– Kétezer-tizennégyben több mint ezer vádlottat állítottak bíróság elé. 2015-ben is tartani tudják ezt az ütemet?
– Igen. Az év első három hónapja azt mutatja, hogy képesek vagyunk tartani az utóbbi évek feszített ütemét, sőt gyorsítunk is: idén már 1500 ügyünk van bírósági szakaszban, és ez azt jelenti, hogy nagyjából összesen hétezer ügyet dolgoztunk fel működésünk során. Tavaly egyébként 1100 ítélet született az országos korrupcióellenes igazgatóság (DNA) ügyeiben. Nyolcvanhat ügyészünk van, és nagyjából 190 rendőr segíti a munkájukat – azt hiszem, ez szép teljesítmény.
– Kétezer-tízig nem nagyon hallottunk korrupciós ügyekről Romániában. Mi történt ezt követően? Elszemtelenedtek a politikusok, és többet lopnak, vagy az ügyészek lettek hatékonyabbak?
– Azt hiszem, hogy a 2005-ös törvénymódosítások és az intézménynek a jelenlegi DNA-vá történt átszervezése után szükség volt egy átmeneti időszakra, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek, de elmondhatom, hogy 2006 után kezdtek megjelenni azok az ügyek, melyekben politikusok, parlamenti képviselők, miniszterek voltak érintettek. Az első években kevesebb ilyen ügy volt, de 2008 után egyre több lett. Az a lényeg, hogy mivel a DNA ügyészei mindenkivel szemben egyformán alkalmazták a törvényeket a vizsgálat alatt álló személyek jogállásától függetlenül, az emberekben egyre nőtt a bizalom. A polgárok egyre több feljelentést tesznek, és így a fontosabb személyeket érintő ügyek száma is szaporodni kezdett. Az ügyészek hozzászoktak az ilyenfajta ügyekhez, nagyobb szakmai gyakorlatra tettek szert, továbbá bizonyos törvényi eszközök segítik őket ebben a tevékenységben: mindez együtt tette lehetővé ezeket az eredményeket.
– A feljelentők országa lett Románia? Ceausescu idejében nem túl pozitív kifejezéssel besúgónak nevezték őket.
– Nem így van, a DNA egyetlen ügye sem alapul csak feljelentéseken! Amikor bíróság elé állítunk valakit, bizonyítékokat kell gyűjtenünk. És vannak olyan helyzetek, amikor annak ellenére, hogy történnek feljelentések, nem tudjuk bizonyítani e feljelentések megalapozottságát. Minden alkalommal, amikor bíróság elé állítunk valakit, ha az ügy feljelentés alapján indul, akkor más bizonyítékokat is szereznünk kell. Például: tanúmeghallgatásokra, bankszámlakivonatokra, technikai-tudományos eszközökkel szerzett bizonyítékokra van szükségünk. Voltaképpen milyen szerepet is tölthet be egy feljelentés? Az csak az eljárásindítás egyik módja. Kaphatunk korrupciós ügyre vagy személyre vonatkozó feljelentést, és ennek alapján elindíthatunk egy nyomozást. Néha megállja a helyét, néha nem. Azt hiszem, ezt a kérdést most csak azért vetik fel sokan erőltetett módon, mert egyes ügyek, melyek miniszterekre, volt miniszterekre vagy parlamenti képviselőkre vonatkoznak, feljelentések alapján indultak el. Másrészről az új büntetőügyi eljárási törvény és az új büntető törvénykönyv olyan módosításokat tartalmaznak, melyek alapján nagyon nagy büntetéseket lehet korrupciós bűncselekményekre kiróni. Van például egy ügy, melyben egy több korrupciós tettet elkövető bírót 22 év letöltendő börtönbüntetésre ítéltek. Ez több, mint amennyi például gyilkosságért kapható. A törvény lehetőséget ad egyes vizsgálat alá vont személyeknek büntetésük harmadolására, ha az elsőfokú tárgyalás során beismerik bűnösségüket, vagy akár a megfelezésére is, ha feljelentést tesznek, és együttműködnek az igazságszolgáltatási szervekkel más korrupciós ügyek felderítésében. Nem csoda, ha sokan akarnak élni vele. Ez nem új jogi intézmény, nagyon régóta létezik a román jogrendben, és ezt más EU-tagállam vagy az Amerikai Egyesült Államok is alkalmazza.
– Érzékelt bármikor politikai vagy akár az állam más intézményei felől érkező nyomást? Hogyan sikerült megőrizniük a DNA pártatlanságát és függetlenségét?
– A DNA intézményének és a benne dolgozó ügyészeknek a függetlenségét a törvény szavatolja, és azt hiszem, hogy ennek a munkatársaim nagyon is tudatában vannak. Bármiféle nyomásra mindig az ügyek szakmailag megalapozott, tisztességes módon történő és gyakran nagyon rövid időn belüli összeállításával válaszolunk. A DNA-ra mint intézményre és néha még az ügyekért felelős ügyészekre is a nyilvánosság előtt gyakorolnak sokszor nyomást, főleg azokban az esetekben, amikor fontos személyek ellen folytatunk vizsgálatot. Voltak olyan ügyeink, amikor médiatröszttel rendelkező üzletembereket vizsgáltunk, és akkor a tulajdonos sajtóján keresztül közvetlenül vagy közvetve gyakoroltak nyomást az intézményre és az ügyészekre. Azt hiszem, az ügyészek bátran tevékenykednek, és az volt a legjobb válaszunk, ha sikerült elítéltetnünk a vizsgált személyeket, mert ez azt bizonyította, hogy az ügyeket jól, a törvénynek megfelelően és az alapvető jogok és garanciák tiszteletben tartásával állítottuk össze.
– Hogyan működik az együttműködésük a Román Hírszerző Szolgálattal (SRI); kapnak-e tőlük ügyeket?
– A SRI-vel a törvény és a köztünk lévő megállapodás alapján működünk együtt, de tőlük csak bejelentéseket kapunk. Ők nem küldhetnek nekünk kész aktákat, de nem küldhetnek tanúvallomásokat vagy más bizonyítékokat sem, mert nincs ilyen hatáskörük. Bizonyos tájékoztatásokat küldenek, melyek aztán bűnvádi eljárások elindításának alapját képezhetik. Statisztikai adatként elmondhatom, hogy az országos korrupcióellenes igazgatóság ügyeinek több mint kilencven százaléka magán- és jogi személyektől érkezett bejelentések alapján indul, és csak öt százalék indul hivatalból történő eljárás formájában, ideszámítva a sajtóból szerzett információk vagy a hírszerző szolgálatok bejelentései alapján indított ügyeket is.
– Van együttműködésük nemzetközi titkosszolgálatokkal? Kaptak-e adatokat külföldről, például Amerikából?
– Mi csak olyan ügyészségi struktúrákkal vagy ügynökségekkel működünk együtt, melyeknek korrupciós ügyekben van nyomozati hatáskörük. Az amerikai hatóságokkal az amerikai igazságügyi minisztériumon keresztül működünk együtt. Persze van együttműködésünk az FBI-jal is, melynek korrupciós ügyekkel kapcsolatos nyomozati hatásköre is van. Ilyesmire akkor kerül sor, amikor szükséges, és amikor olyan tevékenységekről van szó, melyek amerikai területen zajlottak, vagy ilyen tetteket elkövető és Amerikába távozott román állampolgárokról van szó.
– Az egyik neves budapesti publicista, a kolozsvári származású Tamás Gáspár Miklós az egyik magyarországi lapban nemrég a következőt írta: „Romániában a különleges korrupcióellenes ügyészség és a vádanyagot szállító titkosszolgálat de facto átvette a hatalmat – és ez aránytalanul megerősíti a nemzetközi pénzügyi szervezetek és az Egyesült Államok informális befolyását –, ami átrendezi (történelmileg túlontúl is ismerős módon) az ország tekintélyi struktúráját, élen a hadsereggel, az államegyházzal és a titkosrendőrséggel. Ugyanakkor persze a korrupciós ügyek súlyosságát nem lehet tagadni.” Mi erről a véleménye?
– Nos, általában nem kommentálom azt, amit a politikusok mondanak, sem azt, amit az elemzők állítanak. Most sem teszem – én az általam vezetett intézmény tettei kapcsán reagálhatok. Annyit mondhatok, hogy az SRI bejelentései alapján elindított ügyek aránya öt százalék alatt van, és nemcsak ezzel a hírszerző szolgálattal működünk együtt, hanem más szolgálatokkal is. Mivel ezek az ügyek nem kapnak ekkora médianyilvánosságot, nem szereznek róluk tudomást. Bennünket nem érdekel, mi történik a politikai színtéren. Vizsgálatainkat a hatáskörünkbe tartozó bűncselekményekre összpontosítjuk, a törvénynek megfelelően szerzünk bizonyítékokat. Nem a pártjuktól, hanem a tisztségüktől függően válogatjuk ki a vizsgálat alá vont politikusokat, mert bizonyos tisztség az országos korrupcióellenes igazgatóság hatáskörébe kerülésével is jár. Ha megyei tanácsi elnökről, polgármesterről, miniszterről, parlamenti képviselőről van szó, ha valaki vezető tisztséget tölt be közintézményben, akkor a hatáskörünkbe tartozik. Bennünket nem érdekel, hogy közben melyik pártnak tagja. Az idők folyamán minden pártból vizsgáltunk embereket, tehát bennünket nem érdekel vagy nem vezérel az, hogy nyomozásainknak politikai szintű következményei vannak.
– A DNA mint intézmény népszerűvé vált Romániában, ön pedig a harmadik legnépszerűbb a közéleti személyiségek listáján. Szándékában áll politikai karriert építeni?
– Nem. A múlt héten megjelent egy hír, mely szerint indulni szeretnék az elnökválasztáson. Nem akarok elnökválasztáson indulni sem jövőre, sem két év múlva, sem semmikor! Csaknem húszéves gyakorlatom van az igazságszolgáltatásban, és az igazságügyi rendszer javára szeretném kamatoztatni ezt a gyakorlatot. Elsősorban az foglalkoztat, hogy sikeresen végigvigyem a mandátumomat, és hogy a DNA-s kollégáimmal együtt megtegyük azt, amit kell a büntetőügyekben: hogy tisztességesen, következetesen és szakmailag kifogástalanul dolgozzunk. Nem érdekel a politikai karrier, és azt hiszem, az ezzel kapcsolatos hírek olyan találgatások, amelyeket teljes mértékben cáfolnom kell.
– Már elkezdték exportálni a DNA-t – néhány napja Bulgáriában kezdte el a működését hasonló intézmény. Más kelet-európai ország részéről is van érdeklődés?
– Igen, van. Nagyon sok DNA-s kollégát már 2009–2010 óta meghívtak különféle európai projektekbe, ahol megoszthatták az általunk felhalmozott tapasztalatot. Többen vettek és vesznek részt képzéseken, európai szintű gyakorlati útmutatók összeállításában, és nagyon sok megállapodást kötünk hasonló külföldi intézményekkel. Megpróbáljuk megosztani a tapasztalatunkat, és örvendek, hogy más államok is átveszik a DNA modelljét. Különben nem saját találmány, mi is átvettük, hiszen ez európai uniós modell – azt hiszem, az intézmény és a tevékenységünk számára is nagyon jó, hogy megoszthatjuk ezt a tapasztalatot az európai kollégáinkkal. Szerintem fontos lenne, hogy minden államnak legyen hasonló ügynöksége, hasonló ügyészségi struktúrája, hogy amikor közös ügyek merülnek fel, sokkal könnyebb legyen az együttműködés.
– Nemrégiben vizsgálatot indítottak a római katolikus egyház ellen a visszaszolgáltatások kapcsán. Az Erdélyben élők tudják, hogy a visszaszolgáltatott ingatlanok az egyház tulajdonában voltak, és tőlük a kommunisták kobozták el őket. Mi a gond a visszaszolgáltatásukkal?
– Nem tudok, nem szabad zajló ügyet, egyedi esetet kommentálni. Általában véve nekünk nincs hatáskörünk beavatkozni abba, ahogy egy visszaszolgáltatás történik: a bíróságok döntenek arról, hogy egy ilyenfajta ingatlant visszaszolgáltatnak-e, vagy sem. Nekünk csak egyedi korrupciós esetekkel volt és van dolgunk, melyek egy adott visszaszolgáltatási üggyel kapcsolatos bírósági eljárásra vonatkoznak. Arra, ahogyan végrehajtottak egy bírói ítéletet, vagy bizonyos visszaszolgáltatási tevékenységben érintett tisztviselők tevékenységére. Általában véve nem tartozik a hatáskörünkbe olyan intézmény ügye, mely igyekszik visszaszerezni a korábban a tulajdonában lévő javakat, ha közben nem követnek el korrupciós ügyet. Tehát mi csak akkor avatkozunk be, és folytatunk vizsgálatot egy bizonyos területen, amikor egy magánszemély által elkövetett korrupciós ügyről van szó, mert Romániában létezik a személyes felelősség elve. Tehát mi sohasem vádolunk meg egy egész intézményt, ha az intézményből valaki bűncselekményt követ el.
– Voltak ilyen ügyeik az ortodox egyház ellen is, vagy annak mentelmi joga van?
– Nagyon nehéz választ adnom erre a kérdésére, mert mi nem vezetünk statisztikát a vizsgálat alá vont személyek vallásáról. Annyit mondhatok, hogy voltak ügyeink, melyekben különböző felekezetekhez tartozó templomokra vonatkozó visszaszolgáltatásokat vagy különböző felekezetekhez tartozó polgárokhoz tartozó tulajdonokat vizsgáltunk. Tehát mi nem aszerint válogatunk az ügyek között, hogy az illető személy ortodox, katolikus, román vagy más állampolgárságú. E tekintetben biztosítani tudom arról, hogy mindig tiszteletben tartjuk az alapvető emberi jogokat és a perrendtartási garanciákat, és nem válogatunk sem etnikai szempontból, sem valamely párthoz vagy valláshoz tartozás alapján.
– Ha megengedi, egy személyes kérdést tartogattunk a végére. A Kövesi magyar név. Honnan származik?
– Ez hosszabb történet. Házasság révén kaptam ezt a nevet, majd a válás után megtartottam.
– Magyarul is tud néhány szót?
– Igen, de remélem, nem kéri, hogy most el is mondjam őket. Tudok néhányat, főként azért, mert Sepsiszentgyörgyön születtem, és nyolcéves koromig ott is éltem. Gyerekként együtt játszottam a magyarokkal, barátaim is voltak közöttük, természetes, hogy egymástól sokat tanultunk.
