Higgye el, uram, nincsen itt semmi baj! – mondja a padon ülő bácsi. Nem is mondja, inkább üvölti; nincs szó ellenszenvről, haragról, csupán merő gyakorlatiasságból ordít a családja társaságában időző ötvenes ember: válaszát nem hallanám meg különben. A sportpálya melletti színpadról mindent letaglózóan szól a zene, a szokványos műfaji kavalkád. Az imént, a hastáncbemutatónál – elengedhetetlen kelléke manapság minden valamirevaló fesztiválnak, majálisnak – az alaptermészetéből adódóan tolakodó, gépi tuc-tuc bombázta-döngette kegyetlen makacssággal a békésen sörözgetők szívét, mellkasát, minden porcikáját. Átmenetként most retró slágerek jönnek, hogy nem sokkal utána a „cintányéros cudar világ, igyunk egy kortyocskát” örökzöldjét tolmácsolja nekünk a pódiumon megjelenő őszülő üstökű, öblös hangú, megtermett férfi. Aztán a II. Internacionálé jelszavát – „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás” – refrénében megéneklő népszerű Nagy Feró-szám következik.
A nevezetes három nyolcas, akár a májusi felvonulásra buzdító II. Internacionálé, szorosan kötődik a chicagói munkástüntetésből kinőtt elsejei hagyományokhoz. Már délelőtt, a zenés májusfaállításon a városközpontban a munkásmozgalmi múltra figyelmeztetett Pad Ferenc szocialista önkormányzati képviselő, egyben szakszervezeti vezető, a nemrégiben tartott helyi időközi parlamenti választás harmadik helyezettje. Hogy kit mi motivál a demonstrációra, azt kideríteni persze bajos lenne. Nyilván sokan csupán a programok, a ringlispíl, a hangulat miatt jönnek. Mégis az alumíniumipari szakszervezet és a Nagy László Városi Könyvtár szervezte ünnepen a külső szemlélőnek joggal tűnhet úgy, mintha a Kádár-rendszer idején ipari várossá fejlesztett, több évtizedes tradícióit őrző Ajka demonstrálna a baloldali értékek mellett. A mazsorettek trikóján bányászjelvény, a piros léggömbök legalább fele pedig MSZP-emblémával díszített. Feltűnik egy pillanatra Gőgös Zoltán sziluettje is.
– Pedig Ajka eredetileg nem baloldali város, legalábbis a rendszerváltozást követően nem volt az, 2002-ig az MSZP nem szerzett elsőséget – tudom meg a szocialisták sátránál Béressy Sándor pártiroda-vezetőtől. Teljesítményüknek tulajdonítja, hogy azóta megerősödtek; igaza lehet részben, hozzátéve, valószínűleg a jobbközép erők gyengesége, eredménytelensége is szerepet játszott a változásban. 1994-ben szabad demokrata, 1998-ban pedig MDF-es irányítója volt a városnak, 2002-re fordult meg a trend. Azóta szocialista párti a polgármester Schwartz Béla személyében.
A város elöljárója röviden beszél, nemritkán tőmondatokban. Gyakorlatias észjárású; nehéz embernek tartják. Első regnálása még az előző rendszer utolsó éveire esik: 1984 és 1990 között tanácselnökként irányította Ajkát a közgazdász végzettségű politikus, aki közben négy szemesztert is elvégzett városgazdálkodási szakon; később az üzleti életben tűnt fel. Konfliktusvállaló személyiség, bevallása szerint átlagban hetente egyszer pereskedni jár a bíróságra. Sokan nem szeretik keménysége, olykor váratlanul kibukó keresetlen stílusa miatt.
Jó néhány éve például az anyák napi ünnepségen mondott köszöntőjében az ellenzéki önkormányzati képviselőket nemes egyszerűséggel mangalicához hasonlította. A következmény: 2011-ben a bíróság pénzbüntetésre ítélte, mert „a becsület csorbítására alkalmas, gyalázkodó megjegyzéseket tett”. Nem sokkal később lekicsinylően, rossz hírt keltve beszélt az elbocsátott pedagógusokról. Kisebb felzúdulást keltett, mikor gyorshajtásának költségeit az önkormányzattal fizettette meg, utóbb ezt maga is elismerte. Szülőfalujában, Bakonypéterden pedig homályos „turisztikai beruházásba” kezdett: a 66 négyzetméteres szülői házat alakíttatja át a felerészben általa tulajdonolt Vackor Bt. vadászlakká a városi tulajdonú Avép Ajkai Építőipari Kft. közreműködésével. (Hogy miből telik rá, nem tudni, a vállalkozás adózott eredménye ugyanis 2013-ban egymillió forint sem volt.)
Jogerősen felmentették viszont idén januárban az ellene indult büntetőperben. A vád szerint színlelt szerződéssel három nem teljesült vagy korábban megvalósult beruházást fizettetett ki a város pénzéből az egyik szocialista önkormányzati képviselő építési vállalkozásának, hogy az abból a helyi sportegyesületet támogassa. Hűtlen kezelés és minősített zsarolás miatt letöltendő börtönbüntetést javasolt ugyan az ügyész, ám a veszprémi bíróság bűncselekmény hiányában minden vádpontot elvetett. Utóbb a védelem koncepciós perről beszélt, állítva, hogy az eljárást – mint a nyomozati anyagban szerepel – a helyi Fidesz-képviselők „rendelték meg”.
Tény, hogy a választásokat zsinórban megnyerő Schwartz Béla közel egy évtizede kemény küzdelemben áll a jelenlegi kormánypárt helyi prominenseivel. A kép azonban összetett: Ajka ugyanis az utóbbi időben valóban nagyot fejlődött. Az utak rendezettek, a panelházak jó részét renoválták, szigetelték – tűnik fel elsőre a városba érkező idegennek. Később tudjuk meg, hogy a munkanélküliség megdöbbentően alacsony, három százalék alatt van; ahogy Béressy Sándor mondja, „aki akar, az dolgozik”.
A polgármester nyilatkozatai szerint ez különleges munkahely-teremtési rendszerüknek köszönhető elsősorban. Az önkormányzat 300 ezer forintot adott egy-egy új munkahelyért a vállalkozásoknak. Szerződést kötöttek, hogy később se lehessen a pénz birtokában elbocsátani a frissen felvetteket. A szisztémát időközben megváltoztatták, mert a kérdés megoldódott, sőt közel tucatnyi szakmában munkaerőhiány keletkezett. Ma már csupán a felsőfokú végzettségűek után fizetik ki a summát. Gépészmérnökből például nagy hiány van, legalább százra lenne szükségük.
Az eredményeket felmutató, ám korrupcióval többször meggyanúsított polgármester személye – s a tény, hogy Veszprém megyében egyedül Ajkán őrzi pozícióit az MSZP – ellentmondásos reakciókat szült a Fideszen belül. A tavaly őszi helyhatósági voksoláson kihívója, a most az országgyűlési képviselőségre sikertelenül pályázó Fenyvesi Zoltán még az önkormányzati kampány finisében érthető módon a negatívumokat, a belvárost szakszerűtlen hídépítés miatt elöntő árvíz esetét, a gyanúsan költséges járdaépítést, a Zenit Áruház tervezett, félig történő lebontását, a polgármester kiterjedt peres ügyeit sorolta. (Ellentétük nem új keletű, ugyanis Fenyvesit az egyik szakképző iskola éléről áldatlan küzdelmet követően Schwartz gátlástalanul eltávolíttatta, az iskola pedig a Hit Gyülekezete kezelésébe került.) Alig egy hónapja, az időközi parlamenti választási küzdelem véghajrájában viszont váratlan helyről érkezett dicséret, tulajdonképpen a polgármesternek címezve. A térségben tett látogatásakor Orbán Viktor miniszterelnök kijelentette, büszke mindarra, „amit Ajkán közösen elértünk, erre a teljesítményre alapozva kértem az emberek bizalmát”. A kormányfő szerint Ajka sikertörténet, hiszen itt „mindössze három százalék körüli a munkanélküliség, azaz sikerült végre elérni a teljes foglalkoztatottsághoz közeli helyzetet”. Úgy vélte, az ajkai sikerben a helyiek munkája, a helyi városvezetés és a kormány segítő politikája is benne van. „Tehát semmi okom azt feltételezni, hogy az ajkai emberek ellenszenvvel fordulnának a mi irányunkba” – mondta. Az eredmények azonban nem igazolták Orbán Viktor szavait: a városban a voksoláson a szocialisták győztek, második lett csupán a Fidesz, a harmadik pedig a körzetben egyébként első helyet elnyerő Jobbik.
Az MSZP-sátor körül állók elégedettnek tűnnek, nem függetlenül a ténytől, hogy a rivális DK-soknál alig lézengtek délelőtt: néhány órán át bírták a szervezők, aztán hazamentek.
– Árulók – mondja az egyik szocialista szimpatizáns, majd hozzáteszi: Gyurcsány tönkretette a szocialista pártot, aztán távozott, de bezzeg most is őket pimfeli. Budapest forgalmasabb terein gyakran látható aláírásgyűjtő pulpitus áll a rotyogó virsli és a műanyag tálcán felstószolt kenyérhalom előtt.
– Miért gyűjtenek? – kérdezem a pártiroda-vezetőtől.
– Szeretnénk elérni, hogy az alapvető élelmiszereknek, köztük bizonyos fajta húsoknak ötszázalékos áfájuk legyen.
Mint mondja, kevesebben jöttek aláírni, mint amennyire számítottak. Vannak persze ennél nagyobb gondok is, néz rám, s belemelegedünk a politikába. A helyzet, bár Ajkán jó, a környéken aggasztó. A szintén a választókerületbe tartozó Uzsa példáját hozza: a kilencvenes években önállóvá lett kistelepülés hagyományosan baloldali kötődésű volt, mindig nyertek a szocialisták. Legutóbb, az időközin viszont fordult a kocka: meglepetésre a Jobbik kétszer annyi voksot szerzett, mint az MSZP, a Fidesz pedig a harmadik lett. Úgy gondolja, nagy a veszély.
– A Fidesz a hatalmát akarta volna bebiztosítani, de magával tolt ki, amikor bevezette az egyfordulós rendszert. Pedig, ha van másodszori megméretés, Fenyvesi Zoltán az igazi esélyes. Én is a Fideszre szavaztam volna – mondja. Az érvelés némiképp furcsán hangzik egy MSZP-tisztségviselő szájából. Nem tudom magamban tartani a kérdést:
– Maga miért lett szocialista? S miért maradt az?
Láthatóan nem bántottam meg, hosszan válaszol. Mezőgazdasági szakközépiskolát végzett, állatorvosnak készült, mégis bányásznak ment. Kemény fizikai munka, alacsonyabb átlagéletkor: 45 esztendős kora óta nyugdíjas. Szakszervezeti bizalmi volt, rövid ideig párttag, de az MSZMP-alapszervezettel hamar összerúgta a port. A szocialistákhoz az ezredforduló után a Fidesz politikája iránti ellenszenve vitte. Lelkes szocialista ma is, a megfogyott csapat mellett kitart, mert „az ember ne váltogassa úgy a nézeteit, mint a fehérneműt”. A Fidesz iránti ellenszenve csak növekedett, megérzéseit igazolta az idő.
– Jó, jó. És mégis rájuk szavazott volna?
– Egy elképzelt második fordulóban, kényszerből, befogott orral, mert meg kell akadályozni a szélsőjobb térnyerését.
– Van, amivel elégedettek?
Egyikük rávágja:
– A vasárnapi zárva tartás nem rossz ötlet. A vasárnap legyen a családé!
Aztán kifogyunk a témából, továbbsétálok. Esőre áll, aztán egy gyors fuvallat elsodorja a viharfelhőket. Ismerkedem, beszélgetek. Meglepő: bárkivel elegyedem szóba, nem panaszkodik. Legalábbis a helyi viszonyokra. Az országos helyzetre viszont többen tesznek megjegyzést, előbb az idegennek kijáró tapintatos csomagolásban, aztán egyre kendőzetlenebbül.
–Van-e tanulság? – kérdezem barátaimtól hazafelé a kocsiban. S mielőtt bárki megszólalna, az út mentén, ironikus keretet adva az induló beszélgetésnek, lerobbant modern gépkocsi körvonalai tűnnek elénk. Vezetője segítséget kér.
– Lemerült az akkumulátor, tönkrement a kormány. Remélem, nem típushiba – mondja a fiatalember, meglepetésünkre mosolyogva, mintha nem is bántaná az ügy. Nem tudunk segíteni.
Az egyik településen kisebb embertömeg mellett haladunk el, középen színpad. „Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés” – énekli a nép önfeledten. Pedig jó része feltehetően ennél többet dolgozik.
További tartalmas és izgalmas olvasnivalók a Magyar Nemzet szombati Magazinjában, amely vasárnap estig megvásárolható az újságárusoknál.
