Miskolc, CineFest. A filmek (ezekről később) között zakatolás, zajlik a város és a környék bekebelezése. Mindennapi különféle kisadag halászlénket add meg nekünk, szent és boldog korhelyeidnek ma. Titkos Miskolc kávé a Miskolc caféban. Kifogástalan levesező a színház mellett, a sétálóutcában. Szecesszió, barokk és húszas évek között csilingelő, delfinarcú villamos. Környező és távolabbi falvak asszonyainak csodás termékei. Almás céklalé, és a cukkinit is lehet kovászolni. Az újra felfedezett gyerekkor mámora a kisvasúton. Hogy szaladnak a fák, hol fent, hol meg lent. A pisztráng ötös a lillafüredi pisztrángosnál. Népszerű és tudományos. Míg a vásznon tombol az erőszakkultusz legújabb és inkább unalmas, mint sokkoló hulláma, nagyobb fájdalom az élet felfoghatatlan szépsége. És persze az elmúlás örök őszi spleenje.
A szomorú hír most éppen az, hogy meghalt Ljubiša Samardžić „jugoszláv” színész. A közös kultúrkincs szerves részévé Borivoje Šurdilović (Šurda) megformálásával vált, akinek feszt lement a vérnyomása, de élénkebb állapotában sem vetette szét a munkakedv, így aztán a hatalmat papíron gyakoroló munkásosztály képviselői könnyedén azonosultak vele a fekete-fehér képernyők előtt. A velejéig romlott és cinikus kádári kultúrpolitika pedig még Fekete Rokként is lenyomta a vajdasági partizánőrjöngésekről vajmi keveset tudó kedves nézők torkán az Amerre a vaddisznók járnak című felejthetetlen sorozatban. Napi három-négy film egy fesztiválon is kemény tud azért lenni, főleg, ha nem maga választja őket az ember.
Néhány órás enyhülés Miskolctapolcán. Így aztán az én utam most Tapolcától Tapolcáig, barlangtól barlangig vezet, közte valamivel több mint négyszáz kilométer. A barlangfürdő nagy attrakció, különösen a fizetőképesség dolgában érezhetően jobban álló szlovák barátaink körében (ez azért tényleg döbbenetes, hogy idáig sikerült eljutni huszonhét év töketlenkedés, dilettantizmus és lopás következményeként), de az igazán jó világ a gyönyörű parkon és a mókusokon túl kezdődik, a platános utcácskák között, ahol Lajos serpenyőben szervírozza a házi sertés agyvelejét a kertjében, tökéletesen dinsztelt hagymával és pirítóssal. Elképzelhető itt az élet: reggelenként lesétálva egy kávéra a kutyával és a hűvös napilappal, elrendezni kicsit a világ dolgait.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!