Uborkaszezon

Néha nagyon jó innen lelépni. Büszkén, európaian a provincialitásból, a levevésből, a kicsinyes rosszindulatból.

Autópálya: egy darab benzinkút a határig, most már hosszú évek óta. Kéne szólni a Lőrincnek, hogy valamelyik reggel vegyen már párat, hadd szárnyaljon a komfortérzés. Közben mint egy gyerek, élvezem, hogy hová fejlődött az autógyártás, úgy is mint húzóágazat. Belátom, hogy nem könnyű nem gyökérnek lenni, ha fickándozik alattunk a kicsike, igaz, nem is nehéz.

Zágráb. A fizetőkapu utáni benzinkútnál többféle meleg étel közül lehet választani emberi áron, a szendvicsek is jók, a dalmát füstölt sonkás pont annyiba kerül, mint nálunk a háromszög, amelyet alig lehet leimádkozni a szájpadlásról. Fiuméban nagyjából öt óra alatt kényelmesen „lent” lehet lenni, kezdenek is rákapni a magyarok a hétvégékre is. Aztán csodás villák az út mentén, egyszerre hozzák a Monarchiát és a mediterráneumot, kitűnő párosítás. Olvasom, hogy Horvátországban rosszabb az életszínvonal, mint Magyarországon, a helyszínen nem úgy tűnik. Jó, persze, a turista szemével, de azért mégis hihetetlennek tűnik. Amennyiben mégis igaz, akkor a kiegyenlítődés miatt az ország északi és középső területein egymást érhetik a nyomortelepek.

Lovran. Bájos település, fokozhatatlan turizmus, parkolóhellyel sem bírják. A ritkítást nyilván az éttermi árakkal gondolják elérni. Mindenkinek elment a maradék józan esze, balatoni rablósorok visszasírva. A Szabadság téren a Szabadság mozi Fellini és Tornatore gyerekkorát idézi. Mellette gyönyörű villa, ott halt meg Feszty Árpád. A kertben egy nő babrál, haja törülközőbe csavarva. Sikátorok, templomlépcsőn gyerekek. Kis Olaszország, minden élhetőnek látszik. Egy férfi érkezik mopeden, strandpapucs, rövidgatya, bukó nyista, előtte, a tankon ötévesforma kislány. Lassan gurulnak, aztán a férfi leül egy sörre az egyik teraszon a haverjaihoz. Magyarországon bilincsbe verve vinnék el. Ez a baj. Egészséges lazaság helyett görcsösség és frusztráció. Frusztrált a társadalom és frusztrált benne az egyén. Derűsnek lenni szinte lehetetlen küldetés, mert naponta ölnek, mérgeznek valamivel. A szállás itt a szomszédban, Medvejában. A teraszon alszom a csillagos ég alatt a balzsamos éjszakában. Nagy élet van, egy amatőr természetbúvárnak ez maga a mennyország. Különféle rendű és rangú rovarok, gyíkok, suhanó madarak. Hajnaltájt egyszer csak irgalmatlan zajongás a kerítésen túlról, a kiszáradt vízmosás irányából. Hörgés, morgás, ágak törése vagy negyedórán át. Csak a medve lehet. Nomen est omen.