Kilátni a mélyföldről

Nem állt le az evolúció, avagy miért magasak a hollandok?

Relaxált evolúció – régóta azt gondolja a kutatók többsége, hogy fajunk törzsfejlődése mai modern világunkban ebben az állapotban toporog. Az elgondolás logikusnak tűnik. Mivel az evolúció fő mozgatórugója a változó környezeti tényezőkhöz való alkalmazkodás szükségessége, az olyan világban, ahol kényünk-kedvünk szerint alakítjuk a minket érő hatásokat, nincs szükség újabb alkalmazkodásra (adaptációra). Emiatt az evolúciónk lelassult vagy megállt (relaxált állapotba került). Nincs semmi baj ezzel az elmélettel, kivéve, hogy nem igaz – állítja újabban több kutató. Az utóbbi években kiderült, hogy az emberi gének mutációi generációról generációra terjednek, és visszaszorulnak nemhogy lassuló, hanem egyes eredmények szerint éppen hogy gyorsuló tempóban. Az pedig, hogy mely géneket hordozó emberek lesznek evolúciós értelemben sikeresek, és lesz több utódjuk, nemcsak az élettelen környezettől, hanem az ellentétes nemű egyének döntéseitől is függ.

Az emberiség leginkább szembetűnő, nemzedékről nemzedékre változó jellegzetessége talán a testmagasság. Az észak-európai népek különösen sokat magasodtak az elmúlt évszázadok során, de a hollandok még közülük is kiemelkednek. Ezt általában a gazdagságnak, a tápláló, tejtermékekben és húsban gazdag étrendnek, a fejlett orvosi ellátásnak tudják be, pedig a testmagasságban felfedezhető változatosság nyolcvan százalékáért öröklött tényezők, legalább 180 gén együttes hatása a felelős. Mint egy új kutatás eredményeiből kiderült, a magasabb holland férfiaknak több utódjuk születik, evolúciós előnyt élveznek, így a magasságot növelő génváltozatok gyakorisága a következő generációban nagyobb lesz.

A holland (és egyébként két méter magas), de egy londoni egyetemen dolgozó Gert Stulp vezette kutatócsoport a népszámlálási adatokhoz nyúlt. Három holland megye több tízezer középkorú, születetten holland lakosának magassági adatait vetették össze  iskolázottságukkal, illetve házasságkötési, gyermekvállalási és munkavállalási történetükkel. Azt már korábbi vizsgálatok alapján tudni lehetett, hogy a magas férfiak általában egészségesebbek, gazdagabbak, iskolázottabbak, de legfőképpen vonzóbbak a hölgyek szemében, mint alacsonyabb növésű társaik. Mindezek a tényezők külön-külön is növelhetik a születendő utódok számát, és ez a hollandok esetében be is igazolódott. A magasabb férfiak emellett gyakrabban élnek kapcsolatban, és ritkábban gyermektelenek. A nőknél nincs hasonló előnyük a magasaknak, náluk a legtöbb gyermeket az átlagos magasságúak szülik.

– Az ember jelenkori evolúciója szerintem lassú és mozaikos. Ez utóbbi azt jelenti, hogy csak egyedi, elszigetelt jellegek változnak, miközben sok más emberi tulajdonság változatlan marad – mondja Bereczkei Tamás, a Pécsi Tudományegyetem általános és evolúciós pszichológia tanszékének vezetője. – Bár számos emberi jellegről tűnhet úgy, hogy folyamatosan változik (nekem valaki azt állította, hogy az intenzív mobilhasználat miatt meghosszabbodik az emberek hüvelykujja), fontos szem előtt tartani, hogy az evolúció csak egyetlen valutát fogad el: több lesz-e az adott megváltozott jelleget hordozó személy utódja. Ezt pedig nagyon nehéz tetten érni.

A holland esettanulmány eredményei nem tekinthetők a teljes emberiségre nézve általánosan érvényesnek. Mint az Stulp korábbi kutatásaiból kiderült, korántsem jelent a nagy magasság evolúciós előnyt mindenhol a világon. Az Egyesült Államok Wisconsin államában például az átlagos magasságú férfiak a legsikeresebbek az utódnemzésben és a kifejezetten alacsony nők a szülésben. Hosszú ideig az amerikai emberek voltak a legmagasabbak a világon, de az utóbbi időben valami megváltozott. Most ők a leginkább túlsúlyosak, miközben átlagos magasságuk csökkent. A kutatók e trendváltást főként a zsírban gazdag étrend hatásának tulajdonítják.

Persze ne gondoljunk arra, hogy a szálfatermetű holland férfiak egytől egyig nagycsaládosok, míg az alacsonyabbak mindhiába próbálkoznak a nőknél. Átlagosan ugyanis csak 0,24 gyerekkel nemzenek többet a magasak, viszont a teljes populációt vizsgálva ez már jelentős és biztosan létező különbségnek számít. A magas holland nők nem olyan vonzóak a férfiak szemében, mint fordítva, az alacsonyak pedig nehezebben hordják ki a gyermeküket. E két tényező okozza az átlagos magasságúak előnyét. Viszont a nők magasságuktól függetlenül a magasabb férfiakat részesítik előnyben, és ez – a születendő leánygyermekekbe átörökített gének folytán – áttételesen mégis emeli a nők testmagasságát is.

De ez csak egy a jelenleg is gőzerővel zajló emberi evolúció megnyilvánulásai közül. Egy québeci, francia kanadai falucskában, L’Isle-aux-Coudres-ban például az anyakönyvek tanúsága szerint 1800 és 1940 között négy évvel lettek fiatalabbak a kismamák első gyermekük születésének idején (26 helyett 22 évesen szültek először). A demográfusok először a változó kulturális, gazdasági környezettel igyekeztek magyarázni ezt a történelmi léptékben igencsak gyors és jelentős változást, de ez nem vezetett eredményre. Ha például a jobb étrend miatt szültek volna korábban a nők, akkor a gyermekhalandóságnak is csökkennie kellett volna, de nem ez volt a helyzet.

A kutatók ehelyett úgy gondolják, hogy itt is a folyamatosan dolgozó emberi evolúcióról van szó. Az elzárt szigeten lévő falu kies tanyáin a családok csak magukra támaszkodhattak, és önellátásra kényszerültek. A sok gyermeket felnevelő családok előnyt élveztek a többiekkel szemben, mivel több dolgos kéz segített a földeken, a ház körül. Azok a lányok pedig, akik hamarabb szültek, egész életük során több gyermeknek tudtak életet adni. Családjuk sikeresebb lett, a gyerekek nagyobb eséllyel találtak párt maguknak, és maguk is több utódot nemzettek. E folyamat pedig elősegíthette a korai szülés irányába ható gének terjedését a populációban.

– A mai orvostudományt és technikát nélkülöző társadalmakban még sok olyan viselkedési, élettani változás volt, amelyek drasztikusan hatottak az ember túlélési esélyeire és sikerességére, így gyorsabb lehetett a szelekció. Az egyik legfontosabb tényező például a betegségeknek való ellenállás képessége volt – érvel Bereczkei Tamás. – A modern világban azonban nagyon kevés gyerek születik, és kevesen halnak meg közülünk (szerencsére, természetesen). A veleszületett betegségek jó részét gyógyítani tudjuk. Mivel éppen az utódszám és a gyerekhalandóság befolyásolása lenne az evolúció fő mechanizmusa, érthető, hogy manapság ennek hatékonysága csökkent.

Az emberi csoportok fejlődése, a mezőgazdaság, a letelepült életmód és végső soron az első államalakulatok létrejötte szempontjából talán legfontosabb evolúciós változás is biológiai léptékben szinte napjainkban, néhány évezreddel ezelőtt kezdődött el (és tart mind a mai napig). Ez a változás pedig a tejcukor megemésztése volt.

Hogy megint a hollandokat hozzuk fel példaképp: náluk az emberek 99 százaléka képes megemészteni a tejcukrot (laktózt). Ahogy azonban Európán belül haladunk dél és kelet felé, egyre több ember laktózérzékeny (nálunk húsz-harminc százalék lehet az arányuk). Az állattenyésztés (és az állatitej-fogyasztás általánossá válása) előtt az emberek csak az anyatejjel jutottak hozzá a tápláló tejcukorhoz. Amikor már nem szoptak, szervezetükben nem termelődött több laktózbontó enzim (laktáz), mert nem volt szükség rá. Akkoriban minden felnőtt tejcukorérzékeny volt. Aztán amikor megjelentek az első állattenyésztő csoportok, ők nem hagyhatták veszni az értékes tejet. Azok az emberek, akik olyan mutációt hordoztak génjeikben, amely felnőttkorukban is termelte a laktázt (és így meg tudták inni a tehén vagy a kecske tejét), előnyt élveztek éhező társaikhoz képest. Gyakran több utódjuk született, és a tejcukor-tolerancia génje elterjedt a populációban.

Ahogy korábban már láttuk, a hollandok rengeteg tejet fogyasztanak, és legtöbbjük ezt gond nélkül meg is tudja emészteni. A Marylandi Egyetem kutatói megvizsgálták az európai és az afrikai népek örökítőanyagát, és úgy találták, hogy az a fajta mutáció, amely az európaiaknál a laktózbontást lehetővé teszi (és úgy öt-hat ezer éve jelent meg), az afrikaiakból szinte teljesen hiányzik. Csakhogy körükben sem mindenki tejcukorérzékeny, kell tehát lennie az európai mutációtól különböző genetikai oknak, amelynek hatása hasonló.

Negyvenhárom afrikai népcsoport génjeit elemezve találtak is három olyan génmódosulást, amelyek ugyanúgy biztosítják a laktáz felnőttkori termelődését, mint az európaiaknál, de függetlenek tőlük. Magyarul: a törzsfejlődés náluk is „föltalálta” ugyanazt a funkciót, de azt más módon valósította meg. Ezt nevezik konvergens evolúciónak. Különösen érdekes, hogy a tejcukorbontás mutációja milyen villámgyorsan, alig háromezer év alatt elterjedt Afrikában. Itt tehát nem relaxált, hanem felgyorsult evolúcióról beszélhetünk.

További tartalmas és izgalmas olvasnivalók a Magyar Nemzet szombati Magazinjában, amely vasárnap estig megvásárolható az újságárusoknál.