Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. Keresse szombaton a Magyar Nemzetet és benne a mellékletet az újságárusoknál.
Nem szülésznő, nem ápolónő, nem dada – védőnő
Százéves a védőnői szolgálat, igazi hungarikum, amelynek csodájára jár a világ. Vagy inkább ezer sebből vérző alapellátási rendszer, ahonnan menekülnek a diplomás szakemberek. De jó, hogy van, mert a védőnőktől is függ, milyen lesz a jövő nemzedék.
Várok egy védőnőt Budapesten, a nem annyira jó hírű Népszínház utcában. Tornacipőmet a falnak támasztom, örülök a tavaszi napsütésnek. Kijönnek boltjukból az arab mobiltelefon-árusok is, kisebb társaság szólongatja a járókelőket, közülük valaki forintot váltana euróra. Túl sok a lebzselő alak, zavart tekintetű nepper. Jól öltözött, középkorú hölgy tart felém fehér harisnyában, térdig érő farmerszoknyában. A védőnő az, akivel itt, e nem túl idilli helyen beszéltünk meg randevút. Egy kopott, százéves bérház szűkre méretezett liftjében haladunk az ötödikre. Pásztiné Pongrácz Adél védőnő Ferdinandhoz, a francia apa, magyar anya hat hónapos gyermekéhez jött látogatóba. Azt mondja, most jutalmazza magát: mert annyi elhanyagolt gyermeket lát, hogy egy harmóniában élő családhoz becsengetnie öröm.
Adél 1992-től védőnő. Itt kezdte a Józsefvárosban, majd két évig Bakonycsernyén gyakorolta hivatását. Amikor visszaköltöztek a fővárosba, nemcsak azt a körzetet kapta meg, ahol kezdett, hanem egy másikat is, amelyben már nyolc éve helyettesít.
Ötezer védőnő dolgozik az országban; háromszáz, többnyire problémás körzet tartósan betöltetlen. Pásztiné Pongrácz Adélhoz tartozik a Népszínház utca nagyobb része, a Teleki tér fele, a Magdolna utca, a Lujza utca, a Karácsony Sándor utca, a Kálvária tér fele s a Baross utca tekintélyes része. Terhestanácsadást tart, helyszínre jár segíteni, péntekenként például nyolc-nyolc családot keres fel.
Többnyire bejelentés nélkül csönget be, hogy a tiszteletére ne suvikszolják ki a lakást. Gyakorta tapasztalja, hogy nincs a gyermeknek semmiféle játéka, és nem látni a lakásban egyetlen könyvet sem. Amikor rákérdez, azt felelik, azért nincs könyve, mert széttépi. Televízió viszont van, abból is a legnagyobb, szinte állandóan szól. Az egyetlen kapcsolata a néhány éves gyermeknek a külvilággal, mert levegőzni sem viszik ki. A védőnő szerint nem lehet általánosítani, hogy a szegény családok gyermekei nélkülöznek, mert sokan, akik szerényen élnek, erőn felül is igyekeznek a lehető legtöbbet megadni gyermeküknek. Körzetében sok a körfolyosós, közös illemhelyes ház, van, ahol a konyhában laknak. Nincs apa, s ha van is, az életmódja enyhén szólva zaklatott. Előfordult már a praxisában több nem kívánt terhesség, amelyek nagy része örökbe adással végződött. Látva a körülményeket, a kiúttalan jövőt, legszívesebben ő ajánlaná némelyik kismamának, hogy adja örökbe a születendő gyermeket, de tudja, hogy a döntésbe nem szólhat bele.