Nem dajkamese

Sztrájkra készülnek a bölcsődei dolgozók, akiknek az átlagbére havi kilencvenezer forint.

Tavaly ősszel egy szakmai fórumon felállt egy bölcsődei kisgyermeknevelő, és sírással küszködve elmondta, hogy minden hónap 20-a után különösen fegyelmeznie kell serdülőkorban lévő saját gyermekét. Ne egyél két szelet kenyeret, csak egyet! Ne vegyél két banánt, mert ma hétfő van, s az egy kiló gyümölcsnek a hét végéig ki kellene tartania!

A közalkalmazottként foglalkoztatott bölcsődei dolgozók gyakran nyomorognak. Egy pályakezdő – érettségi utáni felsőfokú szakképesítéssel rendelkező – kisgyermeknevelő jövedelme a nyáron bevezetett kiegészítő pótlékkal együtt nettó 87 ezer forint. Tíz év munkaviszonnyal 91 ezret, húsz év után 95, harminc év után 102, negyven év elteltével pedig 108 ezer forintot vihet haza.

Ildikó néni, azaz Szabó Györgyné pályakezdőként, egészségügyi középiskolát végezve, tizenhét évesen helyezkedett el a fővárosi Pozsonyi Lakótelepi Óvodában és Bölcsődében. Majdnem napra pontosan harminc éve dolgozik itt. Akiknek egykor nevelője volt, azok közül nem egynek már a gyermekére is ő felügyel. Az utcán gyakran köszönnek ki neki az autóból egykori pártfogoltjai: „Csókolom, Ildikó néni!”

Az asszony úgy emlékszik: pályakezdőként 2700 forint volt a fizetése, és ez az összeg nem maradt el nagyon a pedagógusok, tűzoltók, mérnökök jövedelmétől, kis spórolással sok mindent meg tudott vásárolni magának, sőt még a szüleit is támogatta. Most 96 ezer forint a nettó fizetése, amely jócskán elmarad az átlagkeresetektől.

A Katica csoportban tizenegyen vannak. Nagy a forróság, a pelenkára, bugyira, kisnadrágra vetkőztetett csöppségek alszanak a szobában. A mosolygós hölgy kancsóból citromos vizet önt nekem egy nagy pohárba.

– Nevelünk, gondozunk. Nagyon szép szakma ez! Vagy inkább hivatás! Mentálisan, fizikálisan csúcson kell lennünk. Egy kolléganőm mondása nagyon is igaz: óriási a felelősségünk. Esés kismotorral, etetésnél egy félrenyelés, egy epilepszia felszínre kerülése, lázgörcsre való hajlam. Bármi előfordulhat egy bölcsődében, és mindent meg kell oldanunk. Kiderül, hogy a reggeles fél héttől fél kettőig dolgozik, a délutános pedig fél tíztől fél hatig van itt. Reggelit követően elkezdődnek a gondozási műveletek igény és életkor szerint: pelenkaváltás, a vécéhasználatra, kézmosásra nevelés, időjárás függvényében pedig az öltöztetés, majd a levegőztetés. Mínusz öt fokig kimennek az udvarra, esős-ónos időben viszont soha. Elsődleges szempont a gyermekek napirendjének kialakítása.

– Elméletileg húszhetes kortól már jöhet ide gyerek. Volt is nekem egyszer egy picike, négy hónapos Ágota nevű lányom a kilencvenes években. Mindkét szülője a diplomadolgozatát írta, így néhány hónapig járatták ide. Tudom, hogy most szeptembertől lesz egy hat hónapos kisdedem. Már nagyon várom.

– Sohasem akart jobb bérért elmenni innen?
– Szerencsés vagyok. Nálunk az építőiparban dolgozó férjem a húzóerő, mindig úgy voltunk vele, hogy az én fizetésem elég lesz a rezsire. Nagyon nagy nyaralásokra ritkán futotta, de azért a Balatonhoz egy-egy hétvégére gyakrabban eljutottunk. És sok mindent, például a házunk tisztasági festését is el tudtuk végezni kétévenként. Harminc év alatt azért háromszor el tudtunk utazni tengerpartra is: Törökországba, Horvátországba és Montenegróba. Egy lányunk van, kitaníttattuk. Huszonegy éves, és szeptembertől már ő is kereső lesz. Idegenvezetőként végzett, három nyelven beszél. Egy luxushotelben helyezkedett el, 140 ezer forint lesz a nettó jövedelme, s erre különféle kafetériajuttatásokat is kap majd.

Ildikó néni odahaza kisgyermekes csoportfényképeket őriz egy nagy fiókban.

Juhász Krisztina a főváros IV. kerületében, a 104 férőhelyes újpesti IV/9-es bölcsődében dolgozik 2009-től kisgyermeknevelőként. Érettségit követően egy ideig a kereskedelemben helyezkedett el magasabb fizetésért, de csak a csecsemő- és kisgyermek-nevelői OKJ-s képzés befejezéséig. Gyermekekkel akart foglalkozni, azt csinálni, amit szeret. A kezdő fizetése körülbelül nettó 75 ezer forint volt, most mindenféle pótlékkal együtt nettó 88 ezer forintot keres. Megállapítható, hogy nem emelkedett sokat a fizetése, s egyébként a munkaviszony hosszától függő keresetek között sincs nagy különbség.

– A pályakezdő is majdnem annyit keres, mint én, aki már hat éve itt dolgozom, s aki harminc éve a szakmában van, az sem visz haza sokkal többet nálam – mondja. – Ezt a konfliktust feloldhatná az életpályamodell kialakítása, amely már régóta hiányzik.

Nemrég menyasszony lett, és öröklés révén önálló életet kezdhetnek. Nem kacsalábon forgó palotáról van szó, beköltözés előtt még lakhatóvá kell tenni az ingatlant.

– Csábítás mindig van arra, hogy olyan állást vállaljak, amellyel többet kereshetnék, és a környezetünkből is gyakran hallom: miért csinálod ezt ennyiért! És mégis! Tudom, hogy máshol boldogtalan lennék. A gyerekek között akarok dolgozni továbbra is. Ha az ő szeretetüket nem érezném, nehezebb lenne. Csillog a szemük, és a fejlődésüket nap mint nap látva van értelme a munkánknak. Nagyon jólesik, amikor a gyermek még az első szavait formálja, s azt mondja nekem, hogy anya. Természetesen nem akarom ezt a szerepet elvenni, de abban minden benne van, hogy a gyermek így szólít – mondja a huszonöt éves nő.

Anikó, Pusztai Ferencné 1990 óta van a pályán. Érettségi után csecsemő- és kisgyermekgondozó-képzésben vett részt, csecsemőotthonban dolgozott, majd felsőfokú szakmai képesítést szerzett. Öt éve dolgozik a fővárosban, a X. kerületi Gyermeksziget Bölcsődében, ahol négy csoport van: egy év alattiakból álló csecsemő-, 15–20 hónapos korúakból álló tipegő- és két, az óvodába készülőkből álló nagycsoport. 2010-ben nettó 75 ezer forinttal kezdett, most százezret visz haza. Ennek a szokatlanul nagy, néhány év alatt elért bérkülönbségnek az az oka, hogy mivel sajátos nevelési igényű (eltérő fejlődésű, autisztikus tünetű, beszédfogyatékos és siket) gyermekekkel is foglalkozik, gyógypedagógiai pótlékot kap, illetve csoportvezető kisgyermeknevelő, így vezetői pótlék is jár neki. Időközben az ELTE-n csecsemő- és kisgyermeknevelő-képzésen vett részt, főiskolai végzettséget szerzett, ezért magasabb fizetési besorolásba kerül. Most még nem tudja, mennyivel nő majd a jövedelme.

– A főiskolán egy tanárom azt mondta, hogy aki erre a pályára megy, annak nagyon jól kell férjhez mennie. A tapasztalatunk szerint a bölcsődéket elhagyó főiskolai végzettségű kollégák az itteni duplájáért mennek el a plázákba eladónak. Aki szereti a szakmát, ragaszkodik a gyermekekhez, de rá van szorulva, az másod- és harmadállást vállal: legfőképpen hajnalban és éjszaka takarít.

Pusztai Ferencnével egyetértünk abban: a kisgyermeknevelők társadalmi megítélése is igen vegyes.

– Amikor a gyermek bekerül a bölcsődébe, a szülők sem tudnak minket hová tenni. Bölcsis néninek, dajkának, dadusnak, nővérkének szólítanak. Persze ne is mondják azt, hogy kisgyermeknevelő, de akkor már szólítsanak minket inkább a keresztnevünkön.

Délutánonként ebben az intézményben egy csoportban ketten maradnak 20-24 gyermekre, közöttük a sajátos nevelési igényű kicsikkel. Az úgynevezett technikai dolgozók segítik a munkájukat (ők egyébként mindnyájan kimaradtak a közelmúltbeli bérkiegészítésből).

A fiatalasszonytól megtudom, ha idegen társaságba megy, nem mondja el, hogy bölcsődében dolgozik, mert akkor rákérdeznének a fizetésére. A baráti kör tudja, de nem hiszik el, hogy hat év tanulással ennyire siralmas a keresete. Ennyi pénzért dolgozni sem érdemes! – mondják neki.

– Ha bejövök ide fáradtan, rossz hangulatban, egyből jól leszek. Akkor miért csináljak mást? Biztos bárhol többet keresnék, de a gyermekek itt vannak – mondja mosolyogva.

Magyarország sokat köszönhet a Brunszvikoknak. Az első kisdedóvót – vagyis óvodát – 1828-ban Brunszvik Teréz grófnő nyitotta meg a saját budai házában Angyalkert néven. Az ország első bölcsődéjét pedig Brunszvik Teréz unokahúgának, Forrayné Brunszvik Júliának köszönhetjük, aki – Majer István püspökkel együtt – támogatta az 1852. április 21-én Első Bölcsődei Egylet néven megnyílt pesti intézményt.

Majer István műkedvelő íróként egy, a bölcsődéket népszerűsítő írását is sokszorosította. A történet szerint a vidékről Pestre látogató István gazda az egyik templomból kifordulván meglátja a bölcsőde feliratot egy ház falán, és bemegy, hogy megtudakolja az ott dolgozó paptól és orvostól, hogy miféle intézmény ez. (A korabeli szöveg leirata Hornyák Mária A 150 éve alapított első hazai [pesti] bölcsőde és Forrayné Brunszvik Júlia grófnő című könyvéből származik, amely a Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítvány hírlevelének mellékleteként jelent meg 2002-ben.)

„A pap válasza a következő: »Lássa, kedves földim, itt sok csecsemős kisdedet lát, a legfiatalabbik 14 napos, a legöregebb 2 éves, s mindannyian szegény munkás embernek gyermekei, kiket itt keresztény szeretettel ápolunk.«

István gazda: »Hát nincs anyjok? Mért hozzák ide?«

Az orvos: »Barátom! A nagyvárosban sok az ember, s az élet drága, itt az anyám-asszonynak úgy napszámba kell mennie, mint az apám-uramnak, különben felkopik az állok; s ez szerint a férj elmegy fát vágni, fuvarozni, vagy napszámba, az asszony elmegy a gyárba, vagy mosni, mángolni, napszámba, s ekkor mit csináljanak szegény kisdedeikkel? Hát biz azok kénytelenek sokszor az ajtót rájok zárni, s így a nedves, dohos, sokszor föld alatti pinczelakásban éhen, piszokban naphosszat fetrengvén nem csoda, ha elnyomorodnak, de így a kisdedek nagy számban el is halnak.« István gazda: »Szegény ártatlan lelkek!«

A pap: »Fájdalom, hogy ez így van, és sokszor iskolás gyermekeket a kisebb gyermekek őrzésére honfognak, s persze itt sok szegény egy házba szorul, megesik, hogy 10 gyermek is együtt fetreng, kik magokra lévén hagyva, de még az öregektől is sem sok jót tanulnak, a legpajzánabb dévakodással töltik az időt, egyik a másikát rontja.«

István gazda: »Nem jó van ez így! Hisz ezekből könnyen dibdáb ember nő!«

A pap: »Helyesen beszél kegyelmed; ezért a jó emberek más nagy városokban is azt gondolták ki, hogy felebaráti szeretetből Isten dicsőségére összeadnak, s ollyan ápoló-intézeteket nyitnak, mellyekben a becsületes munkások, mikor dologra mennek, kisdedeiket reggel betehessék, azok ott gondosan ápoltassanak, s munka után minden anya ismét édes magzatját este haza vihesse.«

Az orvos: »Lássa kend: ez a bölcsőde; itt rendre illy szegény munkások gyermekei vannak, egy gyermekért egy napra 2 krajczárt fizetnek, s kap jó szállást, ételt, ágyat tisztát, mindent; itt ez az első gyermekecske 3 hónapos, egy utczaseprőnek leánykája, a második tegnap múlt két hetes, ez egy favágónak fiacskája, a harmadik vidám kis angyal egy mosónénak fél éves fia, a negyediknek anyja fabrikába jár szivart csinálni, ez már szépecskén játszik, s így rendre látja kend barátom, hogy milly tiszták, vidámok; az, kit az ápolóasszony épen most füröszt, ugyan jókat sikolt, de ez így szokott lenni a gyermekecskéknél.«”

Mint ahogyan a Vasárnapi Újság 1873-as írása is megállapítja, az újabb és újabb pesti, budai bölcsődék megnyitásának története „az emberszeretettől áthatott nők buzgó munkálkodásának szakadatlan lánczolata”. Társasági körökben ugyanis egyre népszerűbb és divatosabb lett a kisgyermekek támogatása. A jótékonykodók élére állt gróf Andrássy Gyuláné, báró Eötvös Józsefné, a józsefvárosi bölcsőde pedig Erzsébet királyné (Sisi) védnöksége alatt működött. Teljes jogú bölcsődei egyesületi taggá az vált, aki egy kiságy felállításának költségét adományozta, amiért cserébe családi címerét odafaragták az ágy baldachinjára.

A bölcsődék létrejötte szorosan összefüggött a nagyipari termelés kialakulásával, különösen azokon a területeken, ahol nagy számban foglalkoztattak női munkaerőt, elsősorban a mosodákban, a vegy- és a textiliparban. A bölcsődéket a szocialista rendszerben is fejlesztették, a fénykor 1985-ben volt, amikor 1293 bölcsőde 68 000 férőhelyen biztosította a gyermekek nevelését-gondozását. Az 1990-es években kezdődött bölcsődebezárási hullám mélypontja 2003-ban volt, amikorra összesen 515 bölcsőde maradt meg az országban 23 700 férőhellyel.

A bölcsődék az elmúlt években ismét „reneszánszukat” élik. A bölcsődei ellátás lehetősége segíti a nők munkába állását, és hazai kutatások bizonyítják, hogy növeli a gyermekvállalási kedvet, ha az anyáknak nem kell választaniuk a gyermeknevelés és a munkába visszatérés között. Ma már Magyarországon az európai uniós fejlesztési forrásoknak köszönhetően több mint 700 bölcsőde működik, melyekbe közel 40 ezer kisgyermeket íratnak be. A jelenlegi kormány is kiemelt feladatának tekinti, hogy segítse az anyák munkavállalását. Ennek elősegítésére 2011 és 2013 között az Új Széchenyi-terv keretében több mint 10 milliárd forintot fordított új bölcsődei férőhelyek létrehozására és a meglévők korszerűsítésére. A gyermekek napközbeni ellátásának fejlesztése a 2014–2020 közötti uniós költségvetési időszakban is fontos szempont.

Ráadásul a bölcsődei gondozás egyre több kisgyermek életében válik szükségszerűvé, hiszen egyre több az úgynevezett egyszülős háztartás, ahol az édesanya vagy az édesapa nem számíthat segítségre a gyermeknevelésben és a pénzkeresésben. Túlnyomó többségben a teljes családok is csak úgy képesek működni, ha mindkét szülő teljes munkaidőben dolgozik.

A bölcsődei dolgozók bérének „átfogó fejlesztése” viszont elmaradt.

A hazai bölcsődékben több mint tízezren dolgoznak, hatvan százalékuk kisgyermeknevelő, a negyven százalékot pedig technikai, irodai, élelmezési munkakörök teszik ki. A bölcsődei dolgozók 2013-ban a szociális területen dolgozók ágazati megmozdulása mellett nyílt levelet is írtak Balog Zoltán emberierőforrás-miniszternek súlyos bérproblémáik megoldását kérve, ám a helyzetük csak kismértékben változott.

Ezt Szűcs Viktóriától tudjuk meg, aki 2008 óta a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke. 2008 előtt egy fővárosi bölcsődét vezetett, illetve szaktanácsadó volt, és mindig úgy érezte, hogy a munkavállalók helyzete nagyon kevés figyelmet kap még a munkáltatók részéről is.

– A közvélekedés szerint a három év alatti korosztályt nem kell nevelni, szocializálni, csak vigyázni kell rájuk. Ha ez így lenne, akkor elegendő lenne a gyerekek mellé biztonsági őröket állítani. Ez a szakma, ez a hivatás sokkal többről szól – mondja. – Számos kutatás bizonyítja, hogy ez a legérzékenyebb, legfogékonyabb korosztály. Az idegrendszer ebben a korban a leghajlékonyabb, ezért a korai életszakaszban történtek alapvetően meghatározzák a későbbi életkilátásokat, úgy is mondhatjuk, hogy „az első életévek örökké tartanak”. Nagyon sok minden a bölcsődékben dől el, ezért sem mindegy, hogy milyen minőségű ellátásban részesül a kisgyermek, mennyire kvalifikált, anyagi és erkölcsi megbecsülésükkel mennyire elégedett kisgyermeknevelők, bölcsődepedagógusok nevelik-gondozzák őket. Nem tudnak mosolyogva, felelősségteljesen, teljes odaadással dolgozni azok a kollégáim, akik egész nap azon töprengenek, hogy hogyan fizetik ki a számláikat, és mit adnak enni a gyermekeiknek. Olyanok, akik saját megélhetésükért másod- és harmadállásban takarítanak, piacoznak, gyermekfelügyeletet vállalnak, és gyakran hullafáradtan mennek be másnap a csoportba. Számunkra is megdöbbentő volt, amikor egy belső felmérés eredményeként azt a választ kaptuk, hogy a vidéki kollégák nagy része munka után akár a mezőgazdaságban dolgozik, adott esetben a földeken kapál.

Kétezer-nyolcban a teljes közszférától elvették a 13. havi bért, befagyasztották a közalkalmazotti illetménytáblát, 2011-ben megszüntették a pontszerző továbbképzésekért járó egyhavi illetményt – ez a többi közalkalmazott mellett a bölcsődei dolgozókat is sújtotta.

– Mivel 2013-ban a szociális területen sztrájkhangulat alakult ki, 2014-ben bevezették az ágazati pótlékot, ám ez nem jelentett érdemi előrelépést az amúgy is kivéreztetett ágazatban. Szemléletes példával élve ez olyan volt, mintha egy artériásan vérző sebre rátettek volna egy tapaszt. A további tiltakozó akciók nyomására az idén júliusban bevezetett kiegészítő pótlék, melyből az ágazat legalább egyharmada egyetlen fillért sem kapott, sok kollégának csalódást okozott, mert a kormányzati beharangozó kapcsán többre és más elosztásra számított. Éppen ezért méltánytalannak tartjuk azt a helyzetet, hogy 2008 óta nem volt átfogó és érdemi béremelés az ágazatban, az pedig egyenesen szégyenteljes, hogy az életpálya bevezetését 2013 óta megígérik minden évben, s közben nem történik semmi sem – mondja a szakszervezet vezetője.

Szűcs Viktória szerint a jelenlegi átlagbér 90 ezer forint körül van a bölcsődei dolgozók körében (ebbe a vezetői pótlék is beleértendő). A kollégák továbbra is csak hivatástudatból vannak a pályán, miközben néhol óriási a fluktuáció. Ennek oka egyrészről a 40 éves jogosultsági idővel való nyugdíjba menetel, másrészt sokan elmentek főiskolai végzettséggel más, jellemzően az oktatási ágazatba dolgozni. Az eddigi tapasztalat az, hogy ha a fiatalok el is helyezkednek az ágazatban, az első néhány havi fizetésüket kézhez kapva sokan gondolják közülük úgy: továbbállnak. Az osztrák határ környéki bölcsődéknél előfordult, hogy tömegesen mondtak fel a szakdolgozók, hiszen a 300 eurónak megfelelő hazai fizetésük helyett Ausztriában legalább ezer euró bérre számíthatnak.

Az elmúlt években többek között „Becsapva és kisemmizve!”, „A közszolgálat nem rabszolgaság!” feliratú táblákkal felszerelkezve ezrek demonstráltak, és szervezték meg a szociális ágazat tiltakozó menetét – csekély eredménnyel. Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a bölcsődék dolgozói idén ősszel sztrájkolni fognak. Nyáron ugyanis a Fővárosi Törvényszék pontot tett a szakszervezet és a magyar kormány jogvitájára. A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a sztrájkjog alapvető munkavállalói alapjog, amelyet kiüresíteni nem lehet, azaz a még elégséges szolgáltatás követelménye címén a majdnem teljes szolgáltatás nem elvárható a szociális ágazat dolgozóitól.

– A már jogerős végzés külön rendelkezett arról, hogy a bölcsődei alkalmazottakat a még elégséges szolgáltatás nem terheli. Hiszen félig nem lehet megetetni a gyermeket, félig nem lehet vigasztalni, játszani, a fele személyzet pedig nem tudja ellátni egy intézmény teljes feladatát. Ezzel a jogerős végzéssel több mint másfél év után megteremtődött a szociális ágazat dolgozóinak jogalapja a sztrájk megtartására. A törvényszék ítélete alapján a bölcsődéket egyszerűen be lehet zárni a sztrájk időtartamára – magyarázza Szűcs Viktória.

Egy napra, egy hétre vagy határozatlan időre, azt még nem lehet tudni. A sztrájk még elkerülhető az ágazatban, ha a kormány komoly és érdemi ajánlattal fordul a szakszervezetek felé, és a felek pontot tesznek végre az évek óta húzódó érdekvitára. Hiszen elégedetlenek az idősgondozásban, hajléktalanellátásban, fogyatékosok ellátásában részt vevők és a családsegítésben foglalkoztattak is.

Ha az érdekvita nem oldódik meg, akkor nehéz őszük lehet azoknak a szülőknek, akiknek a munkahelyüktől távol kell maradniuk a sztrájk idejére. Bezárnak a bölcsődék sztrájk miatt, ki hallott még ilyet! Az elégedetlenség efféle megnyilvánulására ezen ágazat több mint 160 éves történelme során nem volt még példa.

További tartalmas és izgalmas olvasnivalók a Magyar Nemzet szombati Magazinjában, amely vasárnap estig megvásárolható az újságárusoknál.