Megkötve

Hamarosan szigorítják hazánkban a művi meddővé tételre vonatkozó szabályokat, amit sokan sokféleképpen értelmeznek. Egyik oldalról a vád az, hogy mindez az önrendelkezési jog durva csorbítása, míg a másik szélsőséges vélemény a sterilizáció létjogosultságát is megkérdőjelezi. A szakemberek szerint félúton van az igazság.

Művi meddővé tételt családtervezési indokkal jövő hónap közepétől csak azok kérhetnek, akik már betöltötték negyvenedik életévüket, vagy legalább három vér szerinti gyerekük van. Ilyen beavatkozást 2006 óta minden nagykorú állampolgár kérhetett, azaz a polgárok akár 19 évesen is hozhattak olyan döntést, melynek az a következménye, hogy hagyományos módon soha nem lehet gyerekük. A korábbi szabály szigorúbb volt: 2006 előtt művi meddővé tételre csak akkor volt lehetőség, ha valakinek már volt három gyereke, illetve elmúlt 35 éves. Ezen feltételek hiányában a beavatkozást csak orvosi indokkal lehetett elvégezni.

A szigorúbb feltételek visszahozása ellen több civil szervezet, köztük a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen, a Patent Jogvédő Egyesület és a Társaság a Szabadságjogokért is tiltakozott. Szerintük a változtatás súlyosan sérti az önrendelkezési és a magánélethez való jogot, mivel indokolatlanul szól bele a családtervezési kérdésekbe. Hivatkoznak arra is, hogy az új szabályozás Európa egyik legszigorúbbja lesz. A kontinensen a leggyakrabban 25 éves kor fölött lehet kérni ezt a beavatkozást. E határ többek közt Ausztriára, Horvátországra és több skandináv országra vonatkozik, de például Szlovéniában az alsó határt 35 évnél húzták meg.

Arról, hogy a hazai szabályok változása anno milyen hatással volt a ténylegesen elvégzett sterilizációs beavatkozások, így a gyerekről véglegesen lemondók számára, nincsenek elérhető adatok. Legalábbis az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) csak 2009-től tudott ilyen statisztikákat a rendelkezésünkre bocsátani. Ezekből az látszik, hogy családtervezési célból az ilyen műtétek száma eddig is minimális volt: az elmúlt öt évben, amikor minden nagykorú állampolgár kérhetett ilyen beavatkozást, kevesebb mint ezer férfit és nőt sterilizáltak. A 2009 és 2013 júniusa között összesen meddővé tett 5585 nő közül csak 817 esetben nem volt orvosilag is javasolt a beavatkozás. 2010 és 2013 első fél éve között orvosi indokkal 187 férfit sterilizáltak, míg a saját kérésükre meddővé tett férfiak száma 40 és 90 közé tehető. (Az OEP személyiségi jogokra hivatkozva nem közölhet pontos számokat.)

– Noha férfiaknál ez a beavatkozás sokkal egyszerűbb, mégis rendkívül kevesen vállalkoznak ilyen műtétre, mert ez csorbítaná férfiértéktudatukat, és pszichikailag sérülnének – mondta Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, a pszichológiatudomány kandidátusa. – Azonkívül kérdezzenek meg magtalan férfiakat arról, milyen érzés ennek tudata! Életre szólóan fájdalmas. Sajnos a pszichoterápiás rendelésekből sok ilyen tapasztalatom van.

Bagdy Emőke szakmailag nem ért egyet azzal, hogy ilyen döntést fiatalon meg lehessen hozni. Mint mondta, minden tudományos vizsgálat azt igazolta, hogy ebben az életkorban a személyiségfejlődés még nem tart ott, hogy egy életre szóló, visszafordíthatatlan döntést felelősséggel meghozhassunk. Mert gondoljunk csak bele, mi történik, ha valaki öt évvel a beavatkozás után beleszeret valakibe, aki több gyereket is akar. Mit mond neki? Hogy nem alkalmas rá, legfeljebb művi utakon? Emiatt egy ilyen jellegű, fiatalkori döntésnek nagyon súlyos, traumatikus következménye lehet.

Hasonló véleménynek adott hangot Vajda Miklós szülész-nőgyógyász főorvos is.

– Nem vagyok híve annak, hogy valaki gyerek nélkül vagy egy gyerekkel ilyen beavatkozást kérjen. Ennek oka egyszerűen az, hogy az élet sok olyan dolgot produkálhat, amelyet fiatalon nem láthat előre az ember. Még ha ez szerencsére ritkán fordul is elő, de meghalhat, esetleg súlyos beteg lehet az egyetlen gyermek, vagy éppen kezdődhet olyan új kapcsolat, ahol kívánatos lesz egy újabb csemete. Ezt a döntést azért kell alaposan megfontolni, mert művi meddővé tétel után a nők már csak lombikbébiprogrammal eshetnek teherbe. Elviekben ugyan a petevezeték átjárhatósága visszaállítható, de az ezt célzó műtétek – az úgynevezett tubaplasztikák – annyira rossz hatékonyságúak, hogy egyre ritkábban végeznek ilyen beavatkozást.

Arról, hogy hányan vesznek részt lombikbébiprogramban korábbi sterilizációs beavatkozás miatt, nincsenek elérhető adatok, lévén az egészségbiztosító nem finanszírozza ennek költségeit, így nem rendelkezik erre vonatkozó nyilvántartással sem. Ugyanígy nincs elérhető statisztika a programmal foglalkozó intézeteknél sem, mivel ezen cégek nem összesítik, hogy a mesterséges megtermékenyítést kérő, ám finanszírozásban nem részesülő párok milyen okból veszik igénybe a szolgáltatást. Emiatt nagyjából csak az orvosok elmondására lehet hagyatkozni. Tájékoztatásuk szerint ritkán fordul elő, hogy valaki ilyen beavatkozás után meggondolja magát, és gyereket akarjon vállalni. Ennek hátterében viszont inkább az áll, hogy eleve nem jellemző, hogy valaki ne három gyerek után kérjen sterilizációt.

– Tipikusan a harmadik császármetszésen áteső hölgyek kérnek ilyen beavatkozást. Ennek oka, hogy az ilyen beavatkozások számának növekedésével fokozódik a terhességek kockázata, ugyanis a várandósság második felében, főleg a fájások hatására, a méh hege szétválhat, ami életveszélyes állapotot is okozhat mind az anya, mind a születendő gyermeke számára. Épp ezért a harmadik császármetszésnél az orvosok jellemzően fölajánlják, hogy a meddővé tételt a császármetszéssel egy időben elvégezik – mondja a szülész-nőgyógyász szakorvos. – Míg azonban három császármetszés már orvosilag indokolttá teheti a művi meddővé tételt – és így elvégzését támogatja a társadalombiztosítás –, addig három normál szülés nem indokolja ezt. Ilyen esetben önköltségesen végeztethetik csak el a beavatkozást, jellemzően laparoszkópos műtéttel. A társadalombiztosítás ez utóbbit csak akkor finanszírozza, ha a terhesség valamilyen egészségkárosodást okozna (például ha az érintettnek olyan szívbetegsége van, amely lehetetlenné tenné a gyerek kihordását).

Hasonló a helyzet a férfiaknál, esetükben is csak az orvosilag indokolt sterilizációt támogatja a biztosító.

– Ilyen például az, amikor valakinek olyan genetikai rendellenessége van, amely miatt egy adott betegséget nagy eséllyel örökíthet – emelte ki Papp György andrológiaprofesszor, a Magyar Andrológiai Tudományos Társaság elnöke. Orvosilag nem indokolt esetben a férfiak jellemzően csak akkor kérnek sterilizálást, ha nem akarnak több gyereket, esetleg ha feleségük valami miatt – mert például fokozott trombózishajlama van, vagy egyéb betegség miatt szervezetét nem lehetne terhességgel terhelni – nem vállalhat gyereket. De a férfi ez esetben is jellemzően csak akkor kéri a meddővé tételt, ha már több gyereke is van. Illetve ritka kivétel az, amikor egy fiatalember idősebb párja, esetleg férjezett szeretője kérésére vállalja ezt a beavatkozást. Ez azonban elvétve fordul csak elő, az orvosok pedig az érintett fiatal kora miatt nem szívesen vállalják az ilyen beavatkozás elvégzését. Ennek oka, hogy nem zárható ki, hogy a fiatalember évek múlva meggondolja magát.

Ez utóbbival az a gond, hogy míg a férfisterilizáció egyszerű, ambuláns műtét, addig az ondóvezeték helyreállítása csak rendkívül bonyolult, többórás altatásban végzett, igen drága mikrosebészeti műtéttel lehetséges. Ráadásul ez csak az esetek negyven-ötven százalékában sikeres. Ennek oka az, hogy az ondóvezeték belső átmérője mindössze 0,25 milliméter, így a korábban lekötött két véget rendkívül nehéz egyesíteni. Ráadásul az sem jelent feltétlenül győzelmet, ha ez sikerül, ha ugyanis valakinek csak kicsit is fokozottabb a hegesedési hajlama, akkor az ondóvezetéke újra elzáródik. Emellett ilyen esetben a helyreállító műtétet nem támogatja a társadalombiztosítás, így a betegnek kell vállalnia annak nagyjából félmilliós költségét.

Az OEP nyilvántartása szerint az elmúlt négy évben tíznél kevesebb férfi esett át ilyen beavatkozáson. A műtéteket gyakorlatilag minden esetben valamilyen új életszituáció indokolta. Jellemzően az, hogy valaki idősebb korában újraházasodott, felesége pedig gyereket szeretett volna. Vagy éppen az, hogy elvesztette párját, kisgyerekkel magára maradt, majd egy olyan hölgy mellett kezdett volna új életet, aki saját gyereket is akart. Ilyen esetben ugyan lehetőség van lombikbébiprogramban való részvételre is – lévén az orvosok a hereszövetből tudnak utólag is hímivarsejtet nyerni, majd azt beültetni –, de az azzal járó procedúra ugyancsak megterhelő. Lelkileg, testileg és anyagilag egyaránt.