Viszlát, Kína! – Hideg gulyással a keleti nyitásért

Az illetékesek a látszatra sem ügyelnek, a minapi pekingi expón is szégyenkezhettünk a magyar részleg láttán.

Pekingben minden ősszel megtartják a Karitatív bazár névre keresztelt jótékonysági rendezvényt. Az eseményen a Kínában állomásozó diplomáciai küldöttségek adományoznak, miután nemzeteik konyhakülönlegességeit pénzzé tették. A bazár így kettős célt szolgál: nemcsak az elesetteken segít, de egyben számtalan gasztrokultúrának biztosít reklámlehetőséget. Egyszer magam is ellátogattam a rendezvényre, igaz, ösztöndíjasként kizárólag az a szándék vezérelt, hogy hazai ízeket élvezhessek.

Csalódnom kellett. A magyar külszolgálat konyhaművészetünknek mindössze kétféle ízvilágát képviselte, ráadásul méltatlan igénytelenséggel: papírtányéron felkarikázott, odaszáradt mustárral kísért megbarnult kolbász és lefóliázott kakaós csiga volt a választék. Utóbbi kemény tésztával, nem meglepő, hogy a lengyel stand felől áramló ingerek elcsábítottak. Náluk nyílt lángon sültek a húsok, mellé káposzta és sör volt a kínálat, pultjaiknál kígyózó sorok várták a kóstolót.

Kétezer-tizenhármat írtunk, s tekintettel arra, hogy ekkor már javában zajlott a kormány keletinyitás-politikája, a magyar diplomácia fáziskésésben volt. 2010-ben Orbán Viktor első intézkedései között volt az új külpolitikai irányelv meghirdetése. A keleti barátok politikai viszonylatban nagyobb mozgásteret ígértek a korábbi, szélsőségesen Nyugat-orientált diplomáciának, miközben a kormány elképzelése idomult a külkereskedelem fontosságát hangsúlyozó retorikához is.

Nem is alap nélkül: az ázsiai piacokon az elmúlt évtizedekben történelmi fellendülés zajlott, Kínával az élen. Az 1,3 milliárd lakosú országban a vásárlóerő-paritáson számolt bruttó nemzeti össztermék 2000 és 2010 között négyszeresére, 9500 dollárra emelkedett. És noha az utóbbi öt évben Kína gazdasága alulmúlja a korábbi két számjegyű növekedési rátát, a lassulási folyamat megfordítására Peking nagy ívű tervvel állt elő.

Hszi Csin-ping államfő 2013-ban hirdette meg a kínai Marshall-tervként is emlegetett csomagot. Az „Egy övezet, egy út” stratégia egy négyszázmilliárd dollárra becsült beruházás, amelynek célja, hogy Kína nagyobb súllyal vehessen részt a világgazdasági folyamatokban, elsősorban termékeik, szolgáltatásiak exportja révén.

A fejlesztésre szánt pénzt Peking három alapba csoportosítja, ezek közül Magyarország a nyugati piacokat célzó „új selyemút” programban érdekelt. A kontinenseket átívelő infrastrukturális beruházás az ókorban létrejött három kereskedelmi útvonal mentén körvonalazódik. A tervek szerint egy Oroszországon és egy Közép-Ázsián áthaladó szárazföldi, illetve a Dél-kínai-tengertől Görögországig haladó vízi útvonalon áramlanak majd a javak. Hogy melyik útvonal lesz a legforgalmasabb, még sok szempont függvénye, az azonban biztos: a kelet-közép-európai térség mindenképpen kiemelt szerephez jut majd. Ezt ismerhette fel Kína, mikor kezdeményezésére 2012-ben Varsóban létrejött a térség tizenhat államát tömörítő „16+1 – Kína–Kelet-Közép-Európa-együttműködés”. A tízmilliárd dollár értékű alappal támogatott program segítségével Peking a kínai mércével apró közép- és kelet-európai államokat fogná egy csokorba, amit megnehezít, hogy a tagok közben egymással is versenyeznek a keleti tőkéért. A potenciális beruházások nemcsak az úthálózatok fejlesztésével kecsegtetnek, de kínai pénzből munkahelyteremtésre is sor kerülhet. Az új selyemút egyik hívószava a „logisztikai központ”, elvileg erre hajt Magyarország is. A cél, hogy az áruk ne csak áthaladjanak az országon, de a hazai gyárak az előállítási folyamatba is bekapcsolódjanak. Stratégiai fontosságú tehát a Kínával ápolt jó kapcsolat, s térségünk élelmes nemzetei tudatosan foglalják el az ehhez szükséges kulcspozíciókat.

Legutóbb Lengyelország körözött le minket, az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank megalapításában nekik sikerült részt venniük – nyilatkozta megkeresésünkre Matura Tamás Kína-szakértő. A héten Pekingben jött létre a nyugati dominanciájú, a Világbank ellenpólusaként emlegetett pénzintézet, s alapító okiratát a kelet-közép-európai térségből egyedül Lengyelország írta alá. Ez persze kihathat az infrastrukturális beruházásokra is, ráadásul a lengyel vasúthálózat már be van kötve a selyemútba, szemben Magyarországéval – folytatja a szakértő. Matura Magyarország jövőbeli terveivel kapcsolatban nem optimista. A szakértő szerint Kína a bonyolult uniós jogszabályozás miatt a gyártást inkább a Balkánra telepíti majd, ezért nem lát sok esélyt Magyarország logisztikai központi státusára.

A keletinyitás-politika ugyanakkor ért el eredményeket hazánk Kína-kapcsolataiban. Megemlítendő a Huawei telekommunikációs cég tízmilliárd forintos beruházása a hazai távközlési infrastruktúrába, s jelképes lépés, hogy Budapesten nyitotta meg központját a Bank of China kínai pénzintézet. A legnagyobb eredmény azonban a Budapestet Belgráddal összekötő vasútvonalról készült megállapodás. Ez erősíti hazánk helyzetét az új selyemút programban, a terv szerint ugyanis a déli tengerekről érkező, Görögország kikötőiben kirakodott áruk a Balkánon keresztül jutnak majd el hazánkba, mielőtt a nyugati piacra indulnának.

Csakhogy, bár hosszas tárgyalás után végül a vasútvonal szerződését tavaly decemberben aláírták, az első kapavágások még nem történtek meg. Jelenleg a magyar–szerb megvalósíthatósági tervet véleményezi a kínai fél – mondta a minap Szabó László, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára a Csöcsiang tartományi Ningpóban. A Kelet-kínai-tenger partján fekvő kikötővárosban termékkiállítást szervezett a kínai fél, a tizenhat kelet-közép-európai ország között meghívott hazánkat a fideszes politikus képviselte. A nyitónapi konferencián Szabó a magyar–kínai kapcsolatok mesés terveiről, új távlatokról beszélt. Elmondta, az új selyemúthoz Magyarországot bekötő vasútvonal megépítése év végén elindulhat, s a beruházás 2018-ra célba is érhet. Ningpo és Budapest között közvetlen repülőjárat megnyitását kezdeményezi a magyar állam, s a fagyasztott élelmiszerek exportja terén is előrelépésre számíthatunk. Az államtitkár kiemelte: hazánk agrártermékeivel kíván versenyezni.

A magyar–kínai kapcsolatok fényes képe azonban a nyitóesemény másnapján kínos ábrándként hat csupán. A kelet-közép-európai cégeket felvonultató ningpói befektetési és kereskedelmi expón ugyanis feltárul a magyar valóság: öt év keleti nyitás után a magyar diplomácia semmit sem tanult saját hibáiból, sőt képviseletünk színvonala még a 2013-as pekingi jótékonysági rendezvény nyomasztó tapasztalatait is alulmúlja.

A hatalmas csarnokba vezető vörös kárpitról azonnal balra kellett letérni, hogy a hazánkat képviselő részleghez érjünk. Az eseményre meghívott huszonhat magyar cég többsége szűk bódékban várta a látogatókat, sajnos feleslegesen – az expó közepére helyezett cseh, lengyel és román kiállítók tágas terei s látványos termékei, mint a kiállított cseh Skoda kupé vagy a lengyel divat- és dizájniparág újdonságai, elvonták a tömeget.

– Tudom, hogy a pénz mindig probléma Magyarországon, de az állami segítség hosszú távon megtérülne – mondja a Magyar Borok néven futó kereskedés képviselője. A férfi évek óta Magyarországon él, s exportálja borainkat a Távol-Keletre. Igaz, nem a csúcsminőséget: miközben az otthon pár száz forintért beszerezhető egri bikavér palackját kezemben forgatom, leolvassa arcomról gondolataimat, s szabadkozni kezd. A kínaiak nem értenek a borhoz, nagy összeget csak a francia termékért fizetnek, mondja, ezért próbál inkább nagy tömegekben, olcsóbb típusokat eladni.
– Persze szívesen hírét vinném a kiváló fajtáknak is, ahhoz azonban Kínában reklámkampányra kellene költeni – mondja –, egy ilyen programot a magyar államnak kellene finanszíroznia.

Nem járt jól a hazánk konyhája iránt érdeklődő látogató sem. Bár egy Kínában magyar ételeket kínáló étterem gulyáslevessel készült az expóra, a szervírozást könnyedén értelmezték. Magára hagyott, üresen álló standjukban a leves egy fazékban volt kikészítve, vélhetően önkiszolgáló jelleggel – legalábbis a lábas mellé helyezett papírtányérokból erre következtethettünk. Ha a megdermedt leves kóstolása után maradt kedvünk a magyar ízekhez, szemközt a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. várta a látogatókat. Itt amorfra tördelt, fogpálcikával átszúrt extrudált kenyérdarabokat fogyaszthattunk, s ha torkunk kiszáradt volna a kétszersülttől, langyos ásványvízzel leöblíthettük azt.

– Odafigyelünk a trendekre, a kínai piac ugyanis gyorsan változik – mondta a kiállításon Tadeusz Chomicki, Lengyelország nagykövete. Az ötvenöt éves diplomata szerint Kínában különösen fontos, hogy egy ország milyen képet mutat magáról. Ezért a lengyel állam biztosította a feltételeit, hogy kiállító cégeik egységes arculat alatt jelenjenek meg. – Felfigyeltünk arra, hogy idén Kínában nagyon nagy divat a borostyán, ezért lengyel ékszerészek, divattervezők munkáit állítottuk a középpontba – folytatta. Valóban, a blokkokra osztott standok helyett egységet képviselő lengyel kiállításon az ékszerek domináltak, hosszú üvegvitrinek csalogatták beljebb a látogatót, ahol csendesebb s kényelmes környezetben beszélgethettünk a kiállítókkal. Chomicki nagykövet kérdésünkre azt is elmondta, hasonlóan a magyar gyakorlathoz náluk is egy állami cég szervezte a kiállítást, ők azonban a háttérben maradtak.

– Nem értem, miért kell panaszkodni. Ingyen volt az egész – ezt már Szabó László államtitkár felelte az egységes arculat s kiforrott reklámstratégia hiányát feszegető kérdésünkre. A magyar kiállítást megtekintő politikus körútja végeztével látványosan veszített előző napi optimizmusából: a szomszédos nemzetek igényesebb megoldásait elmondása szerint nem volt ideje megtekinteni, a kereskedőház kihalt pavilonját pedig mint „egy funkcionális sátort” értelmezte, jelentsen az bármit.

Kérdéseinket a kereskedőháznak is feltettük, nem adtak azonban kielégítő választ. Szerettük volna tudni például, hogyan teljesített az extrudált kenyér az expón, s hogyan értékelik standjuk szereplését, sajnos azonban e kérdéseink is válasz nélkül maradtak. Miként az is, hogy mi lett a 2013-ban átadott pekingi iroda sorsa: a Magyarország kínai jelenlétére rálátó kutatók, a Pekingben élő magyarok között ugyanis általános a vélekedés, hogy a kereskedőház nem rendelkezik megfelelő helyi tapasztalatokkal.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter két évvel korábban még államtitkárként avatta fel az intézet pekingi irodáját, úgy hírlik azonban, valójában csak a képviseletet jelző táblát avatta fel. Az iroda azóta is vakfolt, nem tudni, a fővárosban hol s pontosan ki által üzemel – egyes vélekedés szerint nem is létezik. A kereskedőház levélben cáfolta ezeket a híreket. Gyanakvásra ad azonban okot, hogy szerettünk volna kapcsolatba lépni a cég helyi képviseletével, erre a kérésünkre azonban a kereskedőház nem reagált. Miként válaszolatlanul maradtak azon kérdésink is, hogy pontosan hol, hány emberrel és kinek a vezetésével üzemel az iroda.

A magyar képviselet malőrjei pedig már a gazdasági mutatókban is meglátszanak. A magyarországi kínai nagykövetség 2015 első negyedévét záró adatai szerint ugyanis a két ország közötti kereskedelem tizenöt százalékkal csökkent. Megkeresésünkre a kínai képviseleten elmondták, a hanyatlás vélhetőleg csak a világgazdasági folyamatokkal szinkronizál, elismerték azonban, hogy a korábbi fellendülés tükrében a folyamat aggályos.

Nem festenek túl kedvező képet Magyarországról a Pekingi Külkapcsolat-tanulmányok Egyetem (Beijing Foreign Studies University) magyar szakos hallgatóinak kutatásai sem. Vang Zsuj-peng A Magyarország-nemzetkép Kínában a nemzetközi turizmus szempontjából című dolgozata a kormány kommunikációjának hatékonyságát vizsgálja. A hallgató felmérése szerint a megkérdezettek nyolcvanöt százaléka nem találkozott Magyarországot mint pozitív turisztikai úti célt propagáló hirdetéssel, a válaszolók többsége családján vagy barátain keresztül értesült hazánkról.

„Meggyőződésem, hogy Magyarországnak s különösen a Magyar Turizmus Zrt.-nek több tömegtájékoztatási kampányt kellene szerveznie” – írja dolgozatában a magyar szakos hallgató. Hozzáteszi, a magyar állam jövőbeli kampányának jobban kell támaszkodnia a rádió és televízió, de főleg a digitális média adta lehetőségekre.

Érdekes továbbá a Magyarországot megjárt kínaiak véleményének változása is. Közel kilencven százalékuk csalódik ugyanis pozitívan hazánkban, miközben a közvetlen élménnyel gazdagodott kínai ember közül valamennyi megkérdezett úgy gondolja: hazánknak a kommunikációval komoly problémái vannak.

További tartalmas és izgalmas olvasnivalók a Magyar Nemzet szombati Magazinjában, amely vasárnap estig megvásárolható az újságárusoknál.