Év végi pezsgőteszt: savak és műanyagok

Milyen pezsgőt válasszon egy átlagos pénztárcájú hazai család, mulatozni vágyó társaság szilveszterkor?

Vakkóstolásra készülődünk. Papírzsákba tesszük a palackot: csak a butélia mélyzöld szája látszik ki. Így kínálgatjuk egymást s szakértőnket, aki rögtön megjegyzi: az általunk hozott szép kristálypoharak nem a legmegfelelőbbek. Ha az üveg a felső végénél, ahová az ajkunkat érintjük, befelé hajlik, több zamat marad meg a kitöltött italban. A kóstolást ez persze nem akadályozza meg, a gyakorlott, versenyeken edződött bortudós így is képes hitelesen elemezni a feltálalt ital ízeit, összetevőit. Pelyhe Szilárd szeméhez emeli az első kitöltött poharat. A gyöngyözésre kíváncsi.

– Minél nagyobb a buborék, és minél erősebb a habzás, annál gyengébb a pezsgő. Minél krémesebb, minél apróbb, s minél hosszabban gyöngyözik fel a pohár aljáról, annál jobb minőségű.

A kristálypohár oldalát vizsgálva hamar megállapítható, hogy a buborékok bizony elég nagyok. A gyöngyözés is viszonylag hamar abbamarad. Aztán szagmintát veszünk, szorgalmas gyerekek módjára követjük alkalmi professzorunk útmutatását.

– Kellemes gyümölcsös, florális illata van – mondja.
– Ennek?! – kérdez közbe az egyik íróasztal mellől egy újságíró.
– Igen, ennek. Almás és fehér szirmú virágos jellege van. Visszafogott illat, nem muskotályból készült.

Felemeljük a poharat, kortyolunk.

– Nagyon meghatározó sajnos az ital cukortartalma. Az édes íz eltakarja a többi aromát, csak az almás-gyümölcsösség érződik rajta enyhén. A művi mellékíz dominál; nem gyümölcsre, szőlőcukorra emlékeztető, mintha mustsűrítménnyel segítettek volna neki. Az uralkodóvá tett édes íz nagyon sok borhibát el tud fedni. Ezért is szeretik az emberek. Champagne-ban elképzelhetetlen lenne ez a fajta gejlség.

Szünetet tart.

– Egyébként még a tűrhető kategórián belül van. Kevesen tudják, hogy amit mi száraz pezsgőként iszunk, az olyan magas cukortartalommal bír, hogy csendes borban már félédesnek minősülne. Képzeljék el, ehhez képest a demi-sec és a doux mennyivel több cukrot tartalmaz.
– Ajjaj! Fejfájásveszély! Édes illat, édes íz, máris érzem, hogy ég a gyomrom – súgja oda alig hallhatóan a terembe időközben belépett, a kóstolókhoz csatlakozó kollégám szemtelen őszinteséggel. Mintha Karinthy gúnyosan hajlongó, hadarva beszélő, kaján márkiját látnám magam előtt. Többet nem mond, én pedig csendes egyetértésben vele óvatlan pillanatban a papírzacskóhoz lépek, félig kihúzom a palackot: BB címkéjű palack tűnik fel.

Kitöltötték közben a második pohár pezsgőt.

– Zárkózott illatú, kicsit élesztős, florális jelleg – mondja Pelyhe Szilárd. – Nagyok a buborékok, és viszonylag gyorsan el is illannak. Ennél az árkategóriánál persze nem kereshetjük, nem kérhetjük számon az őrületes mélységeket. Csonthéjas, finom nyári almás íz tűnik fel egy pillanatra. A sava nagyon kevés, akár az előzőnek. Ebben is érzek egy kis cukrot. Korántsem annyit, mint az előzőben, nem fedi el a többi aromát. A beltartalmat illetően óriásit nem léptünk előre, de legalább jóval kevésbé gejl ez a pezsgő.

Akaratlanul is az előbb véleményt mondó kollégára nézek. Úgy tűnik, a második pohár lehiggasztotta némiképp ironizáló-gúnyolódó kedélyállapotát.

– Száraz, egyszerű, letisztult, egy litert azért nem innék belőle – mondja. A zacskóban – vállalom a kiszállítását a szobából – most kék címkés Hungária extra dry található.

A harmadik pezsgőnek intenzívebb a gyöngyözése, és a buborékok is kisebbek, de örömünk hamar elpárolog.

– Amilyen ígéretes volt az orrban, annyira közönséges a szájban. Illatában már szinte kekszes, egészen a száraz pezsgőre emlékeztető vonásokat fedezhettünk fel. Borzasztó művi cukoríz uralja sajnos ezt az italt is. Valószínűleg más alapborból készül, mint az első. Champagne-ban sokkal egyszerűbb a helyzet, ott lehet tudni, hogy leggyakrabban chardonnay-t használnak.
Még egyszer megforgatja a szájában.

– Az utóíze barackdzsemes. Van, aki szereti. Ez sem annyira gejl, mint az első pohár volt.
– Kisebb buborék, pezseg veszettül – mondja a márki kolléga. – Bizalmat keltő illat, de egészében olyan lapos, szájpadlásszárító.

Ez a Törley Gála sec, derítem ki már a másik szobában, ahová papírtasakostul átvitték.

– Nagyon visszafogott, kicsi a floralitása – mondja Pelyhe Szilárd a negyedik pezsgőről. – Szinte nincs is illata. Jó lenne érezni legalább valamit. Aromás borból készülhetett: cserszegi fűszeres vagy Irsai Olivér lehet az egyik alapbor. Kóstolás után a primer, traubisodás szőlőaromaíz dominál. Ez volt eddig a leggyorsabban lecsengő ital. Nem tudom persze, melyik eset a rosszabb: ha nincs se illata, se hosszabb lecsengése, vagy az elsőnél tapasztalt domináló műviség, gejlség érezhető.

Tűnődik, aztán arra jut, hogy a mostani a rosszabb, mert a másiknál az édessége hozzájárulhat élvezeti értékének növekedéséhez. Ez a pohár viszont, túl azon, hogy felfedeztük benne a már említett primer szőlőaromát, szóra sem érdemes.

– Na, erre varrjál gombot, barátom! – fordulok a márkihoz.
– Varrok is: illat semmi, vagy ha mégis, hát mű. Főfájásveszély. Csalóka, veszedelmes italnak tűnik.

A Szovjetszkoje Igrisztojét már többen megnézik titkon a zsákban, mielőtt visszatér kiindulási pontjára.
Gyorsan a végére jutottunk a kóstolásnak: most hozzák be az ötödik palackot, nyakig betakarva.

– Két illatréteget érzek. Gyümölcsössége, virágossága is sokkal tisztább, némi kellemes citrikus felhanggal. Szájunkba véve egyértelműen kávéízt tapasztalhatunk. Ez a sorból a legszárazabb: szikár, egyszerű az íztérképe, de legalább iható. Ebben van a legkevesebb cukor. Technológiai hibája nincs. A kakaós-kávés aroma a hordónak köszönhető általában, de ez valószínűleg nem látott fát. Persze a többi sem.

– Pezseg nagyon. Savak és műanyagok. Én sok mindent megiszom nagy örömmel, de ezt lehet, hogy félretenném – fanyalog barátom. Pedig a szakértő ezzel igencsak meg volt elégedve.

Az ötödiknek ízlelt üveg Waltont is kiviszik. A rangsor felállítása maradt hátra és a „leleplezés”. Pelyhe Szilárd értékelése szerint a legjobb a Törley, ezt követi a Walton, majd a Hungaria extra dry, az utolsó előtti a BB, a sereghajtó pedig a Szovjetszkoje Igrisztoje. Miután megtekinti a palackokat, megjegyzi:

– A legolcsóbb magyar pezsgők közül jó szívvel ajánlom a Törley Gála secet és a kék címkés Hungáriát. Harmadik ugyan a rangsorban, de viszonylag megbízható.

– Mit tegyen az – vetem föl –, aki ritka ünnepi alkalmakra, kirúgva a hámból, jobb minőségű pezsgőre vágyódik?
– Azoknak a tokaji pincék kis szériás pezsgőit ajánlom – feleli a szakember. – Valamivel talán többe kerülnek, három-négy ezer forintnál kezdődik egy palack. A soproniak is készítenek hasonló minőségűt, árfekvésűt.
– És ha följebb megyünk?
– Az egyik belépő ital a Champagne-ok világába a Veuve Clicquot. Javaslom az évjáratos Dom Pérignont és a Krugöt is. A következő fokozat viszont már százezer forintos.