Egy. „Simicska sajtója.” Ha valaki képes azt a következtetést levonni a sajnálatos februári eseményekből, hogy minderről Simicska sajtója tehet, ott még nem oszlottak szét a felhők. Simicska sajtója csupán kért és figyelmeztetett. Félreértés ne essék, nem néhány hete kezdte, hanem szinte azonnal a 2014-es választások után. Küldött Lao-cét a kormányzásról és a hatalomról, szelíden javasolt jó modort, szerénységet, visszafogottságot. Vissza lehet keresni.
Kettő. Úriember biztosra nem fogad, ám ha nem történik változás, de ízibe, ha a messziről küldött jelölt helyett nem sikerül találni egy a jobboldali értelmiség, művészek, polgárok, falusi polgármesterek által is támogatott, helyben ismert és elismert, lehetőleg némi karizmával is megáldott személyt, akkor Tapolca is elesik, hogy egy Für Lajos-i gondolattal éljek ezúttal. És vele Badacsonytól Nagyvázsonyig minden. Ezúttal a Jobbik tarol majd, még akkor is, ha Vona Gábor macskáját indítják. Dobó Zoltán már polgármester Tapolcán, és elég eltökélt srácnak tűnik, Ajka meg nem az a kimondott Fidesz-bázis. Csak szólok halkan. A nyolcvanadik percben, még mindig a B-középből. Ébresztő! De nyilván akadnak nálam jobb tanácsadók, akik jobban értenek a termékbemutatókhoz. Budapesten. És már voltak is a környéken. Nyaralni.
De vissza Veszprémbe. Ahol akadnak felemelőbb dolgok is, mint Kész Zoltán villanyoszlopról lemálló különös tekintete a plakátmagányban ázó éjjeleken. Az Utas és Holdvilág Antikváriumban érdemes kezdeni, Molnár Sándornál. Megvenni Hamvas kétkötetes művészeti írásait, bakelitek között böngészni, miközben szól a Stones. Kemény Katalintól ezt olvasni A közösség képe a mítosz című írásában: „A szellem tisztelete semmiképpen sem tűri, hogy jelenlétét észlelve a rátapadó sallangot is tiszteljük.” Oázis. A hely is, a sor is.
Pfitzner Zolival megbeszélni egy majdani idegenvezetést az érseki palotában és környékén. Sétálni a várban, kinézni a Bakonyra és a viaduktra. Beugrani a Vár Ucca Műhely szerkesztőségébe, a Petőfi Színházba, beleszagolni egy kicsit a „backstage-be”, ahol a szép színésznők memorizálják szövegüket, mert ezért a világért kapta a négy Oscar-díjat (mindeközben) a Birdman, aztán meg egy pompás kávéba a Verandában, és az endorfinnal teli levegőbe az Articsokiban, és mindenhol beszélgetni egy kicsit.
Na ez a polgári Magyarország.
