Minden ember vajda

Változtatni kell azon, hogy feneketlen kútba dobálja a mindenkori kormányzat a cigányok felzárkózását célzó milliárdokat, és hogy hozzá nem értő, csak ígérgetni tudó roma vezetők kezébe kerüljenek a hatalmas források – mondta Lakatos Attila cigány vajda.

– Talán nem az a lényeg, hogy valakit elnöknek vagy vajdának szólítanak, hanem hogy legyen karizmája. De mégis milyen érzés konkrétan vajdának lenni?
– Semmilyen. Minden ember vajda. Minden ember a saját életének, a saját családjának, saját közösségének a meghatározó tagja vagy vezetője lehet, azaz önmagában mindenki vajda valahol. És nem kell ahhoz vajdának lenni vagy cigány önkormányzati elnöknek, hogy az ember jót akarjon tenni. A hétköznapi ember is tehet önmagáért meg azokért, akikkel együtt él. Semmiféle vajdának nem kell ehhez lenni.

– Nem is fontos önnek a vajda megnevezés?
– Dehogy fontos. Ha valahova megyek, persze hallom a hátam mögött nagy izgalomban, hogy „itt a vajda”, de aki engem ismer, az tudja, hogy én világéletemben tenni akartam, akkor is, amikor még nem voltam vezető. Apám, nagyapám vajda volt Gadnán, de mondom, nem a pozíció, nem a rang a lényeg. Ha 25 évvel ezelőtt megszorult egy cigány ember Tornyosnémetiben, és nem volt, aki segítsen neki, akkor összefogtunk, és vettünk egy házat neki, hogy legyen hol laknia a családjával. Ehhez nem titulus kell meg rang, hanem az, hogy az ember menjen és segítsen.

– Akkor rosszul érzem, hogy a többségi társadalom szereti elhinni azt, hogy kell egy olyan ember a cigányok élére, aki vezeti őket?
– Ez a „vezetés, vezetgetés” a legnagyobb baromság, amely a cigányokkal kapcsolatosan előjön. Visszavezetni a cigányokat a munka világába – hát mekkora sületlenség ez? Az állatokat szokták vezetni, a cigány meg igenis ember. A cigányoknak meg kell mondani, hogy dolgozni kell, menjenek és igenis dolgozzanak. De ezt meg kell mondani. Egyértelművé kell tenni. Nincs megalkuvás ebben a kérdésben. A munkából lesz megélhetés, a munkából lehet kenyeret tenni az asztalra. Ezt az egyszerű gondolatot mindenkinek meg kell értenie, akár cigány, akár nem. A cigány dolgozott a rendszerváltás előtt is, mert kötelező volt. A többségi társadalomnak ezt igenis látnia kell, a cigány dolgozni fog, ha dolgoznia kell majd.

– Mi a mindennapos tapasztalat?
– Nekem az elmúlt húsz évben folyamatosan bizonyítják a velem dolgozó cigányok, hogy a munka nem szégyen. Sőt még többen lehettek volna az elmúlt időszakban, akikkel munkához jutottunk volna. Termeltünk volna mákot, tárgyaltunk egy gyógyszergyárral, vártuk, hogy ne csak érdeklődjenek meg ígérgessenek, hanem segítsenek is. Dolgoztunk volna hulladékgyűjtésben a megyében vagy kimondottan Miskolcon, de még ezzel sem jutottunk előbbre, talán majd a jövőben. A cigány vezetők közben mindig csak bejelentenek dolgokat, de csak előre. Ha én is csak bejelentenék dolgokat, és soha nem csinálnám végig azokat, akkor mi maradt volna a hitelességemből? Az embert önmagában kellene megítélni, nem a bejelentései, a hangzatos mondatok vagy éppen a bőrszíne alapján.

– Egyetért azzal a megállapítással, hogy soha nem volt még ilyen erős a cigányellenesség Magyarországon, mint most?
– Falun nőttem fel. Ha húsz éve a cigány ellopott hat tyúkot, akkor másnap, amikor a körzeti megbízott hozta a cigányt, hogy megvan a tettes, akkor a sértett gazda akár még azt is mondta, hogy nem tesz feljelentést, legyen mit ennie a cigány családjának, látja, mennyi éhes száj várja otthon. De ez ma már nem így van. Ma az utolsó hatot viszi el a cigány. És ez nagyon nagy baj. De azt is ki kell mondani, hogy a cigány is tud gyűlölni, azaz a másiknak a semmibevétele nem csak egyirányú folyamat, a cigányban is megjelenik számos helyen az, hogy ki nem állhatja a gádzsót. De még így, ebben a helyzetben is azt mondom, el van túlozva ez a dolog. Az elkeseredett ember sok mindent kimond. Az interneten olyanokat ír, amelyeket aztán nemcsak hogy letagad, de valójában eszébe sem jutna megtenni. De sok helyen a többségiek sajnos megélik, hogy mennyire nehéz együtt élni a cigányokkal. Meg a cigányoknak is sokszor a cigányokkal. Ám az ebből fakadó gyűlöletet nem szabad túlértékelni. Itt, a térségünkben sok cigány van, ez sok nehézséget szül, de igenis lehet látni, hogy ennek a mértéke mennyi. Falu és falu, város és város között is van ebben különbség.

– Mondhatjuk azt, hogy Borsod elcigányosodik?
– Igen. Egyre gyorsabban, és vita nélkül. A születési adatok erre utalnak. Számos kórházigazgatóval van kapcsolatom, és bár nincsenek, nem lehetnek hivatalos adatok, azért a hétköznapokban egyértelműen látszik ez a folyamat.

– Mely települések vagy megyerészek azok, ahol a legtöbb nehézség van most vagy várható a jövőben?
– Egyértelműen a Taktaköz. Jobb helyzetben van kicsit talán az abaúji rész, de komoly gondok vannak Ózd környékén is. A 3-as úttól nyugatra eső részek magukra lettek hagyva egészen Edelényig, Barcikáig. Gyakorlatilag elfogynak a többségiek. De közben vannak helyek, ahonnan elfogynak majd a cigányok is – vagy azért, mert akinek még van egy kis pénze, végzettsége, az maga is megpróbál jobb helyre költözni, vagy elindul Kanada felé. Az elmúlt hetekben is folyamatosan készülnek és mennek is el a cigányok, főleg Miskolcról, a számozott utcák környékéről.

– Mennyire nehéz a dolguk azoknak, akik közfeladatot látnak el Borsodban?
– Mindenekelőtt végtelenül hálás vagyok nekik, és nagyon becsülöm őket azért, hogy még itt vannak, és végzik a dolgukat. A mentőápoló, az orvos, a tűzoltó, a védőnő, a tanár és a tanárnő mindannyian hősök. Mert tudom, hogy mennyire nehéz nekik, mennyit szenvednek mindennap, és hogy százszor feladnák már, de sokan még igenis itt vannak. Olyan hősök, akikről nem beszélünk, pedig nagyon megérdemelnék. Előfordult, hogy a helyi doktornő hívott fel, segítsek azonnal, mert helyi cigány fiatalok nem akarják megérteni, hogy miért nem adhat nekik Xanaxot (vényköteles nyugtató – a szerk.). Nekem kellett elmagyaráznom, hogy ha elüldözik a doktornőt, akkor nemcsak Xanax nem lesz, hanem majd az sem, aki a tüdőgyulladást megállapítsa a tél közepén.

– Sokszor találkozik azzal, hogy egyes cigány közösségekben él az a nagyon egyszerű megközelítés, hogy nekik igenis járnak dolgok, és azokat éppen ezért folyamatosan követelik is?
– Sajnos igen. De ilyenkor is csak azt tudom mondani viccesen, hogy nekünk, cigányoknak igazából csak a szánk jár, miközben meg a cigányok egyik fele jogász – érti, hogy mik a jogaink –, a másik fele meg matematikus, mert mindig ki tudja számolni, hogy hogyan ne haljon éhen.

– Ki az, akivel együtt lehet dolgozni ebben a helyzetben, mennyire van egyedül hagyva itt, a megyében?
– Váradi Gábort, a miskolci cigány önkormányzat elnökét mindenképpen meg kell említenem. Az nem számít, ki melyik politikai oldallal szimpatizál, mert olyan nincs, hogy a balos cigány egyen, a jobbos meg ne, vagy fordítva. Azt kell nézni, hogy ki az, aki tenni akar a cigányokért a saját közösségében. Váradit éppen ezért nagyon szeretem, mert őszinte, valóban tenni akar. Az a gond, hogyha őt felhasználják mindenféle politikai érdekek mentén olyanok, akikből már hiányzik ugyanez az őszinte hozzáállás, segíteni akarás. A miskolci polgármesternek sem lett volna szabad szerintem így nekimenni az elmúlt hónapokban, de voltak érdekek, amelyek elvárták ezt. Nem volt jó ötlet. Nyilván a polgármester sem szeretné, ha cigány tanyának látszódna kívülről Miskolc, ezért nyitottnak kell lennie neki is bármire, ami előbbre visz, ami segít. Közben őt is megértem, ha nem akar többszörösen lejáratódott, kétes erkölcsű cigány vezetőkkel – mert azok is jönnek folyamatosan Miskolcra! – leülni tárgyalni.

– A bentlakásos iskolák segíthetnek?
– Csakis! Az idősebb cigányok már nehezen formálhatók, ezért kellene, hogy a cigány gyerekek maguk vigyék vissza a tudást meg a szocializációt, a másfajta normákat a családjukba. Ha egy gyerek hazaviszi a tudást, abból a környezetének is jut. Van rá saját programunk, saját módszertanunk Vidd haza a tudást! címmel. De dolgozunk már egy újabb elképzelésen „hátrányos helyzetű borsodi iskolák hálózata” néven, ahol 10-12 iskolát szeretnénk kimondottan ilyen céllal hálózatba szervezni, így segíteni a gyerekeknek és a családjuknak. Hiszem, hogy ezzel lehet tenni a jövőért. Nagyon fontos, hogy erőszakkal nem lehet elhozni senkit sehonnan. De erre nem is lenne szükség, örömmel adnának oda sok gyereket a bentlakásos iskolákba, ha tudná a család, hogy azzal jobb sors várhat rá. Ha csak egy gyerek csatlakozik bármelyik cigány telepről, néhány hét után jönni fog több is.

– Nehéz kérdés, de fel kell tennem: van megélhetési gyerekvállalás? Kimondható, hogy létezik ez?
– Igen. Ki kell mondani. De régóta hangoztatom: a fejekben kell rendet tenni. Azt nem lehet vitatni, hogy egy szülő szereti a gyerekét, ezt mindenkinek megelőlegezhetjük. De a gyerek nem lehet koszban, mocsokban, nem lehet éheztetni. A gyerek nem állat. Felelősség. De ezt mindenkinek a fejében egyértelművé kell tenni. Ahol nincsenek meg a feltételek, ott nem lehet gyereket felnevelni. Abba nem szólhat bele senki, hogy kinek hány gyereke legyen. De arról igenis beszélni kell, hogy ki mit tud elvállalni, ki mit tud még tisztességgel teljesíteni. Szülessen meg az ötödik gyermek, ha valaki vágyik rá, de ne most, hanem majd akkor, ha a hátsó szoba ki lett meszelve, és az ablakon üveg van, nem fólia! Nem szabad engedni, hogy a fejekben az motoszkáljon, hogy a megszülető gyerek miatt mennyivel nő a családi pótlék. Ne szenvedésben, nélkülözésben nőjenek fel a gyerekek, ezt értessük már meg mindenkivel!

– Megjelenhet a tudatos gyermekvállalás gondolata a cigány telepeken?
– Nagyon fontos lenne. Mindenképpen. Kell a felvilágosítás, és erről ne Pestről okoskodjon a sok tudós szociológus! Megismétlem: rendet kellene végre tenni a fejekben a cigány telepeken a gyerekekhez, a családhoz vagy éppen a munkához való hozzáállásban.

– A közmunka segíthet a cigányoknak?
– Nem igazán. Valódi munka kellene. Vagy a közmunkát olyanná alakítani, hogy értelmes dolgokat lehessen abból majd összerakni. A szociális szövetkezetek sem jelentenek ma még megoldást. Talán a jövőben, de itt is komoly elköteleződés kellene az állam részéről, hogy értelmes dolgokat lehessen csinálni. Nagyon fontos, hogy a fiatal cigány generáció végre tanuljon. Tanulás nélkül nincsen munka. 2050-ben közel egymillió félanalfabéta, munkaképes korban lévő cigány ember él majd az országban, mit tudnak majd ők adni a nemzetnek? Megérti valaki ezt? Írástudatlan emberek fogják ezt az államot eltartani, működtetni?

– Az Országos Roma Önkormányzat mennyire végzi jól a dolgát?
– Semennyire. Ötmilliárd forintot bíztak az Országos Roma Önkormányzat és a korábbi elnöke, Farkas Flórián által létrehozott szociális szövetkezetre. A projekt nemsokára véget ér, csak azt nem tudja senki, mire is költötték a pénzt. Éppen ezért tartunk a vezetésemmel és szervezésemmel május 9-én demonstrációt Budapesten, a Kossuth téren, mert ezt a dolgot nem lehet annyiban hagyni, illetve aláírásgyűjtésbe is kezdtünk, hogy Farkas Flórián és Farkas Félix, a parlamenti roma szószóló mondjon le a mandátumáról. Kell, hogy lássa a többségi társadalom, hogy vannak olyan cigányok is, akik hozzájuk hasonlóan nem akarják, hogy feneketlen kútba dobálja a kormány a felzárkózási pénzeket, és hozzá nem értő, csak ígérgetni tudó cigány vezetők kezébe kerüljenek ilyen összegű források.

– Kell, hogy önálló párt képviselje a cigányokat?
– Akár segíthet is, de csakis olyan, amelyik hiteles, és bizalmat tud ébreszteni a többségi társadalomban is, nem pedig elutasítást.

– Említette a munkát. Ön hol és mit dolgozik most?
– Elsősorban az építőiparban vagyunk jelen, de vasúti kocsikat is takarítunk. Ott vagyunk Szombathelyen, Gyulán, Békésben, számos helyen. Van olyan Kossuth-díjas színészünk, akinek szintén dolgoztunk már, építettük a villáját, néhány nap után komoly becsben tartott már minket, máig jó a viszonyunk.

– A szabad ideje mivel telik?
– Sokan nem hiszik el, de a pingpong nagyon jó stresszlevezető, a gyereket máig elverem benne néha.