Santa Muerte: a szent, akitől bármit lehet kérni

A Szent Halál állítólag még a drogkartellek tagjainak imáit is meghallgatja.

Furcsa látvány fogadja a harmincnégy éves, kereskedőként dolgozó Miguelt, aki kérésemre ellátogat Mexikóváros hírhedt, bűnözők uralta Tepito negyedébe. A piac standjai között sétálva Szűz Mária-szobrok tömkelegét látja sorakozni a polcokon, van kisebb, nagyobb, színes, giccses, szinte beleolvadnak a sok sombrero alakú hamutartó és pálinkáspohár közé. Ahogy azonban közelebbről is szemügyre veszi a szobrokat, már látja, hogy a lepel alól egy koponya vicsorog vissza rá.

Ő Santa Muerte, azaz Szent Halál, Szűz Máriának és az azték halálistennőnek, Mictecacihuatlnak egyfajta keveréke, akihez főleg a mexikói alvilág tagjai fohászkodnak. A kimondhatatlan nevű Mictecacihuatl az azték mitológia szerint férjével, Mictlantecuhtlival uralja a túlvilágot, és őrzi az elhunytak csontjait.

Az azték hiedelmek és rítusok a spanyol konkvisztádorok megérkezése és az őslakosokra erőltetett katolicizmus után idővel háttérbe szorultak, a mexikóiak azonban nem engedték el teljesen ősi kultúrájukat. Így például Mictecacihuatl alakját ma a halottak napi ünnepségek emblematikus figurája, a vigyorgó, népviseletbe öltöztetett csontváz, a La Catrina jelképezi.

A Szent Halállal ellentétben azonban a La Catrina nem szent, és nem is fohászkodnak hozzá. A mosolygó csontváz csupán egy figyelmeztetés, hogy mindenki élvezze az életet, amíg lehet, és a halál után sem kell bánkódni: jön a túlvilági lét. Ennek a mentalitásnak köszönhetően a latin-amerikai országban a halottak napja nem szomorú esemény, hanem ünnep, zenés-táncos vigasság.

Miguel a piacról kikecmeregve megtalálja az ország legnagyobb Santa Muerte-oltárát, ahol a bejárat mellett álló, vörösbe öltöztetett, parókás szobor egyik kezében kaszát, a másikban földgömböt és egy csomag Snickers csokit tart, a lábánál tequilásüvegek és virágok sorakoznak (a hívők szerint a kasza az igazságosztást jelképezi: az élet egyszer ad, egyszer elvesz, a glóbusz pedig a szent világi jelenlétét, azt, hogy nem lehet elbújni előle).– Ha kérsz tőle valamit, akkor a kérés mértékével arányos ajándékot kell megígérned cserébe neki – magyarázza egy fiatal srác a szoborra meredő Miguelnek, miközben egy karton cigit pakol az oltárhoz.

Szent Halálnak, akit „fehér lánynak”, „csontikának” és „kislánynak” is becéznek, egyes becslések szerint már tízmillió híve van, annak ellenére, hogy a római katolikus egyház nem ismeri el, sőt követőit szektásoknak és sátánistáknak minősítette.– Nem vagyok szektás, katolikus vagyok, mindenekfelett Istenben hiszek és Szűz Máriában, de ugyanúgy tisztelem Szent Halált – magyarázza hitét a richmondi televíziónak az egyik ottani hívő.

Santa Muertének ugyanis nemcsak Mexikóban, de a migránsoknak köszönhetően az Egyesült Államokban is nagy sikere van, csodatéteményei – történelmi leírások híján – szájhagyomány útján terjednek. A félig pogány, félig katolikus szent köré már kész iparág épült: gyertyák, szobrok, medálok és egyéb kegytárgyak ezreit árusítják az interneten is a hívők között, akik saját lakásukban oltárokat állítanak neki, és akiket papok, papnők (boszorkányok) segítenek különböző kotyvalékokkal és rítusokkal kérésük teljesülésében. Csontikát pedig az áhított céltól függően öltöztetik, ugyanis minden szín másban segíti az elszánt hívőt: például a piros ruhás vagy piros gyertyán szereplő Santa Muerte a szerelemben, a sárga a szerencsében, a fekete pedig egy jó kis rontás kimérésében segédkezhet. Utóbbi főleg a kartelltagok és bűnözők nagy kedvence, ugyanis úgy vélik, hogy segítségével halált hozhatnak ellenségeikre. Andrew Chesnut, a Virginia Commonwealth University professzora Devoted to death (A halált szolgálva) című könyvében arról ír, hogy a mexikói rendőrség rendre feketébe öltöztetett Santa Muerte-szobrokat és -gyertyákat talál a kartellek búvóhelyein.

Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy csak bűnözők hisznek a csontváz erejében. A társadalom peremén élő szegények vagy más kirekesztett csoportok, mint a prostituáltak vagy a melegek, sokszor hozzá fordulnak segítségért. De akad politikus, zenész és középosztálybeli családanya is, akinek a népi szent a mentsvára. Santa Muerte nem válogat sem a hívői között, sem a kívánságok természetét illetően. Bármit lehet tőle kérni, nem fog ítélkezni, a lényeg, hogy utána a szívességet megfizessék, különben a hiedelem szerint bosszút áll.– Megkértem, hogy tüntesse el az életünkből a férjem szeretőjét, meg is tette, ezért hoztam neki virágokat – meséli Miguelnek egy fiatal lány.

Akadnak azonban olyanok is, akik bestiális eszközökhöz folyamodnak, hogy a kívánságuk teljesüljön. 2012 márciusában nyolc embert tartóztattak le két tízéves fiú és egy 55 éves nő meggyilkolásáért. A Sonora állami ügyészség szerint mindhármukat áldozatként mutatták be Szent Halálnak, körbefolyatva vérüket egy oltárnál. A módszer sátánista kábítószer-kereskedők nyolcvanas években elhíresült mészárlására hasonlított, akik tizenöt embert áldoztak fel, majd ástak el Matamoros városa mellett. Ennek az esetnek nem volt köze Szent Halálhoz, a kartelltagok a sátánnak áldozták az emberi vért, azt gondolva, hogy ennek köszönhetően az alvilág ura majd megvédi őket a rendőrségtől.

José Larrinaga, az ügyészség szóvivője a Szent Halálhoz kapcsolódó rituális gyilkosságokról még 2012-ben azt nyilatkozta a The Telegraphnak, hogy az egyik áldozatot 2009-ben, a másikat 2010-ben, a harmadikat pedig 2012-ben a holttestek felfedezése előtt nem sokkal ölték meg, különös kegyetlenséggel, kivéreztetve őket. Eddig a két gyermek és a nő esete az egyetlen bizonyított emberáldozat, amely a Szent Halálhoz kapcsolódik. A legtöbben virágokkal, cigarettával, alkohollal, tetoválással vagy életmódbeli változtatásokkal hálálják meg a csodatételt – sokan azzal, hogy megígérik, jó útra fognak térni. Élő emberként kezelik, mint egy kedves családtagot, barátot, miközben dicsőítik és félnek tőle.

– Santa Muerte tulajdonképpen azoké, akik a kaotikus mexikói állapotok mellett csalódtak az egyházban, vagy olyan félelmetes dolgot tettek, amellyel egyetlen paphoz sem akarnak fordulni. Így lett a népi szentnek „létjogosultsága” – magyarázza Laura Lee Roush, a mexikói Michoacáni Egyetem antropológiaprofesszora a The Huffington Postnak. Miguelnek ugyanezt kicsit másképp írta körül egy ötvenes éveiben járó nő:– Ő maga a halál, és a halál nem válogat, szegény és gazdag, jó és rossz életű egyforma előtte. Előbb-utóbb mindnyájunkért eljön.

A drogbárók nem csak Szent Halálhoz fordulhatnak. „Hivatalos” védőszentjük az ébenfekete hajú, kackiás bajszú Jesús Malverde, aki állítólag az 1800-as évek végén született Sonora államban, a drogmaffia bölcsőjében, és egyfajta Robin Hoodként tevékenykedett, létezésére azonban nincs semmiféle bizonyíték. Malverde csodáit és szentségét nem ismeri el a Vatikán, de ez egyáltalán nem érdekli a híveit, akik szerint neki köszönhetik, hogy kigyógyultak egy halálos betegségből, megúsztak egy lövöldözést, vagy azt, hogy ellopott tehenüket végül visszaszolgáltatták.