Tisztítótűz

A pénzügyi kultúraváltás révén leáldozhat a „benkszterek” kora.

Hajlamos a közvélemény egy kalap alá venni a kereskedelmi bankokat, a takarék- és hitelszövetkezeteket, illetve a brókercégeket. Nincs ez másként most sem: a DRB bankcsoport felszámolása miatt több mint hetvenezer ügyfelet kell kártalanítani, így a bizalmatlanság nemcsak a befektetési cégekre, hanem a bankrendszer szereplőire is kihat. Tegyük hozzá, többek között a devizahiteles probléma és a bankellenes retorika miatt a pénzügyi intézményrendszerrel szembeni elégedetlenség, bizalmatlanság Magyarországon a botrányt megelőzően is nagyfokú volt.

A mostani brókerbotrányok kapcsán ügyféladatok meghamisítása, hamis könyvelés, sikkasztás a vád. Ugyanakkor ennél lényegesen komolyabb problémáról van szó, amely a pénzügyi intézményrendszer egészét érinti: tisztességes pénzügyi rendszer nélkül nincs bizalom, bizalom nélkül nincs hosszú távú, fenntartható gazdasági fejlődés.

A tavalyi évben több – Körmend és Vidéke, Orgovány és Vidéke, Alba és Széchenyi István – takarékszövetkezet és egy bank – a Széchenyi Bank – is csődbe ment, több mint hatvanezer betétest kellett kártalanítani. A mostani bedőlő brókercégek kapcsán lényegesen nagyobb az érintettségi kör, a történéseket fokozott közfigyelem kíséri, ami a 2008-as válság kirobbanása és a devizahiteles problematika eredménye is.

Egy ügyfélnek lehet sokáig hazudni, sok ügyfelet rövid ideig meg lehet téveszteni, de sok ügyfelet sokáig nem lehet becsapni. Nem létező ügyletekhez kért ügyfélpénzek, kvázi a működés fedezése céljából történő kötvénykibocsátások – ezek az ismert fontosabb szabálytalanságok, amelyeket a mostani botrány kapcsán hallani lehet. Mindezeket a hatóságok és az ügyfelek felé meghamisított kimutatások, adatszolgáltatások is kísérik. A rendszerben a svájci frank euróval szembeni árfolyamküszöbének eltörlésével keletkezhetett akkora lyuk, amelyet már nem lehetett befoldozni.

Csalások, sikkasztások, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat, az ügyfelek megtévesztése, ezek a világ minden táján jelentkező – nem csak kizárólag a magyar pénzügyi szektorban létező – problémák. A közelmúlt eseménye például, hogy a brit hatóságok az euribor – az euró piaci bankközi kamatlába – manipulációja miatt folytatnak vizsgálatot a Barclaysnél és a Deutsche Banknál. A HSBC korábbi botrányai után – többek között a bankközi kamatlábak manipulálása, pénzmosás segítése – legutóbb a svájci leánybankjánál folytatott adóelkerülés derült ki. Az ilyen jellegű botrányok kapcsán a közfigyelem középpontjába kerül a banki és a befektetési ágazat, felmerül a kérdés, hogy miért történt meg, hogyan történhet meg, ki a felelős.

Ami a magyar botrányt illeti, aki megtakarítással rendelkezik, elkezdhet gondolkodni, hogy mihez kezdjen vele, hiszen a jelenlegi alacsony kamatkörnyezet mellett – ami kedvező a reálgazdaság számára, viszont kevésbé kedvező a megtakarításoknak – a banki betétek nem bizonyulnak kielégítő alternatívának. A magasabb hozamú, kockázatosabb befektetésektől viszont tartózkodhatnak az emberek, különösen ilyen botrány után. Mi a teendő tehát? Mi lesz a magyar pénzügyi rendszerrel? Mi miatt történt, ami történt, hogyan lehet megelőzni hasonló esetek és pánikhangulat kialakulását?

A banki botrányok, a brókerbotrányok nemcsak az ügyfeleket érintik kellemetlenül, hanem tovagyűrűző hatásuk miatt a tisztességes magatartást folytató többi pénzügyi szereplőt is. Hangsúlyozni szeretném a különbséget a tisztességes és a szabályszerű magatartás között. A szabályszerű, azaz az aktuális törvényi szabályozásnak megfelelő magatartás szükséges, de nem elégséges szempont a pénzügyi intézmények működésében, mert a szabályozás nem tud mindent megoldani, visszaélések mindig adódhatnak. A tisztességes magatartás viszont ennél lényegesen többet jelent: ez kulturális, erkölcsi szempont.

A mostani történésekre emiatt tisztulási folyamatként, egy új banki kultúra kialakulásának egyik elemeként – tisztítótűzként – kell tekinteni. Ennek része a hazugságok, a csalások leleplezése és a megfelelő büntetés várható alkalmazása. Ezt a tisztulási folyamatot azonban nemzetközi kitekintésben lehet megérteni.

Célszerű nem elfelejteni, hogy a pénzügyi intézményrendszer tagjainak, többek között a bankoknak egyik feladatuk az „államépítés” pénzügyi feltételeinek megteremtése. Az államépítés az értékrendi közösség megteremtése. Az elmúlt húsz-huszonöt évben inkább az állam leépítése folyt, olyan közgazdasági, társadalomtudományi és üzleti gondolkodás volt a jellemző, amelyik a közösségi értékek felszámolását tartotta szem előtt. A 2008-as pénzügyi válsággal ez a szemlélet globálisan érvényét vesztette.

A 2008-as válság után a világon mindenütt megrendült a bizalom a pénzügyi intézményrendszerrel szemben. A Nobel-díjas Robert Shiller is rámutatott arra, hogy a társadalom és a pénzügyi intézményrendszer viszonyát a válság kirobbanása utáni években olyan mozgalmak jellemezték, amelyekben a társadalmi düh, a felháborodás a domináns elem. Ilyen például az Occupy Wall Street vagy az Occupy London. Bár mára szelídültek ezek a mozgalmak – legalábbis a fejlett országokban –, a pénzügyi közvetítőrendszerrel szembeni bizalmatlanság, illetve kritika még mindig fennáll a társadalom egy jelentős részénél.

Egy 2013-as – NBC News–The Wall Street Journalnak készült – közvélemény-kutatás adatai szerint az amerikaiak mindössze 14 százalékának volt pozitív véleménye a Wall Streeten működő cégekkel kapcsolatban. Az Edelman és a PWC 2014-es közvélemény-kutatásai alapján a bankok és a pénzügyi szolgáltató cégek iránti közbizalom globálisan 51 százalékon állt. Érdekesség, hogy az Egyesült Királyságban 32 százalék ez az érték, míg a kifejezetten befektetési bankokban a britek mindössze 15 százaléka bízik.

A nyerészkedő és tisztességtelen pénzügyi szereplőkre alkalmazott – a bankár és a gengszter szóból képzett – „benkszter” kifejezés térnyerése is ezt a bizalmatlanságot, ellenszenvet igazolja.

A bankbotrányok, brókerbotrányok után mindig felmerül a szabályozó hatóságok felelőssége. A szabályozó hatóságok rendkívül fontos szereplői a rendszernek, de nem mindenhatók. A probléma sokkal inkább a pénzügyi intézmények vállalati működésében, szervezeti kultúrájában rejlik. A pénzügyi intézmények kultúrája az az implicit norma, amely meghatározza a magatartásukat a különböző megfelelési szabályok, előírások, rendeletek hiányában is. A kultúra arra a kérdésre ad választ, hogy mit kellene tenni, nem pedig arra, hogy mit lehet megtenni.

A megfelelő kultúra hiányában a szabályozó lehet bármennyire megfontolt és alapos, a szabályokat valamilyen módon mindig ki lehet játszani. A bankoknál vagy legalábbis a bankok egy részénél uralkodó eddigi gyakorlat, mely szerint a profit növelése érdekében a szabályokat és a törvényeket át lehet lépni, fokozatosan háttérbe szorul, háttérbe kell, hogy szoruljon.

Mindezek alapján, figyelembe véve a jelenlegi hazai botrányok tanulságait, kettős feladata lesz a szabályozó hatóságnak, ami nálunk alapvetően a Magyar Nemzeti Bank (MNB): az azonosított szabályozási hibák korrigálása és a felügyeleti rendszer erősítése, illetve a kulturális váltás elősegítése a pénzügyi szektor szereplőiben. A bizalmat könnyű elveszíteni, visszaszerezni lényegesen nehezebb; az MNB-nek a társadalom és a pénzügyi intézmények közötti bizalom megteremtésében, visszaállításában kulcsszerepet kell vállalnia.

Mark Carney brit jegybankelnök egy tavalyi konferencián kifejtette, a jegybankoknak olyan környezet megteremtésével szükséges foglalkozniuk, amelyben a pénzügyi piacok szereplőit arra ösztönzik, hogy egy tágabb rendszer résztvevőjeként gondolkodjanak szerepükről, szerepvállalásukról. A központi bankok legnagyobb hozzájárulása abban áll, hogy olyan pénzügyi reformokat visznek véghez, amelyek segítik az erodálódott társadalmi tőke újjáépítését. Magyarországon is ez a folyamat kezdődött el, és az MNB ez idáig jó úton halad.

A magyar pénzügyi rendszer stabilitásának fenntartásában – a korábbi integrációnak köszönhetően – minden eszköz az MNB rendelkezésére áll. Most a folytatódó célvizsgálatokon és a kilátásba helyezett szabályozószigorításokon túl a hazai pénzügyi kultúra és a banki kultúra fejlesztésének kell a középpontba kerülnie a hazai pénzügyi rendszer megtisztítása érdekében.

Az amerikai jegybank szerepét betöltő New York-i Fed elnöke, William Dudley egy beszédében találóan fogalmaz e problémakör kapcsán: „Habár a kulturális és etikai problémák nem egyedülállóan a pénzügyi ágazatot jellemző különlegességek, a pénzügyi cégek több fontos tényezőben különböznek a többi cégtől. Először is a pénzügyi szektor fontos társadalmi szerepet tölt be azáltal, hogy szűkös tőkemennyiségek elosztása felől gondoskodik, illetve piaci figyelmet követel a komplex világgazdaságban. Ahhoz, hogy a gazdaság elérje a hosszú távú növekedési potenciálját, szükség van az egészséges és élénk pénzügyi szektorra. A pénzügyi cégek azért is léteznek, hogy a közt szolgálják, nem csupán azért, hogy a részvényesek, az alkalmazottak és a vállalati ügyfelek javát szolgálják. Ha a pénzügyi ágazat képtelen lesz arra, hogy visszanyerje az emberek bizalmát, akkor nem fogja tudni hatékonyan végezni az alapvető feladatait. Már kizárólag ezért az okért muszáj az ágazatnak sokkal jobban teljesítenie.”

Remélhetőleg ez a bizalom Magyarországon is újjáépül. Ehhez elkerülhetetlen lesz olyan banki, pénzügyi kultúra kialakítása, kialakulása, amely ösztönzi az etikai normák követését, és bünteti a felelőtlen, tisztességtelen magatartást. Ez minden érintett érdeke.