– Pedig azzal, hogy kirakják a diákot az iskolából, csak félretolják, nem pedig megoldják a problémát. Így értékes emberek maradnak szakma, érettségi és később munka nélkül – mondja a tanárnő.
Kálovics Enikő, a Független Diákparlament szóvivője állítja, a diákok kénytelenek különórákra járni, nehogy lemaradjanak az iskolai tananyaggal. A tanárok fáradtak, kedvetlenek, és mindezt tetézi, hogy a tanítás feltételei sem biztosítottak. A mindennapos testnevelést sok iskolában – elegendő tornaterem híján – nem lehet érdemben megtartani. Igaz, sokszor tintapatronra, fénymásolópapírra sincs pénz – panaszolja a tanárokat, diákokat, szülőket tömörítő civil szervezet szóvivője.
Az állami iskolák fenntartója a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik). Hozzájuk kell fordulni (kérvényt írni és természetesen mindent adminisztrálni) egyebek mellett például ha tan- vagy sporteszközökre van szüksége az oktatási intézménynek. A várva várt kréta, papír, tintapatron pedig vagy megérkezik, vagy nem.
– Előfordult, hogy színes krétát kért az iskola, és az a válasz érkezett, hogy a színes kréta nem nélkülözhetetlen az alapfeladatok ellátásához – mondja Pilz Olivér. – Olyan intézmény is akad, ahol megszabták, hogy egy tanár naponta egy krétát használhat el. A mi iskolánk már rég nem vásárolt egyetlen taneszközt vagy könyvtári könyvet sem. Az oktatási intézmények gazdasági önállóságát elvették, az igazgatók jogait megnyirbálták.
Egy dunántúli középiskolás édesanyjának is van idevágó története. – Az iskolai feladatlapokat a szülők fénymásolják, a taneszközök jó részét mi biztosítjuk, de tudok olyan intézményről, ahol a szülők festették ki a tantermeket.
Sulyok Blanka pedig arról számol be, hogy iskolájukban a pedagógusok a saját pénzükből vettek nyomtatót, mivel a meglévő egyetlen nem volt elég a népes tanári karnak. – A Klik létrehozása mellett az egyik legfőbb érv az volt, hogy a szegényebb önkormányzatok helyett az állam biztosítsa az iskolák fenntartását – mondja a már idézett budapesti gimnáziumigazgató. – Az elképzelés jó volt, ám meg kellett volna adni a lehetőséget az önkormányzatoknak, hogy maguk döntsék el, iskolájuk a Klikhez tartozzon-e, vagy sem. A Klik-rendszer jellemzője a krónikus pénzhiány. Az iskola kiadásait utólag utalja át, az is gyakran hónapokat késik. Azok a cégek, amelyeknek már hat-hét számjegyű összegekkel tartozik a Klik, egy idő után már szóba sem állnak az iskolával. Nagyon rossz hatással van a közmorálra, ha éppen az állam egyik legjelentősebb intézménye nem fizet heteken, hónapokon át.
Horváth Péter szerint a Klik költségvetésének 92 százalékát a bérek teszik ki, 8 százalékát a dologi kiadások. Nem kérdés, hogy ez nem elég, arról nem is beszélve, hogy fejlesztésekre egyetlen forint sem jut.
A tanárok elkeseredettek, de egybehangzóan állítják, hogy nem a kormányt akarják lejáratni vagy újabb béremelést kikényszeríteni. Szerintük is szükség van a változásokra, a minősítésre, az életpályamodellre – csak épp nem így.
A Nemzeti Pedagóguskar – amely azért jött létre, hogy a pedagógustársadalom gyakorlati tapasztalatait jelezze a döntéshozóknak – a Herman Ottó Gimná-zium nyílt levelére azt válaszolta, hogy az általuk felvetett problémákat már szóban és írásban is jelezték az ágazat vezetőinek. – Fontos volna, hogy a döntéshozók megértsék, nem csak pénzkérdésről van szó – mondja Horváth Péter. – Az iskola akkor működik jól, ha barátságos hangulatban, alkotó környezetben folyhat a tanítás. Ez harmonikus, kiszámítható körülmények nélkül megvalósíthatatlan.
A köznevelés rendszere jelenlegi formájában nem működhet tovább, nem szolgálja az ország fejlődését, nem járul hozzá önálló gondolkodásra alkalmas szakemberek képzéséhez – írja közleményében a Pedagógusok Szakszervezete. A hazai oktatás a szakadék felé rohan, nem kellene megvárni a puffanást – mondják a pedagógusok.
Lapunk megkereste a Kliket, azt a választ kaptuk tőlük, hogy nem kívánnak nyilatkozni a nyílt levél ügyében.
Válaszolt viszont a pedagógusoknak Lázár János a múlt heti, 36. kormányinfón. A miniszter szerint a magyar diákok tudásszintje egyre romlik, a pedagógustársadalom nem dughatja homokba a fejét, nem tehet úgy, mintha semmi köze nem lenne a diákok teljesítményromlásához. A Miniszterelnökséget vezető miniszter legalább következetes, ő már december elején hasonló empátiával kezelte a kérdést. Akkor így nyilatkozott: „Ha valaki dolgozik egy gyárban, akkor nem kíváncsi a gyártulajdonos arra, hogy az szereti-e a gyárat vagy nem.”
Ehhez akkor a cikkünkben többször is idézett Sulyok Blanka a következőket fűzte Facebook-oldalán: „Büszke vagyok az alkalmazottamra (végül is a miniszterek az állampolgárokat szolgálják, nem?) a szép metaforáért. Ennél érzékletesebben nehéz lenne kifejezni, hogyan viszonyulnak ezek az elszemtelenedett politikusok a közoktatáshoz.”
E sorok írója – korábban maga is pedagógus, máig rengeteg tanárismerőse van – nem tudja, kik dugják a fejüket a homokba, az azonban látható, hogy még azok a pedagógusok is kétségbe vannak esve, akik mindig is elkötelezett hívei voltak a kormány politikájának. És az is biztos, hogy a jelenlegi oktatási rendszer már rég összeomlott volna, ha nem lennének nagy tudású, lelkiismeretes, elkötelezett, a diákok érdekében mindenre elszánt pedagógusok.