Az ördög fája

Péterfy Gergely 2014-es regénye, a Kitömött barbár egy különös barátságról szól.

– A filmvetítés utáni beszélgetésen azt mondta: a nyolcvanas években egészen másképp értették ezt a filmet, mint ma.
– Természetesen akkor fogalmunk sem volt, mi a baloldaliság. A Kádár-korban nem használtuk a kifejezést. Kommunistákról, ruszkikról, párttitkárokról lehetett szó. Mi akkor, huszonévesen úgy értettük ezt a filmet, hogy a főhős leteszi a kardot, és bejelenti, hogy csődöt mondott az eszme. Örültünk, hogy leszámol azzal, amit mi a szovjet elnyomással és annak magyar kollaboránsaival azonosítottunk. Ma inkább a filmnek az a vonulata érdekes nekem, hogy a tudatlanságban tartott tömeg maga pusztítja el a forradalmárokat, akik az ő szabadságáért küzdenek. Ez jelenik meg a regényben is, hiszen Kazinczy hasztalan küzd a tudatlanság ellen. A film és a könyvem is arról szól, hogyan lehetetlenítik el a haladó eszmék híveit.

– A regény elején Török Sophie azt meséli el, hogyan próbált Kazinczy magnóliafát ültetni a kertjükbe, amelyet aztán a babonás cselédeik elpusztítanak, mert az „ördög fáját” látják benne. Ez pusztán Kazinczy története, vagy önnek is van hasonló élménye?
– A magyar társadalomnak sajnos régóta betegsége az idegentől, az újtól, a világ összetettségétől való félelem, amely frusztrációból táplálkozik, és végül is idegengyűlölethez vezet. Hosszas társadalmi párbeszédre lenne szükség ahhoz, hogy felülkerekedjünk a mítoszok és az ezekből fakadó gyanakvás erején. Amíg ezt a párbeszédet nem folytatjuk le, én „magnóliaügyben” pesszimista leszek. A Kitömött barbár állásfoglalás a mindenkori feudalizmus ellen, a mindenkori felvilágosodás mellett.

– Aki nem ismeri mélyen a kort, nehezen tudja szétválasztani, hogy a regényben mi a történészek által ismert valóság, és mi a fikció. Mit tudunk tulajdonképpen Kazinczy és Soliman barátságáról?
– A szöveges források szerint többször találkoztak Bécsben – vélhetőleg a szabadkőművesség kapcsán –, és leveleket váltottak, amelyeket a letartóztatása előtt Kazinczy egy kivételével elégetett. Valószínűleg azért, mert azokban is a szabadkőművesség ügyeiről volt szó. Kazinczy az önéletírásában leírja, hogy járt a bécsi természettudományi múzeumban, de kitömött barátjáról egyáltalán nem ejt szót. Valószínű, hogy egyszerűen nem álltak rendelkezésére a megfelelő nyelvi eszközök. Úgy, ahogy most látjuk, képtelen lett volna megírni a kitömött barbár történetét, hiszen a testfilozófiák a Kazinczy után következő idők fejleményei.

– Ez volt eddig a legnagyobb visszhangot kiváltott kötete. Mi lehetett a siker titka?
– Olyan könyvet szerettem volna írni, amelyet szívesen olvasnak az emberek. A magyar közönség széles rétege rettenetesen tart attól, amit irodalomnak neveznek, mert értelmiségi önköldök-nézegetéssel, öncélú esztétizálással azonosítja. Néhány korábbi művemben talán magam is ezt az utat követtem. Biztosan számít a siker szempontjából az is, hogy jól használom a kortárs kommunikációs csatornákat, például közösségi portálokat. Én is csak egy lájkvadász vagyok. Szeretek ezzel kísérletezni. Ugyanakkor nagyon tudom csodálni azokat az írókat, akik képesek elefántcsonttoronyban élni.

– Mennyi forrás áll rendelkezésre Kazinczy és a szabadkőművesség kapcsolatáról?
– Sok dokumentum van erről, és önéletrajzi szövegekben Kazinczy is többször elmeséli, hogyan lett szabadkőműves. Nem igazán tud mit kezdeni ezzel az irodalomtörténet sem. A többségnek csak mítoszai vannak róla, tudása nagyon kevés. Nehéz egyszerűen elmagyarázni, hogy mit keresett ott Ady Endre, Márai Sándor vagy akár Tamási Áron.

– Említette már korábban, hogy ön szerint a XXI. században sincs meg a megfelelő, a kor viszonyait leírni képes nyelvünk, ahogy Kazinczy idejében sem volt.
– Nincs, és az a legnagyobb baj, hogy most új nyelv alkotása helyett megint visszafordulunk a múltba. Ennek a jele az is, hogy visszatérnek olyan elnevezések, mint például a kúria.

– Ebből messzemenő következtetéseket kellene levonnunk?
– A nyelvi archaizálás a világkép archaizálását jelenti, regressziót egy már meghaladott állapotba. A nyelvnek ezek a változásai nem a haladásról tanúskodnak, hanem egy autokratikus szemlélethez, paternalizmushoz való visszafordulásról, amely nem csak a nyelvhasználatban érzékelhető.

További tartalmas és izgalmas olvasnivalók a Magyar Nemzet szombati Magazinjában, amely vasárnap estig megvásárolható az újságárusoknál.