Internacionalista, világpolgár, kozmopolita – olyan jelzők ezek, amelyeket hol okkal, hol ok nélkül kapnak meg a hazai baloldali pártok és mozgalmak. Valóban szükségszerű ez a szótársítás? Pataki Ferenc legújabb könyvében ennek ered a nyomába. Ma, amikor a hazai baloldal romokban hever, és semmiféle jelét nem mutatja a közeli feltámadásnak, egyre időszerűbb saját pozíciójának újradefiniálása. Sok kérdés feszül itt egymásnak: neoliberalizmus vagy szociáldemokrácia, globalizmus vagy lokalizmus, kisebbségi vagy munkavállalói érdekvédelem, és még sorolhatnánk. De akármeddig jutunk a sorban, egy kérdésbe minduntalan belebotlunk: hogyan kell kezelnie a baloldalnak a nemzet dimenzióját?
Pataki Ferenc Nemzet és baloldal című, a Noran Libro Kiadónál nemrég megjelent könyve ehhez nyújt támpontokat. A szerző már könyvének elején leszögezi: közkeletű az a tétel, amely a patrióta és a patriotizmus fogalmát leválasztja a baloldali mozgalmakról, és éppen internacionalista orientációjuk miatt kibékíthetetlenül szembeállítja őket mindazzal, ami mögé odatehetjük a nemzeti jelzőt, és amit a nemzet és a nemzeti fogalma magában rejt. Így a baloldal nemzeten kívüli, nemzetek feletti jelenséggé válik, vagy legalábbis a nemzeti közömbösség, a nemzeti közöny, az érdektelenség vádjában marasztaltatik el.
Pataki szerint ez az elmarasztalás nem nélkülöz bizonyos meghatározott alapot. A kérdés azonban itt abban rejlik, miképpen jött létre ez a különös szembenállás a modernizáció korszakában. Hogyan alakult ki az a kép, amely a patrióta mivoltot eleve és automatikusan hozzárendelte a politikai jobboldalhoz, a baloldalhoz pedig a szociális igazságosság eszméjét, és ennek következményeként az általa képviselt társadalmi haladásképzethez hozzákapcsolta az internacionalitás, a nemzeti közömbösség jellegzetességét? A könyv így arra tesz kísérletet, hogy kibogozza, miképpen állt elő ez az általános kép, hogyan és milyen alakváltozáson ment keresztül, hogyan van jelen az aktuális politikai viszonyokban, milyen szerepet játszik azok alakulásában.
A nemzet és a baloldal eszméje valaha egyetlen gyökérzetből hajtott ki, és történelmileg alig érzékelhetően rövid idő választja el egymástól a történelmi színre lépésüket. A francia forradalom napjaiban a Marseille-ből Párizsba vonuló önkéntesek nem csupán egy harcra hívó, lázadó dallamot vittek magukkal, hanem egy új eszmét is – a nemzeti gondolat eszméjét. Itt született meg a modern nemzeteszme s az a modern republikánus patriotizmus, amely a francia forradalom nagy vívmánya volt. Ezzel egy időben egy szegényes szobában – ugyancsak Párizsban – valaki egy másik jelszót is papírra vetett. Marat, a radikális forradalmár kiáltotta világgá a maga igazságát: „A szegényeknek nincs hazájuk.”
Az elkövetkező két évszázad történéseit követhetjük ezután nyomon, amikor – a szerző szerint – Európa, sőt a világ más tájainak történelmét mélyen befolyásolta a nemzet és a baloldal közötti mesterkélt és hamis alternatívaképzés, ami számos történelmi konfliktusnak volt gerjesztője, de egyúttal a napjainkig húzódó tartós gyűlölködésnek is. Más esetekben azonban tanúi lehetünk ezek sikeres feloldásának és meghaladásának. A könyv erre számos példával szolgál.
Ezek közül csak egy József Attila szintézise, amely a szocialisztikus szolidaritás és a republikánus patriotizmus eszméjét szerves egységbe rendezte – ezt olvashatjuk a Hazám című versben. Nagy költőnk ebben végigtekintette a társadalom osztályainak helyzetét, a munkást, a parasztot, a kivándorlót és mindazokat, akik a szociális eszme igazát hordozták, szintézise pedig a „s mégis, magyarnak számkivetve”, valamint az „édes Hazám, fogadj szivedbe, hadd legyek hűséges fiad!” sorokban csúcsosodik ki. Csak egyetérthetünk a szerzővel, aki azt írja, ezzel fogalmazódott meg az a történelmi feladat, amely még napjainkban is időszerű az érintett politikai erők és politikai környezetük számára. Pataki Ferenc könyvének elemzései, példái ehhez az intellektuális feladathoz nyújtanak sorvezetőt.
(Pataki Ferenc: Nemzet és baloldal. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2015. Ára: 3400 forint.)
