– Kétezer-tizennégyben több mint ezer vádlottat állítottak bíróság elé. 2015-ben is tartani tudják ezt az ütemet?
– Igen. Az év első három hónapja azt mutatja, hogy képesek vagyunk tartani az utóbbi évek feszített ütemét, sőt gyorsítunk is: idén már 1500 ügyünk van bírósági szakaszban, és ez azt jelenti, hogy nagyjából összesen hétezer ügyet dolgoztunk fel működésünk során. Tavaly egyébként 1100 ítélet született az országos korrupcióellenes igazgatóság (DNA) ügyeiben. Nyolcvanhat ügyészünk van, és nagyjából 190 rendőr segíti a munkájukat – azt hiszem, ez szép teljesítmény.
– Kétezer-tízig nem nagyon hallottunk korrupciós ügyekről Romániában. Mi történt ezt követően? Elszemtelenedtek a politikusok, és többet lopnak, vagy az ügyészek lettek hatékonyabbak?
– Azt hiszem, hogy a 2005-ös törvénymódosítások és az intézménynek a jelenlegi DNA-vá történt átszervezése után szükség volt egy átmeneti időszakra, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek, de elmondhatom, hogy 2006 után kezdtek megjelenni azok az ügyek, melyekben politikusok, parlamenti képviselők, miniszterek voltak érintettek. Az első években kevesebb ilyen ügy volt, de 2008 után egyre több lett. Az a lényeg, hogy mivel a DNA ügyészei mindenkivel szemben egyformán alkalmazták a törvényeket a vizsgálat alatt álló személyek jogállásától függetlenül, az emberekben egyre nőtt a bizalom. A polgárok egyre több feljelentést tesznek, és így a fontosabb személyeket érintő ügyek száma is szaporodni kezdett. Az ügyészek hozzászoktak az ilyenfajta ügyekhez, nagyobb szakmai gyakorlatra tettek szert, továbbá bizonyos törvényi eszközök segítik őket ebben a tevékenységben: mindez együtt tette lehetővé ezeket az eredményeket.
– A feljelentők országa lett Románia? Ceausescu idejében nem túl pozitív kifejezéssel besúgónak nevezték őket.
– Nem így van, a DNA egyetlen ügye sem alapul csak feljelentéseken! Amikor bíróság elé állítunk valakit, bizonyítékokat kell gyűjtenünk. És vannak olyan helyzetek, amikor annak ellenére, hogy történnek feljelentések, nem tudjuk bizonyítani e feljelentések megalapozottságát. Minden alkalommal, amikor bíróság elé állítunk valakit, ha az ügy feljelentés alapján indul, akkor más bizonyítékokat is szereznünk kell. Például: tanúmeghallgatásokra, bankszámlakivonatokra, technikai-tudományos eszközökkel szerzett bizonyítékokra van szükségünk. Voltaképpen milyen szerepet is tölthet be egy feljelentés? Az csak az eljárásindítás egyik módja. Kaphatunk korrupciós ügyre vagy személyre vonatkozó feljelentést, és ennek alapján elindíthatunk egy nyomozást. Néha megállja a helyét, néha nem. Azt hiszem, ezt a kérdést most csak azért vetik fel sokan erőltetett módon, mert egyes ügyek, melyek miniszterekre, volt miniszterekre vagy parlamenti képviselőkre vonatkoznak, feljelentések alapján indultak el. Másrészről az új büntetőügyi eljárási törvény és az új büntető törvénykönyv olyan módosításokat tartalmaznak, melyek alapján nagyon nagy büntetéseket lehet korrupciós bűncselekményekre kiróni. Van például egy ügy, melyben egy több korrupciós tettet elkövető bírót 22 év letöltendő börtönbüntetésre ítéltek. Ez több, mint amennyi például gyilkosságért kapható. A törvény lehetőséget ad egyes vizsgálat alá vont személyeknek büntetésük harmadolására, ha az elsőfokú tárgyalás során beismerik bűnösségüket, vagy akár a megfelezésére is, ha feljelentést tesznek, és együttműködnek az igazságszolgáltatási szervekkel más korrupciós ügyek felderítésében. Nem csoda, ha sokan akarnak élni vele. Ez nem új jogi intézmény, nagyon régóta létezik a román jogrendben, és ezt más EU-tagállam vagy az Amerikai Egyesült Államok is alkalmazza.