Einstein száz évvel ezelőtt közzétett általános relativitáselméletének (lásd Vak bogár görbe ágon. Magyar Nemzet Magazin, 2015. november 28.) megoldásai között szerepel a gravitációs hullámok létének lehetősége. Ha a téridőt kétdimenziós hálóként képzeljük el, amelyben két golyó kering egymás körül, akkor ezek hullámokat fognak kelteni a hálóban. A valóságban a két golyó lehet például két fekete lyuk, amelyek összeolvadásakor rezgések – gravitációs hullámok – keletkeznek a téridőben. De ugyanígy kelthet gravitációs hullámokat egy felrobbanó szupernóva vagy egy nem tökéletesen gömbszimmetrikus tárgy forgása (például a Föld sem tökéletes gömb, hiszen vannak rajta kiemelkedések, mélyedések). A Föld felszíni egyenetlenségei 300 watt teljesítményű (kozmikus mértékben rettentően gyenge) gravitációs hullámokat keltenek.
– Nagyon kis nagyságrendű jelenségről van szó. Egy méter hosszú fémrúd a gravitációs hullámok hatására 10–21 méternyit fog rezegni. Ez a proton átmérőjének egymilliomod része. Tehát nem kell arra gondolni, hogy a gravitációs hullámok földrengéseket okoznak – világít rá a detektálás nehézségére Frei Zsolt, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) atomfizikai tanszékének, illetve az Eötvös gravitációkutató csoportnak és a magyar LIGO-kutatócsoportnak a vezetője. – Ezt a kis hatást bevett fizikai módszerekkel szinte lehetetlen kimérni. Míg az általános relativitáselmélet egyéb következményeit rengeteg kísérlet bizonyította már, a gravitációs hullámokat mindeddig technikailag volt képtelenség igazolni.
Ez nem jelenti azt, hogy eddig egyáltalán nem volt a gravitációs hullámok létére utaló tudományos ismeret birtokában az emberiség. 1993-ban Russell Hulse és Joseph Taylor, a Princetoni Egyetem csillagászai kapták a fizikai Nobel-díjat egy kettős pulzár (két gyorsan pörgő égitest) felfedezéséért. E két égitestről kiderült, hogy egyre gyorsabban keringenek egymás körül, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, ami azt jelenti, hogy eközben energiát veszítenek. Évek mérései bebizonyították, hogy ez az energiavesztés pontosan olyan mérvű, ami az általános relativitáselmélet egyenleteiből következik. Magyarul szinte biztos, hogy az energiavesztés oka a gravitációs hullámok kibocsátása. Ez már akkor is közvetett bizonyítéka volt a gravitációs hullámok létének.