– Könyvében olvastam, hogy Kádár János egy alkalommal, amikor az amerikaiakkal tárgyalt, hazánkat – Magyarország mozgásterére utalva – alig észrevehető bolhához hasonlította. Milyen lehetőségei vannak a nemzetközi politikában egy bolhának? Mekkora a súlya a kelet-közép-európai térségnek történelmi tapasztalatok alapján a Nyugat, főként az USA szemében?
– Kortól és persze a földrajzi elhelyezkedéstől is függhet, hogy milyen fontosak vagyunk, milyen a mozgásterünk a nemzetközi politikában. A kelet-közép-európai térség jelentősége folyamatosan változott: az első világháború után francia biztonsági szempontok miatt alaposan felértékelődött, majd kiderült, hogy a Párizs környéki békeszerződésekkel megalkotott kisállamok nem erősítik, hanem inkább gyengítik Európa stabilitását. Az 1938-as müncheni egyezmény, Csehszlovákia megcsonkítása, az első bécsi döntés is azt igazolta, hogy London és Párizs reálpolitikus módon átengedte a térséget a németeknek abban a reményben, hogy a Közép-Európában érvényesülő nagyhatalmi hegemónia egyensúlyt teremt, s így elkerülhető egy újabb véres konfliktus. Néhány évvel később ugyanezért engedte át a Szovjetuniónak. A kis országok mozgástere – köztük hazánké – 1942-re végzetesen összezsugorodott. Nem változott ez a háború után sem, igaz, Csehszlovákia és főleg Ausztria némileg kedvezőbb helyzetben volt. Utóbbi azért, mert négyhatalmi megszállás alá került, stratégiailag fontos elhelyezkedése miatt pedig az USA-nak és Angliának elemi érdeke volt, hogy ne jusson szovjet uralom alá. Mindez nem menti fel az elhibázott illúziókra épülő vagy egyszerűen a nemzeti érdeket figyelmen kívül hagyó, csak pillanatnyi csoportérdekeket szem előtt tartó rossz hazai külpolitikát.
– Volt idő, amikor mi is fontosak voltunk Amerika számára?
– Igen, például 1956-ban. Akkor felcsillant a remény, hogy a Szovjetunió visszakényszerül közép-európai hadállásából a háború előtti határai mögé. Később Romániához hasonlóan fontos volt a Moszkva és a Nyugat között lavírozó késő kádári Magyarország is. A szovjet térségben persze Moszkva döntött, csak relatív függetlenségről beszélhetünk. A börtönből nem lehetett megszökni, de a körülményeken lehetett javítani. Megnőtt a jelentőségünk a rendszerváltozáskor és a balkáni háborúk idején. Nem feledhetjük viszont a tényt: amerikai szempontból térségünk értéke nem állandó és csak ritkán igazán fontos. A legfőbb szempontjuk, hogy ne veszélyeztessük a nemzetközi stabilitást. Az egyes államok között azonban van különbség: például sohasem leszünk egy súlycsoportban a lengyelekkel. Nem feledhetjük ugyanakkor, hogy a nyugati hatalmak közül mégiscsak Amerika volt az egyetlen hatalom, amely az elmúlt fél évszázadban tett valamit Magyarországért: az 1962-es amnesztia nekik köszönhető, ők érték el, hogy a forradalom után az osztrákok befogadják a magyar menekülteket, sőt pénzt is adtak erre.