Akad valaki

A társadalom egyértelműen elítéli a prostitúciót, annak visszaszorításáért minden követ megmozgat. Viszont hiába „védjük” a lányokat, ha közben a másik oldal igénye változatlan.

Kíváncsiságból már én is befizettem párszor örömlányok szolgáltatásaira. De szigorúan külföldön, és különösebben nem hatott meg a dolog. Van viszont olyan barátom, aki viszonylag gyakran utazik, a lányok igénybevételéből pedig sportot űz. Mondhatni, ha külföldön van, képeslap helyett behúz egy-egy strigulát – meséli harminc körüli, több nyelven beszélő, kétdiplomás ismerősöm, meg sem lepődve a kényes témát firtató kérdésen. Mint mondja, köreikben az efféle ügyekről nyíltan beszélnek. Egy barátja például nemrég Etiópiában vett igénybe efféle szolgáltatást, és pozitív dolgot mesélt róla. Pedig az a terület a magas HIV-fertőzöttség miatt még az efféle utakra rendszeresen befizető urak körében is kockázatos helynek számít. Olyan barátja is akad, aki, bár vezető beosztásban dolgozik, és alapvetően külföldön veszi igénybe lányok kegyeit, időnként Budapesten is ellátogat éjszakai klubokba.

Következő nyilatkozóm huszonegy éves egyetemi hallgató, igazi „jófiú”. A többség azt hinné, ő csak messziről látott ilyen hölgyeket:

– Egy haveromnak pont a múlt héten volt ilyen kalandja. Éjjel az Astoriánál sétált, amikor leszólította egy lány, és felajánlotta a szolgáltatásait ötezer forintért. A barátom, aki amúgy az évfolyamtársam, eléggé ittas volt, gondolta, épp van nála egy ötezres, így élt a lehetőséggel – meséli olyan rutinnal, mintha legalábbis évtizedes tapasztalata lenne a dologban. Története messze nem egyedi, egy pszichológus szemszögéből nézve pedig még érthető is.

– Régebben az idősebbek vették igénybe gyakrabban az örömlányok szolgáltatásait, de ma már a fiatalok is sűrűbben kerülnek velük kapcsolatba. Ennek oka, hogy mára nagyon erőssé vált a kapcsolódási elvárás, ugyanakkor fölgyorsult az ismerkedés – mondja Faludi Viktória tanácsadó szakpszichológus. Hozzáteszi, hogy ez a fiataloknak hatalmas problémát jelent. – A serdülők például azt mesélik, hogy tulajdonképpen csak meg kell várni a buli végét, mert akkor mindig „akad valaki”. A gond viszont az, hogy rengeteg az inger, rengeteg a lány, viszont nem biztos, hogy pár másodperc alatt választani tudnak közülük a fiúk. Ez pedig már önmagában olyan szorongást okozhat bennük, amely miatt meg sem próbálják az ismerkedést. Másrészt egy szórakozóhelyen nem lehet kihagyni a kapcsolatteremtés egyes fázisait. Az első pillantást, az illatot, a sok-sok egymásra épülő mozzanatot. Ami szintén sok kudarc forrása lehet. Emellett számolni kell azokkal a férfiakkal is, akik jobb ismerkedési képességgel rendelkeznek, akiknek erősebb a szexuális kisugárzásuk, akik jobban hatnak a lányokra. A prostituáltaknál nincs ilyen probléma, ott egyértelmű a helyzet, nem kell ismerkedni, nem kell versenyezni, csak fizetni – emeli ki a szakpszichológus. Véleménye szerint a fiataloknál ennek azért van különösen nagy jelentősége, mert ők még éretlen személyiségek, akik az udvarlást még épphogy gyakorolják, viszont akiknél a szexuális tapasztalat már alapelvárás. Annak megszerzése viszont alapvetően rengeteg kudarccal jár, nem úgy, mintha ezt a problémát örömlányok segítségével hidalják át. Sőt bármilyen hihetetlen, körükben ennek még presztízsértéke is lehet.

A prostituáltak szolgáltatásait igénybe vevők körének változásáról, az „iparág” átalakulásáról számol be lapunknak Tamási Erzsébet kriminológus is. Az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársa szintén azt emeli ki, hogy régebben inkább az idősebb korosztály kereste föl az örömlányokat, egyszerűen azért, mert ahogy a nők idősödtek a kapcsolatokban, úgy csökkent a szexuális igényük. Emiatt pedig a férfiak életéből egyre inkább hiányzik a szexualitás. Viszont ma már ezt nem lehet így kijelenteni.

– Az európai tendencia az, hogy nem az idősebbek, hanem a húszas-harmincas éveikben járó, sőt még a huszadik életévüket be sem töltött fiatalok körében nő az örömlányokhoz járók száma – mondja. Tamási Erzsébet beszámol arról is, hogy a szexipar ma már hihetetlen mértékben összefonódott a szórakoztatással és a szabadidős tevékenységekkel, a szexualitás ilyen, ipari méretű megélése elfogadottá vált. Olyannyira, hogy a fiataloknál mindez kezd a napi szórakozás részévé válni. A fiatal fiúk ma már rutinszerűen keresik föl a „komplex szolgáltatást nyújtó” vigalmi negyedeket is. Gond nélkül elmennek például abba a francia–spanyol határon lévő komplexumba, ahol van minden a mozitól a tánctéren át a hotelszobákig, és vannak prostituáltak is. A kriminológus ezzel kapcsolatban kiemeli azt is, hogy őket a fiatalok ugyanolyan fogyasztási cikként kezelik, mint bármi mást. Teljes természetességgel választanak közülük, hiszen az általuk nyújtott élmény is csak egy „szórakoztatási tétel”. Az európai tendencia pedig az, hogy e módi terjed a fiatalok körében.

– Az ilyen alkalmak érzelmileg nem jelentenek sokat számomra, már olyankor is elutaztam ilyen utakra, amikor volt valakim. Nem tartom ezt megcsalásnak – meséli a harmincas évei elején járó Gábor, aki közgazdászként dolgozik egy cégnél. Mint mondja, ezzel így vannak a barátai is, őket sem hatják meg az ilyen kalandok. Sőt van köztük olyan idősebb, negyven fölötti férfi is, aki már nős, felesége pedig kimondva-kimondatlanul, de tudja, hogy férje milyen kiruccanásokkal köti össze külföldi üzleti útjait. Egy dominikai útjukra például ő maga csomagolt a férjének óvszert.

Gábor arról is beszámolt, hogy nemrég egy másik, szintén negyvenes barátjával – aki egyébként egyetemi tanár – is volt egy közös utazása, amelyet szintén ilyen jellegű szórakozással kötöttek össze.

– Ez esetben az történt, hogy többször az éjszaka közepén kellett pénzt kivennünk. Nem nagyon tudom elhinni, hogy a feleség – akivel barátom bankszámlája közös, és emiatt a készpénzfelvételekről ő kap értesítést – nem tudta, mért kellett ez idő tájt nagyobb összegeket felvennünk. Mert százdolláros tételekre nyilván nem italozás miatt van szüksége az embernek. Náluk ez egyébként talán azért nem okoz problémát, mert a feleség tudja, a férjének semmit nem jelentenek az ilyen kalandok – mondja Gábor. Majd beszámol egy másik barátjáról is, aki kimarad az ilyen kiruccanásokból, amikor van valakije. De olyan is van, aki csak részben hagyja ki azokat.

– Egyikük például legutóbb eljött velünk Thaiföldre, ahol „be is fizetett” egy lányra, de csak tévét néztek, beszélgettek. Ő összességében megcsalásnak tartotta volna az aktust akkor is, ha annak nincs érzelmi háttere. Olyan barátom is van, aki nem utazik velünk külföldre, de rendszeresen fölkeres itthon egy egyetemista lányt. Ez is érdekes eset, mivel a hölgy ugyanazon a területen tanul, amely barátomnak a munkája miatt a szakterülete. Emiatt időnként szinte „tudományos értekezéseket” folytatnak egyes kérdéskörökről. Másoknál viszont ilyesmi szóba sem kerülhet.

Gábor beszámolóját erősíti meg a kriminológus is, ugyanis, mint mondja, alapvetően két nagy csoportra lehet bontani a prostituáltakat fölkereső férfiakat.

– A kutatók folyamatosan a férfiak motivációit vizsgálják, rengeteg dolgot leírnak, de alapvetően két nagy csoportra lehet bontani a hölgyekhez járó urakat. Az egyik típus szigorúan csak a szexuális aktus miatt keresi föl az örömlányokat, lévén olyan szexuális igénye, amelyhez még szükségeltetik egy ilyen jellegű plusz. Ez a típus gyakran párkapcsolatban él, szexuális partnereit viszont gyakran cserélgeti. Nem akar mást, mint könnyen, problémamentesen megszerezhető, kis ráfordítással járó szexuális aktust, emellett vonzzák a különlegességek, a kalandok. A másik csoport a beszélgetős férfi, aki nemcsak szexet akar, hanem előtte valamilyen módon kapcsolatba is szeretne kerülni a nővel. Ez a típus tehát kontaktust keres, egyfajta kötődést kíván még akkor is, ha az mindkét fél által tudottan álságos és megjátszott – emeli ki Tamási Erzsébet. Majd hozzáteszi, hogy egyre inkább azokra a lányokra van igény, akik ilyen szolgáltatást nyújtanak. Viszont társadalmi szinten a közvélemény még ezt a fajta prostitúciót is elítéli. Ennek oka az, hogy erkölcsileg nem elfogadott, hogy valaki szexet pénzért vegyen. Emiatt pedig az iparágban dolgozó hölgyek, valamint az ő szolgáltatásaikat igénybe vevő urak létszámáról csak durva becslések vannak.

– Nálunk sincsenek pontos adatok, de azt tudjuk, hogy 7000-10 000 prostituált dolgozik az utcákon. Ez általában a teljes létszám tizenöt-húsz százaléka. De az ügyfelek számát még így is nehéz megbecsülni. Ugyanez a helyzet például a németekkel, akiknél szintén durvák a becslések. Náluk 40 000-200 000 fősre taksálják a prostituáltak számát, az ügyfelekét pedig kétmilliósra teszik – mondja a kriminológus. Kiemeli azt is, hogy ez az arány nagyjából megfelel annak, amit a férfiak körében végzett európai szintű felmérések kimutatnak. Ezek szerint kontinensünk férfijai országonként változó arányban, 8–38 százalékos eséllyel veszik igénybe fizetett hölgyek szolgáltatásait életükben legalább egyszer. A legkevesebben az angolok közül élnek ezzel a lehetőséggel, míg a legtöbben a spanyoloknál. Magyarország átmenet, nálunk tíz-tizenöt százalékos ez az arány. Az adatokból az is kiderül, hogy azon férfiakból van messze a legtöbb, akik életükben csak egyszer szereztek ilyen tapasztalatot.

Tamási Erzsébet ennek ellenére azt hangsúlyozza, hogy önmagában a szexuális szolgáltatás iránti keresletet nem lehet megszüntetni, az önmagától nem fog csökkenni. Például a svédeknél a prostitúció önmagában tilos, de a prostituált, miután ő „áldozat”, aki csak kényszer hatására cselekszik, védett. Azaz ő eladhat, de a férfi nem vásárolhat, mert azt büntetik. Egy friss felmérés viszont azt mutatta ki, hogy Norvégiában 2009 óta, amikor bevezették ezt a törvényt, 75 százalékkal nőtt az utcai prostituáltak száma. Emellett Svédországban megugrott a férfiak külföldi turistaúton való „félrelépéseinek” száma.

– Ugyanígy nem működnek az úgynevezett John’s schoolsok. Ezek az Egyesült Államokban és Angliában alkalmazott átnevelőhelyek azt a célt szolgálják, hogy a „prostitúción kapott” férfiak gondolkozását megváltoztassák. Azaz megmutassák nekik, a prostitúció mennyire hazug, mennyire álszent dolog, a nők pedig mennyire szenvednek miatta. Viszont nincs az a férfi, aki emiatt megundorodna ettől az iparágtól – mutat rá Tamási Erzsébet. Majd hozzáteszi: szerinte ahhoz, hogy a prostitúció valamennyire visszaszoruljon, azt nem kriminalizálni kell, hanem az egész szexuális kultúrát átalakítani. Ami viszont nem azt jelenti, hogy csak a férfiakét alakítjuk át, hanem azt, hogy a nőkét is.