Szlávy Eszter doktornő egy 45 milliméter átmérőjű, négy méter magas rúdon számomra elképesztő dolgokat művel: két kézzel tartva magát zászlóként kezdi, majd lábát átvetve a rúdon kapaszkodik, s lefelé lógva tartja meg táncostársát. Mindezt számtalan akrobatikus elem követi, majd leszaltózik a rúdról, s újra felpattan rá. És mindezt úgy, hogy különösebb erőkifejtés nem tükröződik az arcán, sőt néha még mosolyog is.
Az édesapja vívóedző, Eszter már ötéves korától szertornázott, így érthető, hogy sokáig artista szeretett volna lenni. Aztán színésznő S ez az ábránd sok évig tartotta magát. Gimnáziumban már az körvonalazódott, hogy az egészségügyben képzelné el magát. Az utolsó két évben nyaranta segédápolóként dolgozott a Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézetben és Baleseti Központban.
Érettségit követően egy évig Olaszországban, egy milánói családnál bébiszitterkedett, majd idehaza a Pető Intézet konduktortanulója lett. Aztán az orvosi egyetemre jelentkezett, s már az elején tudta, hogy sebész akar lenni. Az általános orvosi karon végezve fiatal diplomásként a Fiumei úti baleseti intézetben helyezkedett el, majd letöltötte az ortopéd-traumatológiai szakvizsga előtti hatéves képzési időt
Közben azért történt valami.
– A traumatológiai munka, a többnyire baleseti sérültek ellátása nagyon nehéz munka, kiszívta az embert, ezért mentálisan is szükségem volt arra, hogy valami mást csináljak. Huszonegy éves koromban abbahagytam a szertornázást, műugrást, vívást, az aerobikórák nem vonzottak, és nem akartam sem fogyni, sem izmosodni. 2012-ben egy ismerőm mesélte, hogy elkezdett rúdtáncolni. Annyira lelkes volt, hogy befészkelt a fejembe, lehet, ez a sport lekötne. Lementem egy órára, s ott ragadtam – meséli Szlávy Eszter.
Az első évben fanatikusan edzett, aztán érezte, hogy kicsit megrekedt, végül mégis elcsábította a versenyzés. Kiderült az is, hogy a munkahelyen nem súgtak össze a háta mögött, elfogadták annak ellenére, hogy sokan a rúdtáncot a sztriptízbárokból ismerik, egyre kevesebben azonosítják az erotikus műfajjal. A rúdtáncban az utóbbi évtizedekben két irányzat alakult ki: a pole dance, amely akrobatikus elemeket tartalmaz érzéki táncmozdulatokkal színesítve, míg az úgynevezett pole fitness sokkal inkább az akrobatikáról szól, és inkább az erőelemekre helyezi a hangsúlyt. Mindkettő műveléséhez jelentős fizikai erőre, rugalmasságra és állóképességre van szükség. A sportszintű rúdtáncban az előadó atletikus mozdulatokat hajt végre: felmászik a rúdra, pörgéseket végez, és erőelemeket mutat be. A felsőtest és a törzs jelentős fizikai ereje elengedhetetlen feltétel, ami kitartó, kemény edzést igényel.