Internacionalista, világpolgár, kozmopolita – olyan jelzők ezek, amelyeket hol okkal, hol ok nélkül kapnak meg a hazai baloldali pártok és mozgalmak. Valóban szükségszerű ez a szótársítás? Pataki Ferenc legújabb könyvében ennek ered a nyomába. Ma, amikor a hazai baloldal romokban hever, és semmiféle jelét nem mutatja a közeli feltámadásnak, egyre időszerűbb saját pozíciójának újradefiniálása. Sok kérdés feszül itt egymásnak: neoliberalizmus vagy szociáldemokrácia, globalizmus vagy lokalizmus, kisebbségi vagy munkavállalói érdekvédelem, és még sorolhatnánk. De akármeddig jutunk a sorban, egy kérdésbe minduntalan belebotlunk: hogyan kell kezelnie a baloldalnak a nemzet dimenzióját?
Pataki Ferenc Nemzet és baloldal című, a Noran Libro Kiadónál nemrég megjelent könyve ehhez nyújt támpontokat. A szerző már könyvének elején leszögezi: közkeletű az a tétel, amely a patrióta és a patriotizmus fogalmát leválasztja a baloldali mozgalmakról, és éppen internacionalista orientációjuk miatt kibékíthetetlenül szembeállítja őket mindazzal, ami mögé odatehetjük a nemzeti jelzőt, és amit a nemzet és a nemzeti fogalma magában rejt. Így a baloldal nemzeten kívüli, nemzetek feletti jelenséggé válik, vagy legalábbis a nemzeti közömbösség, a nemzeti közöny, az érdektelenség vádjában marasztaltatik el.
Pataki szerint ez az elmarasztalás nem nélkülöz bizonyos meghatározott alapot. A kérdés azonban itt abban rejlik, miképpen jött létre ez a különös szembenállás a modernizáció korszakában. Hogyan alakult ki az a kép, amely a patrióta mivoltot eleve és automatikusan hozzárendelte a politikai jobboldalhoz, a baloldalhoz pedig a szociális igazságosság eszméjét, és ennek következményeként az általa képviselt társadalmi haladásképzethez hozzákapcsolta az internacionalitás, a nemzeti közömbösség jellegzetességét? A könyv így arra tesz kísérletet, hogy kibogozza, miképpen állt elő ez az általános kép, hogyan és milyen alakváltozáson ment keresztül, hogyan van jelen az aktuális politikai viszonyokban, milyen szerepet játszik azok alakulásában.