Távolról sem állítható azonban, hogy ez az esetleges pozitív hatás általánosan elfogadott lenne a nemzetközi onkológiai közösségben. Sőt az anyagilag nem érdekelt kutatók többsége egyáltalán nem hisz a dologban. Nincsenek ugyanis olyan nagyszámú önkéntest vizsgáló klinikai tesztek, amelyek igazolnák ezeket az állításokat. Sőt a 129 emlőrákos beteg bevonásával a Pécsi Tudományegyetem kutatói által végzett klinikai teszt eredményei szerint a csökkentett deutériumtartalmú vizet fogyasztó betegek halálozási aránya megegyezik az ilyen vizet nem fogyasztó betegekével. Ez, mint írják, „arra utal, hogy a csökkentett deutériumtartalmú víz fogyasztásának a vizsgálatunkban nem volt kifejezett hatása az elvárt túlélési mintázatokra”.
Somlyai Gábor neve néhány éve ugyancsak a deutériumcsökkentett víz kapcsán került be a hírekbe. Az Index cikke szerint az általa alapított, ilyen, Preventa márkanevű vizet áruló Hyd Kft.-t megtévesztő reklámozás miatt ítélte ötmillió forint bírságra a Gazdasági Versenyhivatal. Az Országos Gyógyszerészeti Intézet korábban azzal utasította el a csökkentett deutériumtartalmú víz gyógyszerként való regisztrációját, hogy „a készítmény hatásosságát igazoló klinikai vizsgálatok nem bizonyították annak kedvező hatását, valamint a vizsgálatok lefolytatásában komoly hiányosságok és a protokolltól való eltérések is mutatkoztak”. A büntetés és a klinikai bizonyítékok hiányának dacára a Preventa víz most is kapható, a deutériumtartalomtól függően literje 853–3996 forint. Tehát még egyszer: egy liter ivóvíz majdnem négyezer forint.
Természetesen a honlapon jelenleg egy szóval sem állítják, hogy a víz gyógyítaná a rákot, sőt hangsúlyozzák, hogy a hatályos jogszabályok értelmében nem tulajdonítható neki gyógyhatás. A cég honlapján azonban hirdetik, hogy „ismét Kék Golyó akciós nyílt napot tartunk!”. Az Országos Onkológiai Intézet címe miatt a Kék Golyó utca szinte mindenkiben egyenértékű a rákgyógyítással, így az, hogy a cég épp egy Kék Golyó utcai épületben szervez nyílt napot, azt a képzetet keltheti a betegekben, mintha a rendezvénynek köze lenne az Országos Onkológiai Intézethez. Emellett a leendő vízvásárlók tájékoztatására közlik, hogy „a Győzzük le a rákot! című könyvet (1575 Ft/db) legalább 2 köteg (12 palack) Preventa megrendelése esetén tudjuk csomagküldés útján szállítani, önmagában nem rendelhető meg”. És az üzenet máris célba ért.
A mostani, Bio-Herb Kft. körüli ügy kitűnik a számtalan hasonló közül, mert nemcsak egy homályos gyakorlatot folytató cég az érintett, de a hatóság az ország egyik legpatinásabb, daganatos betegeket segítő szervezetének, a Magyar Rákellenes Ligának a tevékenységét is jogsértőnek találta.
– A Bio-Herb Kft. adott nekem magyar és külföldi orvosi szakfolyóiratokban megjelent cikkeket, és ezek alapján úgy döntöttem, hogy a termék mellé állhatunk. [A bemutatott cikkek] meggyőztek arról, hogy a termék nem árt. Hogy használ-e, azt nem tudom – mondja Simon Tamás, a Magyar Rákellenes Liga elnöke, egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem professor emeritusa. – A versenyhivataltól kaptunk egy ejnyebejnyét, hogy többször ilyet ne csináljunk. Hogy jogos volt-e a Bio-Herb Kft.-re mért büntetés, ahhoz én nem értek. A versenyhivatal most ráhajtott azokra a természetgyógyászati termékekre, amelyeket rákbetegeknek is szoktak adni. Mindet megbüntették, olyanokat is, amelyeknek bizonyított a hatásosságuk. Például az Avemart is.
Simon Tamás beszélgetésünk során többször visszatért arra, hogy dühös, amiért a sajtó elővette ezt az ügyet, arra használva fel, hogy rossz színben tüntessék föl a Magyar Rákellenes Ligát. Megkérdeztük, kaptak-e pénzt annak fejében, hogy megengedték a Bio-Herb Kft.-nek, hogy ráírja a vizes palackokra: „a Magyar Rákellenes Liga támogatásával”.
– Hát persze, háromszázezer forintot kaptunk két év alatt. Mi civil szervezet vagyunk, adományokból élünk, bár a magyar állami költségvetéstől és gyógyszergyáraktól is kapunk támogatást. Tudom, hogy sokan próbálnak termékeket eladni a rákbetegeknek, ismerek sok csibészt, csirkefogót – mondja Simon. Megkérdeztük tőle, hogyan tudják elkülöníteni a megbízható támogatókat a „csibészektől, csirkefogóktól”.
– Nézze, én elég öreg orvos vagyok, ötven évig tanítottam az orvostanhallgatókat, így nagy rutinom van ebben, és olvasom a szakirodalmat is.
Újra rákérdeztünk, hogy az elnök szerint akkor a megbüntetett ivóvíz ténylegesen hatásos-e a rák ellen.
– Azt nem tudom, de azt igen, hogy a deutériumos ivóvizek piacán konkurenciaharc van, és feltehetőleg a másik társaság jelentette fel a Bio-Herb Kft.-t. Kimutatták, hogy abban nem is volt deutérium, nem tudom, ez engem nem érdekelt. A bemutatott írásokból kiderült, hogy ez az oxigénterápiának a része, és az oxigénterápiának haszna van a daganatos betegségek gyógyításában. (Valójában nem deutériumos, hanem éppen csökkentett deutériumtartalmúnak hirdetett vizekről van szó – M. Cs.)
Ez az eset csak a jéghegy csúcsa, számtalan hasonló példa hozható olyan étrend-kiegészítőkre, amelyekkel kimondva-kimondatlanul rákbetegeket céloznak. Az egyik legismertebb ilyen készítmény a Cod tea, a szlovákiai forgalmazó leírása szerint „az őserdő Ereje Az ÉLETERŐ forrása az EGÉSZSÉG megőrzésére!” (kiemelés ott). Az összetevők között főként ismeretlen trópusi növényeket találunk, ez esetben macskakarmot és „la pachót”, ez utóbbit a dél-amerikai indiánok állítólag az élet és az istenek fájának hívják. A macskakarom pedig „nemzetközi kutatások tárgyát is képezi”, tudjuk meg. De az teszi leginkább szürreálissá a szlogeneket, hogy a forgalmazó valamiért egy Kierkegaard-idézettel látta legjobbnak őket felvezetni: „A jövő közelebb van a jelenhez, mint a múlt.”
Ma már nem szerepel a honlapokon, hogy a Cod tea gyógyítja a rákot, de a termék és a korábban említett készítmények között is az képezi a kapcsolatot, hogy ennek forgalmazóját is megbüntette a Gazdasági Versenyhivatal „a fogyasztók tisztességtelen befolyásolása és tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat miatt”, összesen majdnem 36 millió forintra. A büntetés idején a Cod tea Dávid-teaként is ismeretes volt.
A névben szereplő „Dávid” Dávid Tamást, vagy ahogy általában a honlapokon szerepel, „assoc. prof., prof. h.c., mag. dr. Dávid Tamást” takarja. Ő évekig a Cod teát feltaláló „nemzetközi rákkutatóként” szerepelt, de üzleti vita támadhatott közte és a Cod teát gyártó Lemovo között, mert ma már igen rosszakat írnak egymásról honlapjukon. A Lemovo szerint a céget „nemtelen, aljas támadások érik volt munkatársunk, dr. Dávid Tamás állatorvos és a mellette álló inkorrekt, üzleti etikát mellőző konkurencia részéről”, ezért idén januárban szerződést bontottak vele. Dávid ugyanakkor így ír saját honlapján: a Lemovo és a győri Cod-Global Kft. „tetteiért, készítményeik minőségéért, ismeretlen összetételéért, esetleges egészségveszélyeztető, toxikus mellékhatásaiért, jogtalan védjegyhasználatért semmilyen felelősséget nem vállalunk”.
A nemzetközi rákkutató professzor nevével fémjelzett termékeket manapság az Onco-Shop webáruházon keresztül forgalmazzák, amelynek neve – noha hangsúlyozottan nem árul rákgyógyszereket – véletlenül pont úgy kezdődik, mint az onkológia szó. A webáruház szinte az összes jól ismert (és a versenyhivatal által már elmarasztalt) terméket árulja: kapható itt Avemar, Culevit, Preventa, gyógygomba, miegyéb. Az Onco-Shop oldalán ismerhetjük meg Dávid Tamás, a hős igazi arcát. A laudációt kénytelenek vagyunk szó szerint idézni: „Minden korszaknak vannak úttörő jelentőségű személyiségei, akik képesek arra, hogy megváltoztassák a körülöttük lévő világot, és elhozzanak egy szebb jövőt e Földön. Dr. Dávid Tamás egy ilyen ember. Végtelen fáradozásával dr. Dávid Tamás példát mutatott mindnyájunknak, hogy szeretettel, bátorsággal és az ősi civilizációk tudásával még a reménytelennek tűnő akadályokat is le lehet küzdeni. Humanitárius munkásságát és a magyarság egészségéért folytatott nemes küldetését tisztelet és hála övezi. Ma a világhírű kutató továbbra is önzetlenül segíti mindazokat, akik hazánkból és a világ minden részéről hozzá fordulnak bizalommal.”
Hogy Dávid valójában ki, arról keveset tudni. Honlapján közölt önéletrajzában a legmegfoghatóbb információ az, hogy 1954 és 1964 között „abszolút 1. dan és nehézsúlyú magyar dzsúdóbajnok” volt. Az egyetemi tanulmányokról annyi szerepel, hogy 1964-ben végzett a Szent István Egyetemen. A bökkenő az, hogy a ma létező Szent István Egyetem csak az ezredforduló évében jött létre, 1964-ben még nem volt. Létezett viszont egyik részlege, az Állatorvos-tudományi Egyetem. Több forrás is egyetért abban, hogy Dávid Tamás valójában állatorvos (bár érthető módon ezt igyekszik nem túlhangsúlyozni). Hogy milyen jogon hívja magát professzornak, rejtély.
Tudományos pályájáról az életrajzában ezeken kívül csak homályos sejtetéseket találunk, mint például „kutatási tanulmányutak Európában, az USA-ban, Ázsiában” vagy „mikrosebészeti tanulmányok, idegsebészeti kutatás dr. Bergerrel”, „orvosi phytotherápiai tanulmányok, diploma, University of Cheng-Du, Kína”, illetve „dinamikus anatómiai titán rögzítőlemez [ ] világszabadalom”. Az állítások komolyságáról sokat elmond, hogy „világszabadalom” nem létezik, az egységes európai szabadalmat is csak mostanában vezetik be. Ha a felsoroltak fele igaz, akkor Dávid az utolsó reneszánsz ember, a mindenben specialista orvos.
A Cod tea helyett most a tabebuia teakeverék Dávid Tamás nevével fémjelzett fő termék, amelynek szlogenje ugyancsak a dzsungelhez kötődik: „Az esőerdő kincse”. A honlapon egy 300 grammos csomag most akciósan 19 700 forint. A forgalmazó mindent megtesz, hogy a versenyhivatal ne találjon rajta fogást, de a daganatos betegek megértsék: a termékek nekik szólnak.
Nem voltak mindig ilyen szemérmesek. Liktor-Busa Erika és Szendrei Kálmán, a Szegedi Tudományegyetem farmakognóziai intézetének munkatársai annak idején a Gyógyszerészet című lapban megjelentetett (majd a Szkeptikus blogon újraközölt) rendkívül alapos tanulmányukban ízekre szedték a Cod teával kapcsolatos összes áltudományos állítást. E cikkben közölnek egy hirdetést, amely a megtévesztő, sugalmazó reklám állatorvosi lova is lehetne. A szöveg két, forma szerint független információt közöl egymás alatt: „Megjelent prof. mag. dr. Dávid Tamás Cod tea – Segítség rák esetén c. könyvének 12. kiadása – Webáruházunkban a prof. Dávid Tamás nevéhez kötődő Cod tea ára továbbra is 19 700 forintba kerül.” Véletlenül ugyanannyiba, mint az új favorit, a tabebuia.
Több kérdést is feltettünk a rendszeresen Budapesten „rendelő”, betegeket fogadó Dávid Tamásnak ímélben. Megkérdeztük például, hogy az általa forgalmazott tabebuia teakeverék milyen betegségek ellen hatékony, és ezt a hatást mi bizonyítja; hogy mi a különbség a tabebuia és a Cod tea között; hogy hogyan értékeli a Cod tea forgalmazójára kiszabott bírságot; kértük, hogy írja le a kutatási folyamatot, melynek eredményeképp felfedezte az általa forgalmazott teákat, illetve érdeklődtünk, hogy milyen végzettségei vannak, van-e emberorvosi diplomája. Kérdéseinkre lapzártánkig nem kaptunk választ.
Hogyan gondolkodnak a rákosokat célzó „alternatív” készítményekről az igazi onkológusok? A válasz nem magától értetődő, hiszen mindannyian ismerünk doktorokat, akik mágneses karkötőt hordanak, homeopatikus szereket ajánlanak betegeiknek, vagy éppen maguk is részt vesznek e termékek forgalmazásában.
– Egy amerikai szervezet, a National Center for Complementary and Integrative Health évi 200 millió dollárt költ arra, hogy rigorózus, a tudományos gyógyszerkutatás szabályainak megfelelő klinikai kísérleteket végezzen az alternatív terápiák hatását vizsgálandó – mondja Bíró Krisztina, az Országos Onkológiai Intézet főorvosa, aki rendszeresen publikál az alternatív rákellenes szerek tényleges hatását vizsgáló cikkeket. – Mindeddig egy olyat sem találtak ezek között, amely bizonyíthatóan javította volna a túlélést – viszont olyat igen, amely javította az életminőséget. Tehát jelen pillanatban nincs olyan alternatív rákterápia, amely a nemzetközileg elfogadott sztenderdek szerint gyógyítja a rákot, de még olyan sincs, amely meghosszabbítaná az életet.
Konkrétan a deutériumcsökkentett vízről elmondható, hogy ha az ember rákeres például az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság honlapján, számukra ez nem is létezik. Márpedig hatalmas adatbázisuk van mindenféle elképzelhető alternatív terápiáról. Ha olyan hatalmas felfedezés lenne, vélhetően ők is érdemesnek tartanák legalább megemlíteni.
Bíró Krisztina praxisában gyakorlatilag minden beteg rákérdez arra, hogy a konvencionális terápiák mellett milyen alternatív szereket érdemes szednie. A doktornő is osztja azokat a nézeteket, melyek szerint a betegektől nem szabad elvenni a reményt, így nem utasítja el az összes bizonyítatlan hatékonyságú szert. Írt viszont olyan listát, amelyen ezeket a terápiákat három (aczéli analógiával: tilt-tűr-támogat) csoportba sorolta.
– A tiltott csoportba olyan szerek kerültek, amelyekről nemcsak az derült ki, hogy hatástalanok, hanem egyenesen veszélyesek. A B17-vitaminról már a hetvenes években kiderítették Amerikában, hogy mérgező, ott be is tiltották. Ugyancsak nagyon ellenjavallt az, hogy a betegek antioxidánsokat, például nagy dózisú C-vitamint szedjenek sugárkezelés vagy kemoterápia közben, mert az antioxidánsok gyengítik a bevett kezelések hatékonyságát. Emellett vannak olyan rákgyógyítónak reklámozott gombák, amelyek májelégtelenséget okoznak, ezek veszélyességéről is igyekszem meggyőzni a betegeimet.
Hiába bizonyítottan mérgező a B17-vitamin, Magyarországon máig kapható. Fél perc alatt megtalálható webáruházban a száztablettás doboz (amely az ajánlott adagolás szerint egy hónapig sem elég). Ötvenezer forintba kerül. Sokkal jobban megéri ezért rögtön hármat rendelni, így csupán 140 ezer forint.
A legtöbb alternatív készítményt Bíró Krisztina a tűrt csoportba sorolta. Vannak ugyanakkor olyan kiegészítő terápiák, amelyeket kifejezetten ajánl – bár ezek nem azok, amelyeket az interneten vagyonokért árulnak. Ilyen például a zeneterápia, a pszichoterápia, a rendszeres mozgás, a gyógytorna. De az akupunktúra is, amely a doktornő szerint csökkenti a kemoterápia alatti hányingert, és javítja a nyirokkeringést.
Miközben azt gondolhatnánk, hogy az iskolázatlan, idős, a világ dolgaiban kevéssé tájékozott emberek a legfogékonyabbak a rákbetegekre szakosodott csalók ígéreteire, Bíró Krisztina tapasztalata szerint egyáltalán nem ez a helyzet. Az alternatív gyógyászat legfőbb célcsoportját ugyanis a városi, diplomás, internethasználó fiatal felnőtt nők alkotják.
– A falusi parasztbácsinak még van józan esze –, tartja az onkológus –, őt sokkal nehezebb becsapni.
Az is előfordult a praxisában, hogy egy biztosan meggyógyítható fiatalember halt meg a természetgyógyászok miatt.
– Huszonhét éves volt, egyes stádiumú heretumorral. A hererák, ha ebben a kezdeti állapotban felismerik, száz százalékban gyógyítható. De ő megtagadta a kezelést, bejárta az egész országot, természetgyógyásztól természetgyógyászig. Mindenhol azt mondták neki, hogy csak kemoterápiát ne engedjen magán végezni, mert az méreg. Kétmillió forintot elköltött, közben megjelentek és növekedésnek indultak az áttétek. Hatvan kilót fogyott, és olyan fájdalmai voltak, hogy végül már csak ülve tudott aludni. Végül Nyíregyházán mondta neki az utolsó természetgyógyász, hogy talán forduljon orvoshoz. De akkor már késő volt.
A rákbetegek kihasználásán szinte lehetetlen bukni. Büntetheti a versenyhivatal akár több tízmillió forintra a gyógyulással hitegető cégeket, a tulajdonosok a kétségbeesés sápolásával megszerzett vagyonokból könnyűszerrel kiegyenlítik a számlát. Legtöbben ezután még arra sem veszik a fáradságot, hogy az elmarasztalt készítményeket átnevezzék. Az egészségügyi termékek szürke zónájának könnyen kijátszható szabályozatlansága miatt termékeket betiltani, a gyártót büntetőjogi felelősségre vonni (hacsak nem közvetlenül toxikus anyagról van szó) szinte lehetetlen.
Elméletileg az életet közvetett módon veszélyeztető beavatkozások értelmezhetők akár engedély nélkül végzett emberkísérletnek is, amely a Btk. 173/D szakasza alapján öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Forrásaink azonban nem tudnak olyan esetről, amikor ezt a tényállást alternatív rákgyógyszer forgalmazójával szemben megállapították volna.
A legsérülékenyebb fogyasztói csoportnak számító daganatos betegek többsége a gyógyulás leghalványabb reményébe is belekapaszkodik, és a remény megtartása érdekében olyan irreális állításokban is képes hinni, amelyeket egészségesen elutasítana. A Facebookon több ismerősömmel is megszakadt már a kapcsolatom az után, hogy elkezdték hirdetni: egyik vagy másik afrikai vagy ázsiai csodaszer, a gyömbér, a búzafű és szinte minden növény gyógyítja a rákot. Több, természettudományos diplomával rendelkező ismerősöm is képes hinni abban, hogy a citromlé ezerszer erősebben öli a tumort, mint a kemoterápia, sőt úgy vélik, hogy a rákbetegek nem magába a rákba, hanem a kemoterápiába halnak bele. (A sarlatánok dolgát megkönnyíti, hogy a betegek valóban nagyon rosszul vannak a kemoterápia után, és ha meghalnak, kézenfekvő azt gondolni, hogy a kezelés rontott az állapotukon.)
Sikeres, rákbetegeket célzó vállalkozás működtetéséhez még különösebb intelligencia sem kell (a lelkiismeret hiánya viszont nem hátrány). Amint az Ezisgyógyítsa blog (rakgyogyitok.wordpress.com) gyűjtéséből kiderül, az összes „alternatív” rákgyógyszer marketingje ugyanazokat a faék-egyszerűségű szabályokat követi.
A szerek népszerűsítését általában azzal kezdik, hogy lerántják a leplet a titokról: a rák valójában nem betegség, hanem az immunrendszer természetes védekezőmechanizmusa a káros külső hatásokkal szemben (e hatások pedig általában a modern élethez kapcsolódnak). Ebből két dolog következik: egyrészt régen nem volt rák (természetesen nem igaz, legfeljebb nem ismerték föl a betegséget), másrészt a gyógyításához az őskorba kell visszanyúlni. A modern orvosok éppen ezért képtelenek meggyógyítani a rákot, akik viszont képesek lennének, azokat gonosz módon ellehetetlenítik. Mert a rákgyógyításhoz csak józan ész kell, nyugati orvosi diploma nem. Persze vannak renegát orvosok, akik megpróbálnak tenni az összeesküvés ellen, de őket rendszerint kizárják a kamarából.
A bizonyítékokon alapuló gyógyszerek gyártói gonoszak. Csak a pénz számít nekik, az emberek egészsége nem, és ezért az általuk árult gyógyszerek semmit sem érnek. Ellenben a természetgyógyászok és mindenki, aki „alternatív” gyógyszereket árul, nem a pénzért teszi ezt, csupán humanitárius megfontolásokból. Azt a kis pénzt, amit mégis kénytelenek elkérni a betegektől, emberbaráti szolgálataik fedezésére fordítják.
Az is hazugság, hogy egy gyógyszer kifejlesztéséhez dollármilliárdokra van szükség. Egyszerűen meg kell kérdezni a természeti népektől, hogy hogyan élnek akár több száz évig is, milyen szerekkel kúrálják magukat. Ezeknek nincs mellékhatásuk, ami egyben azt is bizonyítja, hogy az összes hatásuk pozitív hatás.
Rengeteg bizonyíték van arra, hogy ezek a szerek hatásosak. Ott a számtalan esetleírás az interneten, ott van a gyógyult betegek neve, mosolygós fotójuk, hálálkodó soraik. A természetes rákgyógyszerekről szóló Facebook-bejegyzések sok támogató hozzászólója önmagában is mind bizonyíték.
Csak az nem hisz ebben, aki nem akar.