Visszarablás – Magazin-ajánló

Legfrissebb számunkban riportot közlünk egyebek között a márkushegyi bánya végnapjairól, avagy „a szén illatát nem lehet elfelejteni ”

Ezen a héten is izgalmas témákat dolgozunk fel a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjában. Keresse hétvégén a Magyar Nemzetet és benne a mellékletet az újságárusoknál.

A Márkushegyi Bányaüzem, Magyarország utolsó mélyművelésű szénbányája múlt év végén bezárt. A Vértes hegység lábánál, Pusztavám falu határában, Bokod és Oroszlány közelében található bánya 1981-ben kezdte meg a termelést, elsősorban az oroszlányi erőművet látta el eocén kori barnakőszénnel. Akkoriban a bányászlét elismertséget jelentett, ma a szakma jövője enyhén szólva is ingatag. A márkushegyi bányában a termelés tavaly decemberben befejeződött, jelenleg a rekultiváción dolgoznak. Bányászszakzsargonnal élve: folyik a vágatvisszarablás. Lázár Fruzsina riportja. (17., 20. oldal)

A kis Veszprém megyei faluból, Bakonyszentivánról – akárcsak számos hasonló hazai kistelepülésről – vándorolnak el az emberek. Állatot egyre kevesebben tartanak, a szőlőtőkéket kivágják. Többesztendős ausztriai távollét után a szomszédos községből származó, szakács végzettségű roma fiatalember visszatért. Pizzériát szeretne nyitni a faluban, ahová Pethő Tibor is ellátogatott. (21. oldal)

Egyéves az Iszlám Állam. Az amerikaiak tíz hónapja ígérték azt, hogy eltörlik a föld színéről a kalifátust, amely köszöni, jól van, felbomlására a legapróbb jelek sem utalnak. Mi lesz, ha az állammá válás jegyeit mutató kezdeményezés megszilárdul, és a világ kénytelen együtt élni a korábban kiátkozott hatalommal? – teszi fel a kérdést Pósa Tibor. (24–25. oldal)

A múlt hét keddjén kerültek nyilvánosságra azok az iratok, amelyek azt bizonyították, hogy az utóbbi három francia elnököt az amerikaiak bőszen lehallgatták. Rá egy napra adta a párizsi nemzetgyűlés végleges áldását a hírszerzési törvényre, amely ugyanerről rendelkezik: a hatóságok előzetes engedély nélkül bármely francia állampolgárt titkos ellenőrzésük alá vonhatnak – írja Pósa Tibor. (24–25. oldal)

Két világraszóló esemény, két lobogó: az Egyesült Államokban a konföderációs zászló a Charlestonban kilenc fekete hívőt meggyilkoló Dylann Roof, a szivárványos lobogó, a homoszexuálisok szimbóluma pedig a legfelsőbb bíróság melegházasságot legalizáló döntése kapcsán került reflektorfénybe. Molnár Csaba cikkében e két, tökéletesen ellentétes jelentéstartalommal bíró jelkép történetét idézi föl. (25. oldal)

Anna és Helga a Gólyahír Egyesület krízisotthonának lakói. Mindketten lemondtak arról, ami a legdrágább: örökbe adják gyermeküket, mert helyzetüket kilátástalannak tartják. Mórucz Lajosné, az egyesület vezetője szerint Anna és Helga legalább gondoskodnak gyermekükről: szerető családra bízzák, nem teszik inkubátorba, és pláne nem hagyják magára a parkban, üres lakásban vagy ki tudja, hol születő csecsemőt. Konopás Noéminek mondta el a tapasztalatait. (26. oldal)

Nincsenek rá generációs mintáink, hogyan kell kezelni egy család széthullását, hiszen tömegesen csak az utóbbi fél évszázadban válnak az emberek. A nagymamáktól nem lehet megtanulni, hogyan kell ezt jól csinálni. Felnőttek számára régóta léteznek segítő könyvek, Gyurkó Szilvia gyermekjogász Rám is gondoljatok című munkája azonban a gyerekek szükségleteit előtérbe állítva segít szülőként megküzdeni a válságos élethelyzettel. Farkas Adrienne interjúja. (27. oldal)

Camino a casa, azaz Lélekparkoló címmel jelenik meg könyve Argentínában a Zsámbékon élő Pinczinger Józsefnek. A Buenos Airesben született és évtizedek óta Magyarországon élő zeneszerző, zenetanár nemcsak regényes életútjának állomásait tekinti át, hanem filozofikus és vallási töltetű gondolatokkal írja le szerelmi történetét Varga Attilának. (32. oldal)