Bezárta a Klik az iskolát Berzsenyi falujában

Sikerrel működtették a baptisták, mégis elvette, majd bezárta Berzsenyi falujában az iskolát a Klik.

„Nem mosolyog néki a szép reggel”: Berzsenyi Dániel sora ma Nikla általános iskolájára is vonatkoztatható. A település korábban hatvan, túlnyomóan hátrányos helyzetű diáknak lehetőséget nyújtó iskoláját az önkormányzat idén nyáron elvette a baptistáktól, majd átadta a Klebelsberg Intézményfenntartó Központnak (Klik) – amely azonnal bezárta.

Két héttel ezelőtt rövid hír jelent meg a Somogyi Hírlapban: Niklán, Berzsenyi falujában bezárták az általános iskolát, az addig az intézményben tanuló gyerekek ezentúl a 9 kilométerre lévő Pusztakovácsiban folytathatják tanulmányaikat.

Mondhatnánk, megszokott történet. Hiszen kistelepüléseink sorra dobják be a törülközőt, megszüntetve intézményeiket. Megszokott, mégis nagyon más. Niklán ugyanis nem a gyerekek fogytak el az iskolapadból, sőt: majdnem hatvanan tanultak az intézményben, amely közösségépítő központként is működött a hétszáz lelkes településen.

Ahhoz, hogy megérthessük, mi történt, mindenekelőtt a Niklától 24 kilométerre fekvő Bodrogra kellett látogatnunk. Ebben a piciny, alig négyszáz fős faluban működik az az oktatási központ, amelyet a helyi baptisták tartanak fönn – a szűkebb és tágabb környék megelégedésére és ámulatára.

Bodrog rendezett, gondozott település. Egyik takaros, parkos terén új építésű közösségi ház áll. Közel hozzá szokatlanul újszerű, szinte futurisztikus katolikus templom. A gyönyörűen felújított harangtorony mellett fehér kőkereszt emelkedik. A falusi csöndet egyszer csak egy Simson motor jellegzetes pöfögése töri meg: rajta öregúr, húzza a gázt, az imént gördült ki egy ház kapuján.

Leparkolunk a felújított kastélyépület és a kétszintes, modern iskola előtti téren. Az udvar zeng a gyerekzsivajtól. Az ebédlőben óvodások fejezik be imával az ebédet. A hely lüktet és vibrál, mindemellett békét sugároz. A gyerekek nagyokat köszönnek előre. Látszik rajtuk, érzik: nem intézményben, hanem a szó klasszikus értelmében vett keresztény iskolában tartózkodnak. Az egyik asztalnál felnőttek esznek. Köztük az imént mellettünk elmotorozó hetven év körüli bácsi.

Nincs nála jobb bizonyíték arra, hogy Bodrog megérint és magával ragad. Az északír Alfred Welsh 1993-ban járt először Magyarországon önkéntesként, magyarok és amerikaiak társaságában vett részt a bontásra szánt bodrogi kastély felújításában. Ma már élete nagyobb részét a faluban vett házában tölti, és naponta motorra ül, hogy együtt ebédeljen a közösség tagjaival.

Ha megnézzük, mi történt 1989 óta a Kaposvárhoz közeli kistelepülésen, megérthetjük vonzódását. Bodrogon az 1960-as években zárt be az iskola – ahhoz, hogy újraindult, a rendszerváltás környékén a faluba költöző nevelőcsaládok, valamint az itt élő baptisták egymásra találása kellett. A sajátjaik mellett átlagosan öt-hat gyermeket nevelő családok hamar kinőtték a nekik adományozott és általuk, illetve a Menedék Alapítvány által felújított kastélyépületet, most is működő iskolájukat 2006-ban emelték. Ez a Bodrogi Oktatási Központ, amelyet 2008 óta teljes egészében a baptista gyülekezet tart fenn.

Jelenleg is élnek nevelőcsaládok Bodrogon, de a 30 óvodás és 130 általános iskolás zömét a 35 kilométerre lévő Kaposvárról és a környékbeli falvakból hozzák-viszik naponta az iskola buszai. A központ a falu legnagyobb munkaadója.

Ilyen előzmények után 2011-ben ésszerű lépésnek tűnt, hogy az oktatási központ átvegye a nehéz helyzetbe került niklai önkormányzattól az óvoda és az általános iskola fenntartását. A baptista és a katolikus lelkész (utóbbi, Balsai Tamás a közeli Buzsák plébánosa, de oldallagosan ellátja Niklát is) ekkor kezdett el új, közös ügyükön munkálkodni.

– Az átvételt megelőzően is tanítottam az iskolában – mondja Balsai atya, aki baptista „kollégáját”, Paróczit a békesség és a szeretet embereként jellemzi. – Rendszeresen jelen volt a rendőrség, és nekem kellett a túlkoros gyerekeket megfékeznem, gyakran a pedagógus védelmére kelnem.

A niklai általános iskolában hatvan, többségében roma származású, nehéz körülmények között élő gyerek tanult.

– 2011-ben a baptisták mentettek meg bennünket – ezt már az iskola egykori történelem–magyar szakos tanára, Nikla kedvelt figurája, Dénes Gábor mondja. Nehéz időpontot egyeztetni vele, mert a niklai iskola megszűnését követően három helyen tanít: elkísérte – ezzel egyben tartva – osztályát Pusztakovácsiba, ahova a niklai gyerekek szeptembertől iskolába járnak. Órákat ad továbbá Somogyfajszon és Bodrogon, így élete jelentős része az ingázással telik. Sok a mondanivalója, gondolatai az iskola körül forognak. A Táncsics utcai cigánysor a hazai mélyszegénységről vagy szavazatvásárlásokról tudósító tévéműsorok jellegzetes vágóképe lehetne. A megroggyant kerítések előtt poros földút, mögöttük repedező házak vézna kutyákkal. Lakói kezdetben gyanakodva méregetnek, de amikor megtudják, hogy az iskoláról érdeklődünk, megnyílnak. Paróczi Zsoltot „derék embernek”, Dénes Gábort egyenesen „családtagnak” tartják.

– A gyerekek szerettek iskolába járni, míg most állandó konfliktusba keverednek a pusztakovácsi iskolatársaikkal, megviseli őket az utazás – mondja Dénes Gábor.

Pedig nem voltak mindig ilyen kezes bárányok. Ám 2011 után az addig „az iskolában és a faluban egyedül vergődő” Balsai atya szerint egy csapásra minden megváltozott. Amikor először találkoztak a szülők és a baptista fenntartó, Parócziék felírták a táblára, hogy „Isten szeret”. A többségükben cigány származású szülők nagyra meresztették szemüket, őket ezzel még senki sem szólította meg. Elindult egy folyamat, amelynek három-négy év alatt látható eredményei születtek. A gyerekek megtanulták a legelemibb viselkedési normákat, és az iskola havonta szervezett közös programokat szülőkkel, gyerekekkel. Valósággal felpezsdült a falu élete, megváltozott lakói lelkülete.

Az átvételt annak idején a falu polgármestere, Fülöpné Kesztyüs Ágota is támogatta: az önkormányzat nem tudta tovább vállalni a 2006-ban több mint 40 millió forint pályázati pénzből felújított épület gondozását, az alkalmazottak bérezését. Hamar sikerült konszolidálni a helyzetet, a kedélyek megnyugodtak. A baptisták odafigyeltek a szociális feladatokra is, a gyerekek tízórait, ebédet és uzsonnát kaptak mindennap.

– Annak a gyereknek pedig, amelyik jóllakik, javul a közérzete, és otthon is a jóról fog beszámolni – állapítja meg Balsai Tamás. – Megdöbbentő, de korábban elvétve jártak templomba, most meg tele volt az istenháza szülőkkel és gyerekekkel, de senkit sem kellett fegyelmezni. A baptisták soha nem szóltak bele abba, ki milyen templomba járjon, a katolikus gyerekek és a szüleik nálunk töltötték meg a padsorokat hétről hétre.
Fülöpné Kesztyüs Ágota, aki 2002 óta volt a település polgármestere, remekül együttműködött Dénes Gáborral, a baptistákkal és mindenkivel, aki a falu érdekében dolgozott. Ám 2014-ben megtört valami. Újraválasztását követően a polgármester asszony bejelentette, hogy az iskola fenntartását elveszi a baptistáktól, és a Kliknek adja. A hivatalos indoklás szerint az iskola kéményének felújításához szükséges három-négy millió forintról nem tudott megegyezni a fenntartó és az önkormányzat.

De miért zárnak be valójában egy iskolát, amely kiválóan működik? A valódi ok nehezen tárul fel az apró mozaikok alapján, de nincs megszólaló, aki ne érzékeltetné, az anyagiakon túl egészen más szempontok is szerepet játszottak. Többekkel is szóba elegyedünk, de mindenki fölöttébb óvatos: nekik, mondják, a lelkükre kötötték, hogy az iskolával kapcsolatban nem nyilatkozhatnak. Így már érthetőbb az is, miért utasította vissza háromszori megkeresésünket az üggyel kapcsolatban a polgármester.

Mégis akad valaki, aki kötélnek áll, de nyomatékosan kéri, hogy nevét ne írjuk le. Elmondja, hogy a történtek a választások előttre nyúlnak vissza. A polgármester asszony a legutóbbi önkormányzati választás előtt bejelentette, nem indul újra, és utódját is kijelölte Hársházi Szabolcs személyében. A történet minden szereplője azonos politikai családhoz tartozik, így a képviselők örömmel álltak be Hársházi mögé, és kezdték el egyengetni a választásokig vezető útját. A választások előtt nem sokkal azonban a polgármester asszony bejelentette, hogy mégis elindul. Ez a döntése lehetetlen helyzetet teremtett, hiszen korábbi hívei addigra az ellene induló jelölt mögött sorakoztak fel. A kampány elmérgesedett, Hársházi alulmaradt.

– A polgármester asszony a választási kampány idején az iskolában látta minden olyan sötét erő manifesztálódását, amely gonoszul ellene tör – meséli helyi forrásunk. – Tüntetően kerülte az épületet, semmilyen rendezvényre nem jött el. Ebben az időszakban többször kiment a roma telepre azzal, hogy ha nyer, visszaszerzi az iskolánkat. Azt viszont nem mondta el, hogy ha a baptisták oltalma alól kikerül a suli, akkor semmi garancia nincs a jövőjére.

A választás megnyerése utáni napokban Parócziék felkeresték a polgármester asszonyt, gratuláltak neki, és megkérdezték, milyen elképzelései vannak a további együttműködésről. A falu vezetője biztosította őket, semmi akadálya a további közös munkának. Egy decemberi ülésén azonban a testület úgy döntött, hogy elveszi a baptistáktól az iskolát.

A megbeszélésre nem hívták meg Paróczi Zsoltot. A katolikus papot kérdezgette, mit tud. Végül Balsai kezdeményezett fórumot az önkormányzat, a szülők, a diákok, a baptista gyülekezet és a katolikus egyházközség elöljáróinak részvételével, hogy az iskola megtartása mellett érveljenek. Ezen a polgármester aszszony azt hozta fel, hogy nincs pénz, amire az a válasz érkezett, hogy az önkormányzatnak öt év alatt egy fillérjébe sem került az iskola fenntartása. A baptisták minden költséget és tartozást átvállaltak.

Az érthetetlen történetért a felelősséget – eddig minden jel erre mutat – a kéménynek kell vállalnia. Pedig a platánfák által szegélyezett iskola épülete még ma is szép, szinte máris el lehetne kezdeni benne újra a tanítást. Igaz, a tantermekből hiányoznak a padok és székek, de minden más úgy áll, ahogy év végén otthagyták: a falakat a gyerekek rajzai és egyéb, az iskolákból ismert dekorációk díszítik. A polcokon könyvek, szótárak, a padlón tankönyvek tornyosulnak.

A polgármesteri hivatal előtt eközben épp az új térköveket rakják le.

– Szűk látókörű, önös presztízsszempontok szülték a döntést, amely az iskola vesztét hozta. Ezt a falu soha nem tudja már kiheverni. Ha egy iskolát, amelyet egyszer már felvirágoztattak, írmagjában eltaposnak, azt nem lehet többet helyrehozni és működtetni – mondja Balsai Tamás, aki nem tagadja, köntörfalazás nélkül szokta kimondani a véleményét, és közel áll hozzá a szerep, hogy karakánul megszólaljon akkor is, ha egy közösségért kell kiállnia.

Paróczi Zsolt mindvégig szelíden beszél a történtekről, nem hordoz sérelmeket. Az ő tekintete jellemzően nem fürkészi a múltat, inkább a jelen feladatait kutatja. Az utolsó megbeszélések alkalmával pénzügyi, korszerűsítést érintő kérdések merültek fel, és ezekben nem tudtak megegyezni, de békében váltak el.

Ugyanakkor érzi, más is állt a döntés hátterében. Valószínűleg a niklai önkormányzat sem tudta, hogy ez lesz. Viszonylag későn derült ki, hogy az új fenntartó mégsem vállalja a kéményfelújítást, és megszünteti az iskolát.
Természetesen megkerestük a Kliket is, arról érdeklődve, miért döntöttek úgy, hogy bezárják a niklai általános iskolát, az iskola megszüntetésekor figyelembe vették-e a helyiek kérését, igényeit. Szerettük volna megtudni továbbá, a kémény felújítása hosszú távon nem lenne-e kifizetődőbb és praktikusabb, mint a hatvan gyerek más településre utaztatása, illetve hogy van-e terv az iskola újraindítására. A Klik sajtóosztályától tizenöt nap után kaptunk választ, amelyből azonban konkrétumok nem derülnek ki.

Hátha még kitalálnak majd valami okosat. A niklai gyerekek addig is minden reggel türelmesen várják az iskolabuszt.