös útján. A könyörtelen globális bankárkapitalizmus kíméletlen erőszakossága pedig erőszakot szül. Teleszüli vele a világot. Néha meg elszakad a cérna. Lehet ezen csodálkozni, elborzadni és jajveszékelni, de attól még ez van.
Kicsiben is ez van. Vegyük például az úgynevezett parkolótársaságokat. Azokat, akik ezeket megalapították okosba, hogy aztán még mindenféle jogosítványokkal fel is ruházzák őket, hogy kiélhessék a hatalmi tébolyukat és a soha nem lanyhuló pénzsóvárságukat, na azokat kellett volna még időben szívlapáttal a falutábláig. Aztán meg vissza. Ez sajnos hozzáértés és kellő figyelem híján elmaradt, mint egy rendszerváltozás. Egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy pénzt vesznek el tőlünk azért, ami nem az övék. Egy darabka őrizetlen flaszterért, ha úgy tetszik, a közös haza egy részéért. Ez nem szolgáltatás, ez lopás, és még zsarolás és kényszerítés is. Mert ha nem fizetsz azonnal, gondolkodás nélkül, akkor emelik a tétet, rád küldik a végrehajtót, amely szintén egy szép szakma, és levonják a fizetésedből. Mert megtehetik. Nézzük konkrétan a Congeria Településfejlesztő és Szolgáltató Kft.-t Tihanyban. Természettudományos érdeklődésű emberek gründolhatták össze, ez ugyanis egy kagylótörzs neve, a nép egyszerű fiai kecskekörömnek nevezik ezeket az állatokat. Emberiességre, életszerűségre hivatkozni náluk lehetetlen, mert „a gépkocsival történő megállás után haladéktalanul az automatához kell menni jegyet váltani, vagy elindítani a mobiltelefonos parkolást”. Ez már eleve aggályos, az alkotmányban nincs benne, hogy aprót kéne hordanunk, vagy kötelező lenne mobiltelefont birtokolnunk. Ezzel kellene Strasbourgba szaladgálni, bár oda is felesleges, ott sem döntenék be ezt a rohadó rendszert, hiszen részei, részesei.
Most mindenki ebben a láncban szem. Legkevésbé talán azok, akik a G20-csúcs alkalmából átrendezték kissé a hamburgi utcaképet. Voltak köztük mindenféle fiatal népek, hippik, punkok, alternatívok, antiglobalisták, antikapitalisták, zöldek és persze képzett utcai harcosok és balhés futballdrukkerek. Tarka kikötői kavalkád. Várható volt, hogy ez lesz, különösen Seattle és Koppenhága után. Mindenki feltehette magának ismét a kérdést: ki a nagyobb bűnöző, Trump, Putyin meg a többi nagyon fejlett, vagy a sálas kiscsajok?
Egy világítórakéta belehasított az uborkaszezonba, nálunk pedig kitört a cukkiniszezon. A cukkini nagyon szereti az itteni adottságokat, mi meg a cukkinit, mert nem hisztizik, látványos és bőven terem. Olyannyira, hogy ilyentájt kezdődik a fejvakarás, hogy mi a bánatot lehet kezdeni egyszerre ennyivel. Így aztán a büszke termelőkből előbújik a filantróp, mint Soros Györgyből a nevethetnék, és kezdődik a jókedvű adakozás körbe-körbe. Akadt olyan is, akihez végül visszakerült a saját cukkinije, amelyet az előző évek tapasztalatai alapján alattomban megjelölt. Jó ez így, visz egy kis színt a monszunba. Magam mindenesetre kikapcsoltam a csengőt, mert ha valaki még egyszer reggel hatkor rám tör egy kis jóféle cukkinivel, azt elvitetem egy trélerrel. Hiába. Ott lógott egy zacskónyi a kilincsen.
