Igénypontok

Magyarországon kevés az új találmány, a legjobbak pedig nem is hazánkban kerülnek a piacra.

Oroszi esete kapcsán sokakban felmerülhet a kérdés: miért nem titoktartási nyilatkozat aláíratása után mutatta meg találmányát a feltaláló az Adidasnak? A válasz az, hogy ha akart volna, sem szabhatott volna ilyen feltételt: ilyet nagy cégek jellemzően nem írnak alá. Az ő szemszögükből ugyanis kicsit másképp fest egy ilyen történet. Tőkeerős vállalat lévén folyamatosan kutatnak és újítanak, így esély van rá, hogy a feltaláló olyan ötletet tár eléjük, amelyen ők már több éve dolgoznak. Ha titoktartást vállalnának, azzal saját megkezdett munkájukat korlátoznák. Más kérdés, mennyire etikus ezzel a helyzettel viszszaélni. Mivel azonban erre is van példa, a feltalálók nem szeretnek ötleteket tálcán kínálni nagyvállalatoknak: ha tehetik, előtte megfelelően levédetik őket. Ezt teszi most három magyar feltaláló, akik olyan találmányt szabadalmaztatnak, amelyre a jövőben akár világcégek is vevők lehetnek.

– Mi az alacsonyabb ár miatt itthon kezdtük el a szabadalmi eljárást, pedig elsősorban nyugat-európai és észak-amerikai értékesítésben gondolkodunk – mondja Karai Csaba, a Uniqball állványfej egyik ötletgazdája. A találmányt három természetfotós jegyzi, Karai mellett Kármán Balázs és Novák László. Valamennyien elnyerték már az Év Természetfotósa díjat, emellett külföldi elismerésekkel is büszkélkedhetnek. Az általuk kitalált állványfej újdonsága, hogy a hagyományos gömbfejet kétirányú döntőfejjel kombinálja, a ráhelyezett fényképezőgépet vagy kamerát pedig bármikor vízszintesre lehet állítani. Az SZTNH már el is készítette a találmány újdonságkutatását, amelyből kiderült, sehol a világon nincs ehhez hasonló fejlesztés. Azaz ha minden jó megy, hamarosan meglesz a magyar szabadalom. A fotós elárulta, hogy csapata már a nemzetközi bejegyeztetés érdekében is megtette az első lépéseket: épp most vannak túl az egyesült államokbeli és az úgynevezett PCT-bejelentésen. Utóbbi azt könnyíti meg egy nemzetközi szerződés révén, hogy a találmányt több országban szabadalmaztathassák egyszerűbben, gyorsabban, olcsóbban és megbízhatóbban. Ennek alapján jelenleg 137 országban tehető bejelentés, illetve végezhető nemzetközi elővizsgálat, újdonságkutatás és közzététel.

A külföldi piacokban gondolkozó feltalálók többsége azért nem ezzel kezdi találmánya levédetését, mert míg a hazai eljárás – persze bonyolultságtól függően, de ügyvivői költséggel együtt – kijön 400–800 ezer forintból, addig a nemzetközi milliós tétel. Másrészt az, hogy a szabadalom megállja-e a helyét, már a hazai vizsgálat után kiderül, így megéri csak azt követően továbblépni. Nagy különbség az is, hogy míg a nemzeti szabadalmi bejelentések módosíthatók a kutatási eredményektől függően, a nemzetköziek bebetonozódnak, később nem változtathatók.

Bár Karaiék állványfeje még hazánkban sem kapta meg a szabadalmat, a trió már piacra dobta termékét a tengerentúlon is. Egy hónapja értékesítik, fotós fórumokon egyre gyakrabban beszédtéma. A nagy áttörés napokon belül várható, a találmányt ugyanis most kezdte forgalmazni az Egyesült Államok – sőt a világ – legnagyobb internetes kereskedelmi cége, az Amazon. Az állványfejjel muszáj volt piacra lépni, mert látványosan nőtt a kereslet rá. Ha ezt nem teszik meg maguk a feltalálók, mások minden további nélkül bitorolhatják szerkezetüket a szabadalom megszerzéséig. Szerencsére könnyen meg tudták kezdeni az értékesítést, mert az eszköz elkészítése viszonylag egyszerű: elég volt hozzá leszerződniük néhány precíziós esztergályossal. A munka többi részét maguk a feltalálók végzik. Karai Csaba beszélgetésünkre is úgy érkezett, hogy előtte állványfejeket ragasztgatott.

Nehezebb helyzetben vannak Marjai Miklósék, akik olyan szerkezeteket találtak föl, amelyek csak igen drágán készíthetők el. Emiatt nem is tudják megkezdeni a gyártást.

– Több szabadalmi bejelentésünk van, mindegyik a védelmi iparhoz köthető. Az első egy olyan rátét, amely az amúgy speciális fegyvert igénylő gumilövedékek kilövésére tesz alkalmassá bármilyen típust. Ez jókora megtakarítást jelenthet a rendőrségnek, honvédségnek, hiszen nem kell külön fegyvert rendszeresíteniük az említett célra – mondja Marjai Miklós. Olyan találmányuk is van, amely sorozatlövővé tesz egy egyszerű öntöltő típust anélkül, hogy beleavatkoznának a szerkezetébe.

A feltalálóknak ez esetben az a problémájuk, hogy bár megtették a szabadalmi bejelentést a hazai hivatalban, emellett pedig elindították a nemzetközi PCT-folyamatot is, egyelőre esélyt sem látnak arra, hogy gyártani tudják terméküket.

– Három éve nem találunk finanszírozót, a fegyveripart itthon senki nem támogatja szívesen, még akkor sem, ha találmányunk alapvetően rendvédelmi célokat szolgál. A gyártás megkezdéséhez viszont tízmilliókra lenne szükségünk. Emiatt közel állunk ahhoz, hogy külföldön keressünk befektetőt – mondja Marjai. Másik gondjuk: ahhoz képest, hogy a hazai, illetve nemzetközi szabadalmaztatási eljárás (és éves fenntartás) több millió forintba kerül, maga a bejegyeztetés nagyon lassú, legalább egy–három év, de inkább több. Emiatt viszont nem is feltétlenül éri meg a levédetés, hiszen iparáguk olyan gyorsan fejlődik, hogy mire megkapják a szabadalmat, más cégek már újabb ötletekkel rukkolnak elő.

A technológiai fejlődés fölgyorsulása sok területen kérdőjelezi meg a szabadalmi rendszerek létjogosultságát. Ez nem magyar betegség, az ilyen hivatalok a világon mindenütt lassan működnek, évek alatt ítélkeznek a találmányok sorsa felett. Ez egyben azt is jelenti, hogy egyre gyakrabban merül föl a kérdés: miért éri meg milliókat költeni olyan szabadalmak bejegyeztetésére, amelyek akár pár év alatt elavulnak? Bár ez inkább napjainkban okoz dilemmát, korábban is volt példa arra, hogy egy zseniális fejlesztés mellett elrohant az idő a levédetési időszak alatt. Ilyen volt az a szerkezet, amelyet a nyolcvanas években fejlesztett ki egy magyar röntgenorvos-villamosmérnök. Akkoriban igen nagy volt a röntgenkészülékek teljesítményigénye, akár több megawattra is rúghatott. A hálózati konnektor nem bír el ekkora terhelést, az ilyen gépeknek külön energiaellátásra volt szükségük. A feltaláló ezt elkerülendő kifejlesztett egy olyan lendkerekes motorral hajtott generátort, amely a lendkerékben rengeteg energiát tudott tárolni. Ám mire az ötletgazda levédette és értékesíteni kezdte volna szabadalmát, az elektronika hatalmasat lépett előre, az energiaraktározás sokkal egyszerűbben megoldhatóvá vált átmeneti tárolókkal, mozgó alkatrészek nélkül. Így briliáns ötlet ide vagy oda, a találmány egy pillanat alatt értékét vesztette. Emiatt ma már egyre több szakember mondja azt, hogy egyes iparágakban – például az elektronikában – nem is éri meg szabadalmaztatni. Vagy legalábbis nem mindent.

Nemcsak a levédetésről szóló döntés meghozatala okoz gondot a feltalálóknak, hanem az is, hogy egyes cégek visszaélnek saját szabadalmaikkal. Van például olyan magyar vállalkozás, amely nagyszerű, levédetett termékkel lépett piacra Németországban. Portékája be is került egy kinti kereskedő katalógusába, azonban egy hét múlva fenyegető levél érkezett. Ebben azt írta egy ügyvéd, hogy a magyar termék sérti megbízója jogait, mivel egy német szabadalom bitorlása. Ha ez igaz lenne, a kereskedő is csúnyán megüthetné a bokáját, így azonnal kivette kínálatából a magyar terméket. Ehhez azt követően is ragaszkodott, hogy a magyar cég elé tette dokumentumait, hogy bizonyítsa, a két fejlesztésnek semmi köze egymáshoz, szó sincs bitorlásról. Ilyen esetben két dolgot tehet a megtámadott vállalkozás: vagy enged a „zsarolásnak”, és kivonul a külföldi piacról, vagy pedig bírósághoz fordul. A magyar cég ez utóbbit tette, vállalva a procedúra tetemes költségét. Szerencséje volt, a német bíróság mindössze három nap alatt hozott egy olyan ideiglenes intézkedést, amellyel rendreutasította a fenyegetőző német céget. Az persze fellebbezett a döntés ellen, jelenleg pedig azt vizsgálja a bíróság, igaza lehet-e. Bár a magyar fél nyerésre áll, az ilyen ügyek rendkívül kockázatosak: egy nem kellőképpen tőkeerős cég inkább megfutamodik előlük, mint hogy kardot rántson és ellenálljon. Ha ugyanis mégis a külföldi vállalatnak van igaza, a magyar felet terhelő költségek az egekbe emelkedhetnek.

Más okból, de az Európai Szabadalmi Hivatalnál úgynevezett felszólalási eljárásban megkérdőjelezték Losonczi Áron találmányát, a fényáteresztő üvegbetont is. Ez az ügy már lezárult tavaly év végén, okot pedig az adott rá, hogy a felszólaló nem szeretett volna licencdíjat fizetni a szabadalom használatáért. Emiatt hozakodott elő azzal, hogy a magyar ötlet tulajdonképpen nem új. Az eljárás tavaly decemberben ért véget jogerősen, az európai testület megerősítette Losonczi szabadalmát. Remélhetően ez történik a feltaláló másik fejlesztésével, a szintén fényáteresztő, ám jóval olcsóbban előállítható pixelbetonnal. Ellene ugyanaz a cég szólamlott föl, hasonló okokból, az ügy még folyamatban van.

Míg Európában egymást érik a szabadalmi perek, nálunk elég ritka az ilyesmi. Ennek oka: piacunk túl kicsi ahhoz, hogy a cégek bíróságra menjenek csak itteni jogaik miatt. Ezt inkább külföldön, például az előzőekben is említett 80 milliós, jóval nagyobb keresletet jelentő Németországban teszik.

– Méretes piac kell ahhoz, hogy megérje szabadalmi pert indítani, emellett olyannak kell lennie a találmánynak, ami az adott országban nagy nyereséget termel. Ez azért van így, mert ezeket az ügyeket egyszerre több szakember viszi, nem elég hozzájuk jogász, szükség van jellemzően mérnök vagy témától függően egyéb végzettségű szabadalmi ügyvivőre is. Igen költséges perekről van tehát szó, akkor éri meg foglalkozni velük, ha nagy a tét – mondja Tálas K. József ügyvéd. A szellemi tulajdonnal kapcsolatos ügyekben, szabadalmi eljárásokban nagy tapasztalattal rendelkező jogász hangsúlyozza, hogy hazánkban ilyen kérdésekben jellemzően csak gyógyszercégek pereskednek. Ennek oka, hogy itthon ez az az ágazat, amelynek ez leginkább megéri.