Június közepén született meg a Kúria jogegységi határozata, amely kimondta: a devizakölcsönöknél minden esetben semmis az árfolyamrés alkalmazása. Ezzel vált egyértelművé, hogy nem volt jogszerű, amikor a bankok a folyósított hitelösszeget vételi árfolyamon, a törlesztést pedig eladásin számolták ki. E módszer miatt történhetett meg, hogy a kölcsönigénylők már a hitel kihelyezésekor többel tartoztak annál, mint amennyit valójában felvettek, és ugyanígy túlfizetésük keletkezett minden egyes törlesztőrészlet leemelésekor. Ezt korrigálandó született meg az a döntés, amely szerint e két árfolyam helyére a Magyar Nemzeti Bank (MNB) hivatalos devizaárfolyama lép, ennek alapján kell kiszámolni visszamenőleg hónapról hónapra, mekkora összeget szedtek be jogtalanul a pénzintézetek a hitelfelvevőktől az évek során. Mindezt pedig vissza kell kapniuk. Ennek mikéntjére adott ki iránymutatást az MNB a múlt héten. E szerint a hitelintézeteknek előtörlesztésként kell elszámolniuk ezeket a tételeket, azaz az adósok tőketartozásából kell jóváírniuk. Ezáltal csökken maga a tartozás, azzal együtt pedig a törlesztőrészlet. A lejárt kölcsönöknél az összeg készpénzben járna vissza, hiszen más módon nem lenne jóváírható.
A Kúria kimondta azt is, hogy amennyiben az ügyfél nem kapott megfelelő tájékoztatást az árfolyamváltozásról, az abból adódó kockázatról, akkor maga a devizaszerződés is tisztességtelen és egyben érvénytelen. Emiatt várhatóan perek sora kezdődik függetlenül attól, hogy a bizonyítás eléggé nehézkes. Az viszont már egyértelműen jó hír az adósoknak, hogy a testület kimondta: az egyoldalú kamatemelés nagy eséllyel tisztességtelen. Emiatt a bankoknak el kell számolniuk ügyfeleikkel, mikéntjéről külön elszámolási törvény rendelkezik majd.
Mivel a Kúria döntését gyorsan követte a törvényi rendelkezés, sok devizahiteles fellélegzett. Pedig egyelőre még azt sem tudni, mekkora összeg jár vissza az árfolyamrés tisztességtelen alkalmazása miatt.
– Esetemben 300 ezer forintról lehet szó. De csak azért, mert a bankom igen széles, négy százalék körüli árfolyamrést alkalmazott. Ha más pénzintézetről lenne szó, feleennyi lenne az összeg – mondja Papp Péter. A férfi közvetlenül a válság beköszönte előtt vett fel devizaalapú kölcsönt, amikor párjával Hatvanba költözött. Ekkor kaptak állást az ottani Bosch gyárban, ahol Péter mérnökként kezdett el dolgozni. – Eleinte albérletben laktunk, de amikor a tulajdonos fölmondta a szerződésünket, elgondolkoztunk a lehetőségeinken, majd úgy döntöttünk, veszünk a városban egy kertes házat. Ez 2008 nyarán történt, a válság még nem kezdődött el. Új otthonunk ára 13 millió forint volt, és mivel négymilliós önerővel rendelkeztünk, kilencmillió forintnyi hitelre volt szükségünk. Olyan devizakölcsönt kaptunk, amelynek törlesztőrészlete 60 ezer forint körül alakult. Mivel mindkettőnknek viszonylag jó fizetése volt, ez nem okozott gondot, mellette még megtakarítani is tudtunk – meséli Péter. A hitelt októberben folyósította a bank, novemberben pedig megkezdték a törlesztést. Ekkor köszöntött be a válság, a pár törlesztőrészlete pedig a kedvezményes kamatozású első hat hónap után – amikor összege csak 40 ezer forint volt – hónapról hónapra emelkedett. A 60 ezret több tízezer forinttal meghaladta, aminek oka részben a forint romlása volt, részben az, hogy időközben kamatot emelt a bank. Kiderült az is, hogy a válság Péterék munkahelyét is kellemetlenül érinti: a férfit elbocsátották, csak párja maradhatott. Pár hónap múlva sikerült elhelyezkednie egy helyi iskolában, ahol informatikatanárként kapott munkát. Ottani fizetése épphogy elérte a törlesztőrészletét. Részben a pénzügyi gondok miatt párkapcsolatuk is megromlott, ami odavezetett, hogy elváltak útjaik; az anyagiakat rendezték egymás közt, a lakás Péteré maradt, a kölcsön is őt terhelte.
– Egyedül maradtam, a kedvezményes végtörlesztési időszakban pedig megpróbáltam forintosítani a kölcsönt. Ez nem sikerült, mert miközben a tőketartozás megnőtt az árfolyam-elmozdulás miatt, a 13 millió forintért vásárolt házat csak kilencmillióra értékelte a bank. Azaz a fedezet értéke nem volt megfelelő. Ez volt az oka annak, hogy a hitelt nem tudtam forintosítani – magyarázza Péter. A férfi csak az árfolyamrögzítés második lépcsőjébe tudott bekapcsolódni 2012 tavaszán. És bár jelenleg csak havi 70 ezer forintnyi törlesztőrészletet kell fizetnie, nagyon meglepődött, amikor nemrég értesítést kapott bankjától.
– Közölték velem, hogy „már csak” tizenegy és fél millió forinttal tartozom. Úgy, hogy összesen kilencmilliót vettem föl, hetet pedig már visszafizettem. Nem nehéz kiszámolni, hogy emiatt a Kúria döntése engem nem különösebben érint, hiszen nem jelent érdemi segítséget a kamatemelés és az árfolyamrés miatti elszámolás. Legjobb esetben is ugyanannyi lesz a fennmaradó tartozásom, mint volt a hitelfelvételkor. Viszont mivel úgy gondolom, hogy szerződésem több dolog miatt is érvénytelen, hamarosan bírósághoz fordulok.
Hasonló pert nyert nemrég első fokon Horváthné Szalágyi Erzsébet: esetében bírósági ítélet mondja ki a szerződés semmisségét. Ügye a Kúria döntésétől függetlenül folytatódhat másodfokon, nem függesztik föl. Ennek oka, hogy keresetét a szerződés teljes semmisségének kimondásáért nyújtotta be, nem csupán az árfolyamrés és a kamatemelés tisztességtelen mivoltára hivatkozott benne.
– Én 2006 szeptemberében vettem fel svájci frank alapon hárommillió forintnyi szabad felhasználású jelzálogkölcsönt – kezdi történetét az asszony. Hitelét rendesen fizette egészen addig, míg 2011-ben Svájcban nem kezdett dolgozni. Ekkor törlesztőrészletét alpesi valutában vitte be a bankba, leszámolta az asztalra. De a pénzintézet nem fogadta el a frankot, azt kérte Erzsébettől, váltsa át forintra, úgy fizesse be. Az asszony visszahőkölt. Nem értette, hogy ha a bank nem fogadja el tőle a devizát, akkor milyen alapon terheli rá az annak árfolyam-elmozdulásából adódó terhet.
– Amikor ez történt, a hitel folyósításakor kézhez kapott hárommillió forintos kölcsönömből már visszafizettem 2,2 milliót. Ehhez képest tartozásom négy és fél év elteltével nemhogy csökkent volna, hanem a pénzintézet szerint hatmillió forintra nőtt forintban kifejezve. Ennyit követeltek tőlem. Ettől a pillanattól kezdve nem voltam hajlandó fizetni a hitelintézetnek. Föl is mondta a szerződésemet – sóhajt Erzsébet. Ezt követően az asszony bírósághoz fordult, ügyében júniusban született elsőfokú ítélet. Ebben mondták ki, hogy mivel a bank egy az egyben áthárította az árfolyamkockázatot, a hitelszerződés eleve érvénytelen volt. De nemcsak emiatt minősítették semmisnek, hanem azért is, mert a pénzintézet nem teljesítette tájékoztatási kötelezettségét. Ezt azzal támasztották alá, hogy a tanúként beidézett banki alkalmazottak – akik elvileg tájékoztatták Erzsébetet a kölcsönről – elmondták, maguk sem tudtak semmit a hiteltermékekről. Erzsébet most arra számít, hogy az ez alapján hozott elsőfokú döntést a másodfokú testület is jóváhagyja.
Sok adós azt is fontolgatja, hogy kártérítési pert indít a bankok ellen. Ha ugyanis a hitelek felmondásához, az ingatlanok árveréséhez, kényszer-értékesítéséhez a tisztességtelen feltételek alkalmazása miatti többletterhek vezettek, ennek lehetősége is felmerül.
– Gondoljunk bele egy ilyen helyzetbe: valaki a jogszerűtlen kamatterhelés miatt került bajba, és úgy vitték el a hajlékot a feje fölül jóval a piaci ár alatt, hogy mellette még a végrehajtónak is adósa maradt milliókkal – mond egy példát Barabás Gyula, a Széchenyi Hitelszövetség elnöke. Véleménye szerint az ilyen eseteket rendezni kell, akár kártalanítási alap létrehozásával is.
Persze most az adósok leginkább arra a törvényre várnak, amely a tisztességtelen kamatemelés miatti elszámolásról rendelkezik, ami akár több millió forintnyi tőkejóváírást is jelenthet. Amíg viszont ez nem születik meg, csak az sejthető, hogy mekkora előtörlesztést számolnak el a bankok a jogtalanul alkalmazott árfolyamrést kompenzálandó. Mert ugyan az ügyfelek számolgathatnak – ahogyan Péter is tette –, ám kalkulációik nem pontosak, másokra nézve nem iránymutatók.
– Az árfolyamrés és a kamatemelés miatt jóváírandó összeg meghatározása igen nehéz, mivel a bankok többségének több tízezer, több százezer hitelszerződése van, ezek pedig több szempontból is különböznek – hangsúlyozza Gergely Péter, a BankRáció.hu elemzője. Mint mondja, ezeket a kölcsönöket más és más időpontokban folyósították, így nem egyforma az esetükben alkalmazott kamat, kezelési költség és egyéb kondíció sem. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a pénzintézetek folyamatosan újabb és újabb hitelekkel állnak elő, emiatt akár ötven-hatvan különböző kölcsönük is lehet. Plusz eleve mindenkinek különbözött a hitelösszege és a futamideje. Sőt sok olyan kölcsön is van, amelyet ügyfélminősítés alapján nyújtottak, így paraméterei egyediek. Emellett sok olyan hitel is volt, amelyet menet közben kellett átstrukturálni, mert például az adós futamidő-hosszabbítást vagy türelmi időt kért, esetleg átvitte egy másik bankhoz, vagyis kiváltotta.
Arra vonatkozóan, hogy például egy tíz évre fölvett tízmilliós mintahitel esetében mekkora lehet az árfolyamrés alkalmazása miatt jóváírandó összeg, még a Magyar Nemzeti Bank sem akart megközelítőleges adatot mondani. Gergely Péter is csak óvatos becslésekbe bocsátkozott, mint mondta, az átlagos adós legjobb esetben is arra számíthat, hogy néhány százezer forintot jóváírnak nála előtörlesztésként. Ez a könnyítés aligha segít azokon, akik hónapok óta nem tudják fizetni törlesztőrészletüket. Akinek nincs munkahelye, törlesztőrészlete pedig nagyon megemelkedett, annak nem segít majd az sem, ha a tisztességtelen kamatemelés miatti elszámolást rendező törvénynek köszönhetően akár milliókkal csökken a visszafizetendő összeg. A magas törlesztőrészletek miatt ugyanúgy bajban lesz. A kölcsönökkel kapcsolatban Gergely Péter arra is felhívja a figyelmet, hogy az adósoknak továbbra is fizetniük kell hiteleik törlesztőrészleteit, hiszen ezek még élő szerződések, függetlenül attól, mekkora jóváírásra számítanak. Ha ezeket nem fizetik, a bankok késedelmi kamatot és egyéb költségeket számíthatnak fel, sőt akár a rossz adósok listájára is feltehetik őket. Emiatt pedig még rosszabb helyzetbe kerülhetnek.
A Széchenyi Hitelszövetség elnöke arra is rávilágít, hogy a legtöbb problémás adós 2007-ben, 2008-ban vette föl kölcsönét. Ekkortájt, nagyjából 2006 második felétől egészen a válság kitöréséig a pénzintézetek olyan versenyben voltak, hogy hitelkihelyezéseiknél nem a kockázatok vizsgálata volt az elsődleges, hanem az, hogy minél több kölcsönt nyújthassanak. Emiatt volt akkoriban „nagy divat” a minimálbéres vagy akár jövedelemvizsgálat nélküli kölcsönnyújtás, lakáshiteleknél az akár nullaszázalékos önerő. Ahogy Barabás Gyula élcelődve megfogalmazta: ebben az időszakban elég volt, ha valakinek volt egy tehermentes ingatlana, mellette pedig pulzusa. Emiatt viszont fölmerül a kérdés: miért hagyta az állam és a bankfelügyelet, hogy ennyire elfajuljon a helyzet?
