Jó hírek. Az emberiség gyönyörű pillanatok küszöbén tétováz. Most nem is arról lenne szó elsősorban, hogy a teslás ember fellőtte a pirosat a világűrbe, mert az valami földöntúlian gyönyörű. Hanem már ami a tyúkokat és a gombákat illeti. A tyúkokkal kapcsolatban nem is a brit vagy a jugó tudósok jöttek elő az ólból, hanem egy kaliforniai. De tehettem volna magam is, holott nem vagyok baromfitudós, mert az is ám egy szakma.
Én csak kimegyek reggelente, etetek, itatok, kukorica, búza, zöld, ha van, víz, ilyenek. Aztán ezt megismétlem. Rókát, nyestet puliszőrrel kezelek. Nézegetem őket, és látám, nem hülyék. A buta tyúk így, ebben a formában nem helyes. Nagyon keveset feltételezünk róluk, miként a macskákról, kutyákról, növényekről és kövekről. Én például konkrétan eszközhasználatot látok, miként a hollóknál, varjúknál.
De lássuk, mit mond a kaliforniai, velem teljes egyetértésben. Egy átlagos tyúk (tehát nem kiugróan értelmes) akár harminc másik tyúkot is képes felismerni és azonosítani. Ugyanakkor a frissen kikelt csibék 24–36 órán belül megtanulják felismerni az anyjukat. Aztán még. Mindez nem okozott komolyabb meglepetést Richard Blatchfordnak, hiszen tudja, hogy a házi tyúkok nyolcezer éve a délkelet-ázsiai vadtyúkból fejlődtek ki, és folyamatosan alkalmazkodniuk kellett a változó környezethez és táplálékhoz. Ez pedig nagy idő és nagy feladat. Blatchford szerint (és szerintem is) bizonyos dolgokban rendkívül összetett a tyúkok gondolkodása, és pontosan ezért a kognitív tudományok szakértői már jó ideje tanulmányozzák őket.
És most jön a java, mindjárt kétszer is, egy rendes flash az amúgy reszketeg lábakon álló önbecsülésnek, illetve ugye kettő. Egy tanulmány ugyanis rávilágított, hogy a csirkék felettébb kedvelik a szép embereket. Ráadásul a szépségről magáról ugyanúgy vélekednek, mint az emberek, tehát a szimmetriában vélik megtalálni. A másik meg, amiben közös a sorsunk, hogy őket is megviseli a téli sötétség. Ez aztán február tájékán már egy kiadós depresszióban is megmutatkozik, a következmény pedig a tojásrakás drámai csökkenése.
Nálam mondjuk nem, de azt azért érzem, hogy a tisztességes hormontermelés alapfeltétele napi tizenkét órányi fény. Így aztán tekintsenek akár plasztikparasztnak, de világítok nekik. És félelmetes, hol tart manapság a tudomány, van is tojás doszt, tápmentesen. Ellopom és megeszem.
A másik nagy cucc a gomba. Se nem állat, se nem növény, mégis van. Sosem felejtem el, mit mondott első gyűjtögetésem alkalmával gombaügyi mesterem és tanítóm, Takács Feri bácsi, midőn megpillantotta a kosárban az egyik példányt. Így valahogy: „Szép zsákmány. Ettől az egész falu jól szórakozna néhány napig.” Lenne a világ varázslatos, fűzöm én hozzája. És akkor a 444 még meg is írta, miért is lenne jobb hely. Mondom. Az Imperial College London neuropszichofarmakológiai központjának kutatója, Robin Carhart-Harris felfedezte, hogy a varázsgombáknak nevezett, pszilocibint tartalmazó gombák fogyasztása egyes személyekben csökkentheti az autoriter politikai berendezkedés iránti vonzalmat. Annyit még erről, hogy a pszilocibin egy pszichoaktív alkaloid, amely elsősorban a Psilocybe gombák nemzetségének tagjaiban lelhető fel, és emberi fogyasztása változó intenzitású és hosszúságú hallucinációkkal jár együtt. És ezek a gombák alighanem hatékony eszközök lehetnek a depresszió kezelésében. Nos, akkor egy. Leszedem a ledet az ólnál, és belekeverem a kukoricába a cuccost. Kettő. Legalizálni most, még a választások előtt.
