Itt verik el pénzüket az igazi szerencsejátékosok

Las Vegas a múlt: az igazán nagy pénzek ma egy ázsiai félszigeten kerülnek a játékasztalokra.

Egyébként turistának lenni Makaóban nem olcsó mulatság. Tavaly betiltották az élelmiszerek utcai árusítását, így gyakorlatilag csak a vendéglőkben lehet étkezni, és egy főétel ötezer forinttól indul. Élelmiszerüzletet alig, luxusboltot viszont egymás hegyén-hátán találni. Egy Makaóban lakó magyar üzletember mesélte, hogy a cége által havi háromezer euróért bérelt lakásának ötszáz méteres körzetében egy joghurtot nem tud vásárolni, de gyémántot, aranyborítású okostelefont vagy vagyonokba kerülő ruhát bármikor. Ezt magam is megtapasztalhattam: éjjel fél háromkor hazafelé tartva sehol nem találtunk olyan nyitva tartó kis boltot, ahol vizet lehetne venni, de nyugodtan vásárolhattunk volna – átszámítva negyvenmillió forintért – Phatek Philippe karórát.

A dolog valahol érthető: a kaszinóból kijövő nyerteseknek adnak lehetőséget arra, hogy gyorsan elköltsék a pénzüket. A legújabb, közel háromszázezer forintba kerülő Iphone–6-os telefonokból annyit adnak el a kis boltokban, hogy hegyekben állnak az üres dobozok az utcán – az új tulajdonosoknak ugyanis nincs szükségük a csomagolásra, azonnal használatba veszik a készüléket. Az albérletre visszatérve: benézhettünk az alagsori parkolóba, ahol Rolls-Royce, Ferrari és más méregdrága autók parkoltak, és volt egy rózsaszínű Aston Martin is Love rendszámmal. Valakinek sokba került ez a szerelem

Makaó belvárosán itt-ott még érződik a portugál hagyomány – a dombon Potemkin-falként megmaradt a Szent Pál-katedrális homlokzata, és a városban több helyen visszaköszönnek a Lisszabonból ismerős kék-fehér csempék. Jó presszókávét azonban már nem lehet inni – a kínaiak nem szeretik a méregerős változatot.

Érdemes ellátogatni a város északi felébe, ahol a kínai határállomás van. Emberfolyamok özönlenek be délelőtt, és óriási tömeg áramlik vissza délután és este: tavaly volt olyan nap, amikor háromszáznyolcvanezer ember lépett át a reggel hattól éjjel egyig nyitva tartó átkelőhelyen. Nem csoda, hogy ez egész Kína legforgalmasabb határátkelője. Kétféle ember jön: a Makaóban dolgozó kínaiak, akik a jóval olcsóbb szomszéd városban, Csuhajban és környékén laknak, és naponta átjárnak ide dolgozni, illetve a szerencsejátékosok. Ők értékes turisták: a felmérések szerint naponta átlag 3200 dollárt, vagyis 920 ezer forintot költenek. Nem csoda, hogy a kaszinóbevételek után járó adóból idén minden egyes makaói állampolgár kilencezer patacát, vagyis makaói dollárt (ez 324 ezer forintot jelent) kapott az államtól, ugyanennyit befizettek a nyugdíjalapjába, és elengedték a hétszázalékos jövedelmi adó felét is.

A recept egyszerű: mivel Kínában illegális a szerencsejáték, a szenvedélyes szerencsevadászok ide jönnek kockára tenni a pénzüket. Sok készpénzt nem hozhatnak magukkal át a határon, de erre is van megoldás: fél- vagy illegális bankárok feltérképezik az ideérkezők otthoni hátterét, és itt készpénzkölcsönt adnak nekik, amelyet otthon kell megadniuk akkor, ha a kaszinóban nem volt szerencséjük. Érdekesség, hogy a makaói kaszinókban kizárólag hongkongi dollárban lehet játszani – ezt nagyjából egy az egyben váltják a makaói dollárral, vagyis a patacával.

Ha azt gondolnánk, hogy a nagy tételben játszás kevesek kiváltsága, nagyot tévedünk. A mi szállodánkban is működött egy kaszinó, és ha nem láttam volna, nem hinném: a liftben mellettem állt egy alacsony ember a szállodától kapott frottírpapucsban, nem különösebben divatos rövidnadrágban és egy viseltes pólóban, és a kezében lévő reklámszatyorban volt pár kilónyi kétszázeurós. Játszani ment. Minden kaszinóban van pénzváltó, és az eurót azért szeretik, mert – ellentétben a hongkongi dollárral – kis helyen lehet nagy értéket tárolni belőle. A kínai szerencsejátékosok egyébként nagyon hangosak: ha már a nyerés közelébe kerülnek, sikítoznak és ordibálnak, ha pedig bejön a tipp, eksztázisba esnek.

A krupiék nagy örömére pár hónapja betiltották a dohányzást a játéktermekben, így drasztikusan lecsökkent a munkabalesetek száma: a vesztésben lévő és ezért dühös játékosok ugyanis rendszeresen hozzávágták a hamutartókat a krupiék fejéhez. És még egy dolog, amiről tudatosan nem ír a makaói sajtó: minden héten van legalább egy-két öngyilkos, aki azért vet véget az életének a városban, mert mindenét eljátszotta. Vannak szerencsejáték-függők, akik ezért saját kitiltásukat kérik a játéktermekből, de ha mégis meggondolnák magukat, a kamerával és bikaerős szoftverekkel felszerelt megfigyelőrendszerek az egyesített adatbázisnak köszönhetően kiszűrik őket, még mielőtt újra megtennék tétjeiket. Ilyenkor hiába kapálóznak, az érvényben lévő tiltás miatt kidobják őket a játékteremből – az önkéntes korlátozást ugyanis csak a rendőrségen, többnapos várakozás után lehet feloldatni, hogy az illetőnek legyen ideje lehiggadni.

Van még egy érdekes jelenség, ami csak itt jellemző: a kaszinó a sokat és nagy tétben játszó vendégeknek ételkuponokat ad, amelyek a társaság összes éttermében beválthatók. Gyakran látni a kaszinók előtt kuncsorgó embereket, akik százpatacás kuponokat árulnak fél áron – valószínűleg már csak ez maradt neki, de azt nem tudni, hogy az ezért kapott pénzből hazautaznak, vagy még egyszer és utoljára megkísértik a szerencsét.

Az biztos, hogy elképesztő pénzek forognak itt: a makaói kaszinóipar bevétele már régen meghaladta a Las Vegas-it. Ennek köszönhetően a társaságok mindent megtesznek, hogy a játékosok környezete se legyen szegényszagú: akad olyan kaszinó, ahol a vendégek szó szerint aranytömbökön lépkedhetnek, hiszen összesen 23 kilónyi aranyrudat építettek be. Itt látható jelenleg a világ leglátványosabb show-ja: a City of Dreams kaszinó elcsábította a világhírű Cirque du Soleil legendás rendezőjét, Franco Dragonét, aki egy erre a célra felépült high-tech komplexumban olyan műsort álmodott meg kétszázötvenmillió dollárból, hogy a nézőnek egyszerűen leesik az álla a csodálattól.

A legolcsóbb jegy átszámítva húszezer forinttól indul a naponta kétszer játszott előadásra, amelyet a Táncoló víz házának neveztek el, és a világhírű artisták, légtornászok és motoros akrobaták mellett olyan parádés műszaki megoldásokat láthatunk, amelyeket józan ésszel nehéz elképzelni. A sok méter mély medencébe ugyanis olyan technikát építettek bele, hogy pár másodperc alatt hatalmas hajó emelkedik ki a vízből, hogy aztán a következő pillanatban a víztükör helyén olyan padló legyen, amelyen motorosok száguldoznak.

Makaóban találkoztam egy másik magyarral is: ő egy épülő komplexumnál dolgozik. 12 400-an serénykednek, hogy az ezerhatszáz szobával és több tízezer négyzetméternyi területtel működő pénzgyár mielőbb beindulhasson. Csúszás van, a március huszonötödikére tervezett átadást biztosan nem tudják tartani, és a kivitelező naponta egymillió-hétszázötvenezer dolláros kötbért fizet a késlekedés miatt három hónapon át.

A már működő kaszinókban sem spórolnak: csak a Galaxynál az élő virágra költött büdzsé kétmillió pataca havonta – ez hetvenkétmillió forintot jelent! Amikor az egyik kaszinó marketingesét megkérdeztem, a játékosok által feltett pénz hány százaléka marad náluk, arra kért, tippeljem meg az eredményt. Szerény akartam lenni, és ötven százalékot mondtam, amire kinevetett: a tétként megtett összeg alig két százaléka lesz az övék! Meg is magyarázta: ha sokan vesztesként távoznának, akkor ennek hamar híre menne, és nem jönnének az emberek szerencsét próbálni. Ők gyakorlatilag csak újraosztják a játékosok pénzét, és ez azért is jó stratégia, mert a boldog nyertes örömmel szórja el a pénzt a kaszinó többi egységében: eszik az étteremben, iszik a bárban, ruhát és ékszert vásárol a luxusbutikokban.

Látogatásom utolsó napján elmentem az egyik leghíresebb kaszinóba, a Venetianba is, amely nem mellesleg kétszer nagyobb a Las Vegas-i testvérénél – a Velencét idéző hatalmas épületegyüttes 2007-ben nyílt meg, és a világ egyik legnagyobb épülete. Felhúzták a dózsepalotát, átmehetünk a Sóhajok hídján, és megcsodálhatjuk a városháza tornyát is, sőt az épületen belül egy mesterséges folyóban gondolázhat is, aki romantikára vágyik. Szürreális élmény a bugyikék műégbolt alatt az ’O sole miót hallgatni Fülöp-szigeteki csónakos vendégmunkások előadásában. Aki gerjed a számokra, azoknak írom le: a Venetianhoz tartozó luxusszállodákban összesen háromezer szállodai szoba van, 350 üzletben lehet vásárolni, a szerencselovagok pedig 1150 játékasztalon és hétezer nyerőautomatán kísérthetik meg a sorsot. Én száz hongkongi dollárral (körülbelül négyezer forint) próbáltam szerencsét egy klasszikus félkarú rablón, nagyjából öt percig tartott teljesen eljátszani.

A fentiek alapján talán nem véletlen, hogy a világ tíz legjobban menő kaszinójából nyolc Makaóban található. A világ legnagyobbja, a Galaxy Macau tavaly 5,85 milliárd amerikai dolláros tiszta játékbevételt ért el. Az összes makaói játékterem bevételét december elsejéig 26,6 milliárd dollárra becsülték, és ez azt jelenti, hogy 2015-ben rosszul ment az üzlet: az előtte levő évben harmincöt százalékkal több volt.