Nálam mondjuk nem, de azt azért érzem, hogy a tisztességes hormontermelés alapfeltétele napi tizenkét órányi fény. Így aztán tekintsenek akár plasztikparasztnak, de világítok nekik. És félelmetes, hol tart manapság a tudomány, van is tojás doszt, tápmentesen. Ellopom és megeszem.
A másik nagy cucc a gomba. Se nem állat, se nem növény, mégis van. Sosem felejtem el, mit mondott első gyűjtögetésem alkalmával gombaügyi mesterem és tanítóm, Takács Feri bácsi, midőn megpillantotta a kosárban az egyik példányt. Így valahogy: „Szép zsákmány. Ettől az egész falu jól szórakozna néhány napig.” Lenne a világ varázslatos, fűzöm én hozzája. És akkor a 444 még meg is írta, miért is lenne jobb hely. Mondom. Az Imperial College London neuropszichofarmakológiai központjának kutatója, Robin Carhart-Harris felfedezte, hogy a varázsgombáknak nevezett, pszilocibint tartalmazó gombák fogyasztása egyes személyekben csökkentheti az autoriter politikai berendezkedés iránti vonzalmat. Annyit még erről, hogy a pszilocibin egy pszichoaktív alkaloid, amely elsősorban a Psilocybe gombák nemzetségének tagjaiban lelhető fel, és emberi fogyasztása változó intenzitású és hosszúságú hallucinációkkal jár együtt. És ezek a gombák alighanem hatékony eszközök lehetnek a depresszió kezelésében. Nos, akkor egy. Leszedem a ledet az ólnál, és belekeverem a kukoricába a cuccost. Kettő. Legalizálni most, még a választások előtt.
