Szlovákcsizma

Felvidéken anyanyelvének használata miatt bocsátottak el egy cipőbolti dolgozót. Egy botrány utóélete.

A szlovákiai Somorján anyanyelvének használata miatt bocsátottak el egy cipőbolti dolgozót – robbant közelmúltban a hír. A felháborodás olyan mérvű lett, hogy a Deichmann dél-szlovákiai kampányba kezdett: plakátjainak tartalma szerint nyelvhasználati vagy nemzetiségi okokból senkinek sem mondanak fel. Orosz Csaba somorjai alpolgármester szerint a beköltöző üzletláncok olyan menedzsereket hoznak a térségbe, akiknek halvány fogalmuk sincs arról, hogy az egy magyarlakta vidék.

Ahol senki se köszön vissza

Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten – tartja a mondás. A gyakorlatban ezalól kivétel Somorján, a tizennégyezer lakosú szlovákiai város szélén található üzleti negyed, ahol különös érdeklődéssel tesztelem a boltokat. A Deichmannban, a Pepcóban s az Andrea shopban sem köszönnek vissza, ahogyan beléptemkor nyomatékosan „jó napottal” köszönök. A bolt első részében nézelődve figyelem, hogy másokkal mi történik: így idővel kiderül, hogy a szlovákul köszönő emberekhez sem szól viszonzásul senki.

Szemlélődésemnek azért van jelentősége, mert az itteni Deichmann cipőboltból állítólag egy helybéli próbaidős dolgozót azért rúgtak ki, mert magyarul köszöntötte és szolgálta ki a magyar vásárlókat. Azóta elkezdődött egy nyilatkozatháború. A Deichmann szlovákiai ügyvezetése nyomdában nyomott plakátokat helyezett el magyar és szlovák nyelven a dél-szlovákiai boltjainak kirakatában: „Senkinek nem mondunk fel soha azért, mert egy bizonyos nyelvet beszél, hiszen üzleti és társadalmi értékeinkkel teljes mértékben ellentétes bármiféle nyelvhasználatra, nemzetiségre, kulturális értékre vonatkozó diszkrimináció. Nem felel meg a valóságnak, hogy bárkit is diszkriminálnánk.”
Miközben Somorja lakosságának közel hatvan százaléka magyar, mégiscsak különös, hogy a felkeresett boltokban és a Kauflandban is csak szlovákul beszélő dolgozók vannak. Az Andrea shop bejáratánál új dolgozót keresnek, ám a hirdetmény kizárólag szlovák nyelven olvasható. A nyitvatartási idő is csak szlovákul van kiírva, és sehol sem közlik, hogy magyarul is beszélnek.

Ugyanakkor a magyar nyelv használata ilyen lakossági aránynál természetes lenne.

A cipőboltból kirúgott Judit, a somorjai fiatalasszony már nem akarja újra felidézni a történetét. Korábban azt nyilatkozta a városi újság internetes kiadásának, hogy két hónapig állt a Deichmann alkalmazásában Pozsonyban, ahol semmi gondja nem akadt, és a munkájával is meg voltak elégedve. Próbaideje letelte előtt átirányították a nyitás előtt álló somorjai cipőbolt berendezéséhez, árukészletének feltöltéséhez. Elmondása szerint az egész országból vezényeltek oda dolgozókat, így Dunaszerdahelyről, Trencsénből és Nagykürtösről is. Az egyik kollégája zokon vette, hogy anyanyelvén szól a szintén magyar, Dunaszerdahelyről érkező kollégához, valamint azt is szóvá tette, hogy telefonjait magyarul intézi. Többen meg is jegyezték akkor, ha megjön a területi és a regionális menedzser, maradjon inkább csendben, mert nem szereti, ha valaki magyarul beszél. A vita híre eljutott az arab származású üzletvezetőhöz, aki kiállt mellette. Mint mondta, az ő gyerekét is megtanította a szlovák mellett a saját anyanyelvére is, s mindenkinek joga van az anyanyelvét használnia.

Az igazi gondok a nyitás napján kezdődtek. Judit, miután ismeri a somorjai lakókat, tudja, hogy a magyar többségű településen ki magyar és ki szlovák. A magyar vásárlókat magyarul köszöntötte és szolgálta ki, a szlovákokat pedig szlovákul. Pár nap múlva észrevette, hogy a területi vezető kiemelten az ő munkáját figyeli. Este behívatta az irodájába, ahol várta egy dokumentum, amely azt tartalmazta, hogy próbaideje letelte előtt indoklás nélkül elbocsátották. A menedzser szóban azzal indokolta döntését, hogy miután belép valaki a boltba, nem köszönhet az eladó automatikusan magyarul, csakis szlovákul.

Az eset megtörténte óta az is megjelent a sajtóban, hogy az újonnan megnyitott somorjai boltok között nem a Deichmann az egyetlen, ahol nem díjazzák a magyar szót. Állítólag a Pepco, a DM drogéria, valamint egy szlovák tulajdonú turkáló alkalmazottainak egész egyszerűen megtiltották a magyar nyelv használatát.

A Via Nova nevű felvidéki ifjúsági csoportosulás somorjai elnöke, Méry János a Facebookon kijelentette: „A Via Nova somorjai alapszervezete elfogadhatatlannak tartja, hogy Somorja területén olyan eset történjen meg, mely a napokban a somorjai Deichmannban történt. Ilyen dolognak még egy teljes mértékben szlovák lakosú városban sem szabadna megtörténnie, nemhogy egy 57 százalékban magyarok lakta településen.”

Kovács Koppány, a somorjai Rómeó Vérzik rockegyüttes frontembere még november végére tiltakozást szervezett a kirekesztés ellen. „Mindannyian hallottátok, hogy az újonnan megnyílt somorjai Deichmann üzletből azért menesztettek egy alkalmazottat, mert magyarul beszélt. Szombaton reggel kilencre jöjjön el mindenki a Kaufland parkolójába, a Deichmann elé egy szál hangszerrel, vagy csak hozza magával a hangszálait, és dallal, zenével tüntessünk a kirekesztés és nyelvünk sárba tiprása ellen. Legyen minél hangosabb az ének, hallja meg a világ, hogy Somorja nem az a város, ahol ilyen viselkedést megtűrünk!” Az eseményen közel ötszázan vettek részt.

Egy Facebook-csoport a Deichmann bojkottjára szólított fel mindenkit. „Elegünk van abból, hogy miközben az egész nyugati világ a multikulturalizmustól, a rasszizmus elítélésétől hangos, az őshonos magyar kisebbségek életét folyamatos megaláztatás, diszkrimináció kíséri!” – olvasható a bojkottfelhívásban. Ezren lájkolták az oldalt.

Szlovákiában 2016. március 5-én tartják a választásokat. A politikusok arcképét és ígéreteit tartalmazó plakátok a napokban kerültek ki a közterületekre. A Magyar Közösség Pártja (MKP) elsőként szólalt meg a nagy hullámot kavart ügyben. Tudomásuk szerint valóban megtörtént az eset, és bár nehezen bizonyítható be, de elítélik, ha a nemzetiségi nyelvhasználat miatt kerül valaki hátrányos helyzetbe – tette egyértelművé Őry Péter, a párt önkormányzati és közigazgatási alelnöke. Szerinte ez a történet is arra mutat rá, hogy a kisebbségi nyelvhasználatot szabályozó jogszabály teljesen rossz. Változtatni kell rajta, ezért az MKP egyik célja a parlamentbe kerülése után a magyar nyelvhasználat egyenrangúvá tétele lesz – tette hozzá a politikus.

Somorja sétálóutcájában, egy cukrászdában figyelem az együttélés harmonikus jeleit. Amikor kérek egy kávét, a szlovák hölgy magyarul kérdezve próbál a kérésnek eleget tenni. Kicsit? Tejjel? Egy asztalnál két idősebb úr ül. Magyarul beszélnek, de aki szlovákul köszön rájuk, annak szintúgy válaszolnak. Három néni pedig hol szlovákul, hol magyarul tereferél. Amikor a felnyírt hajú fiatalember, a tulajdonos belép az üzletbe, szlovákul és magyarul is köszön az embereknek. De leginkább mosolyog. A szomszédos DM-be belépve a polcokra árut pakoló lányok odaugranak hozzám, és szlovákul köszönnek, és kérdezik, hogy miben segíthetnének. Mikor magyarul válaszolok, magyar nyelvre váltanak. Ezeken a helyeken így első hallásra semmiféle gond sincsen.

Somorján tizennégyezren élnek. Míg húsz évvel ezelőtt a lakosság hetven százaléka magyar volt, mára ez az arány hatvan százalék alá csökkent. Becslések szerint az utóbbi években bejelentetlenül mintegy kétezren települtek a városba és környékére a főváros, Pozsony és Bécs közelsége miatt. A főváros és Ausztria munkalehetőséget biztosít az itt élőknek.

Orosz Csaba, Somorja alpolgármestere leszögezi, hogy senki ne várja el, hogy a magyarok egymás között ne magyarul, hanem szlovákul beszéljenek egy hatvan százalékban magyarlakta városban. Mindent meg fognak tenni azért, hogy ez így lehessen, és ezt senki ne tilthassa meg, éppen ezért az önkormányzat is Kovács Koppány kezdeményezése mellé állt, amikor is magyar dallal tiltakoztak a környék rockzenészei a Deichmann üzlet előtt.

Orosz Csaba elmondja azt is, már korábban kaptak arról jelzést, hogy a boltokban nem örülnek a magyar beszédnek, ugyanakkor a városi üzleti negyedben kezd tarthatatlanná válni a helyzet.

– November elejétől sorra nyílnak itt az üzletek, s azt tapasztaljuk, hogy a beköltöző üzletláncok olyan menedzsereket hoznak ide, akiknek halvány fogalmuk sincs arról, hogy ez egy magyarlakta vidék. A Tátra környékéről, Szlovákia belső részeiről ideköltöző szakemberek közül igen sokan nem tudják, hogy a Felvidéken magyar emberek élnek, ezért az önkormányzat tervezi, hogy történelmi ismereteket tartalmazó levelet ír majd a vállalkozó cégek vezetőinek – szögezi le Somorja alpolgármestere. A városi sportkörök és kulturális társaságok támogatói szerződése már tartalmazza azt a kitételt, hogy tanácsolják nekik a kétnyelvűség betartását.

Az előzményekhez hozzátartozik, hogy Bárdos Gábor, Somorja polgármestere ottjártunkkor éppen Erdélyben tartózkodott. Gyergyószentmiklóson a testvérvárosi kapcsolatokat ápolják.
Somorján már 2011 nyarán „Hol marad a magyar felirat? Mi is itt élünk! Törvény adta jogunk van az anyanyelvünkhöz!” feliratú levonók kerültek az olyan boltok kirakataira, illetve cég- és reklámtábláira, melyeken kizárólag szlovák feliratok voltak találhatók.

– Csak gratulálni tudok a kétnyelvűséget követelő matricák kiragasztóinak, és teljes mértékben támogatom a dél-szlovákiai kezdeményezést – nyilatkozta akkoriban elsőként a somorjai polgármester. A Szlovákiában érvényes törvények értelmében a vállalkozók és más jogi személyek az államnyelvi felirat mellett mindent kiírhatnának a kisebbségek nyelvén is. Az üzletek feliratai, cégtáblák, reklámok, hirdetmények mind tartalmazhatnának a szlovák felirattal azonos méretű magyar nyelvű szöveget.

Négynyelvű étlapja van a somorjai Jó Bástya csárdának. Szlovákul, angolul, németül és magyarul is rendelhetek. Miután egy angolul értő szlovák felszolgálónő asztalához ültem le, kénytelen vagyok nem magyarul rendelni. Joggal állíthatom, itt minden magyar. A koronás magyar címer rajza látható minden asztal abroszán, magyar konyhai eszközökkel teli a fal, a „Szívünk hungarikumai” magyar könyvet vehetném le a polcról böngészni, és a háttérben halkan magyar nótás citerazene szól. Magyarul beszél minden dolgozó, még a szakács néni is, csak az én pincérem nem tud egy szót sem magyarul. Hamar beletörődöm a megváltoztathatatlanba, főleg, hogy a – „malá fazulová polievka Jókai v kotlíku”-t – Jókai-bablevest lábasban hozva, tányért elhordva, borravalót megköszönve csak mosolyog és mosolyog.

Közben a cipőboltból kirúgott lány történetét megismerve sokan világraszóló bojkottot követelve hergelik egymást az interneten. „Nagyra tartom a bátor hölgy kiállását. Emberpróbáló időt él meg nemzetiségi társunk. Malina Hedvig után nagy bátorság kell, hogy valaki ilyen magyar vonatkozású üggyel a nyilvánossághoz forduljon. Ne hagyjuk magára, mert a végén még kiderül, hogy nem kirúgták, hanem kinevezték igazgatónak, csak ő értette félre. Ebben a kib országban a magyart gyalázni nemzeti sport lett” – teszi közzé a Facebookon nagy nyilvánosság előtt B. Sándor Fülekről.

Az ilyen és hasonló üzeneteket olvasva maga a sértett, a Deichmann cipőboltból kirúgott Judit is közleményt tett ki az internetes közösségi portálon található üzenőfalára.

„Ezennel szeretnék mindenkit nagyon szépen megkérni, hogy komolyan tartózkodjon a faji, nemzeti, politikai és egyéb hovatartozást sértő megjegyzésektől. Ezekkel a megjegyzésekkel nem hinném, hogy segítenének nekem most ebben a helyzetben, mivel szeretnék mihamarabb munkát találni Somorján és környékén, hogy el tudjam tartani a lányomat és magamat, főleg így karácsony előtt.”
Megérthetjük a helyzetet anélkül, hogy ugyanabban a cipőben járnánk?