Magyar történelmi regények: lenyomni Dan Brownt

Hunyadi labdába rúghat-e a globális kampánnyal támogatott amerikai konkurensek mellett?

Ősi János nem tagadja, vannak korlátai, mennyire képes az író az ezer évvel ezelőtt élt emberek fejével gondolkodni. Persze megpróbálja, de a történelmi források hiányossága folytán e törekvés szinte biztosan többé-kevésbé kudarcot vall. Például a könyvekben Richeza, Szent László édesanyja kemény, számító, rideg karakterként jelenik meg, holott kétséges, ilyen volt-e valójában.

Ami viszont vélhetően megfelel a korszak történelmi tényeinek, az a pogányság és a kereszténység folytonos harca a politika szintjén, a családokon belül, sőt az egyes emberek tudatában is. Emiatt az államalapítás előtti hiedelemrendszer és ennek szimbolikája számos alkalommal feltűnik a regényben. Kérdés, hogy e motívumok hogyan hatnak azon olvasókra, akik esetleg nem szimpatizálnak az e szimbólumokat előszeretettel alkalmazó jelenkori politikai tendenciákkal.

– Nem zárhatom ki, hogy mindez elkedvetlenít néhány olvasót, ugyanakkor szándékosan nem akartam figyelembe venni a mai politikai viszonyokat. Abban az időszakban, a XI. században biztosan nem volt ilyen éles az ellentét a keresztény és a pogány Magyarország között – mondja Ősi János. – Egy családban a nagyapa még egyértelműen pogány volt, az apa névleg már keresztény, valójában azonban pogány, a fiút viszont már jól megfontolt érdekből kereszténynek nevelték.

Szent László életét nemcsak a szigorú értelemben vett történelmi művek szerzői találhatják érdekes kiindulópontnak, de a jelenkorban játszódó kalandregények írói is. Dan Brown és szaktársai globális sikerét látva szerte a világon megsokasodtak a régmúlt rejtélyei után kutató, titkos társaságokat, összeesküvéseket felvonultató, jórészt egy kaptafára húzható regények. Miközben kár lenne túlzott művészeti értéket tulajdonítani e műveknek (hiszen nem is ez a céljuk), alkalmasak lehetnek rá, hogy némi történelmi információt közvetítsenek azok számára, akiket komolyabb munkákkal lehetetlenség elérni.

– Bár a könyvem inkább szórakoztató lektűr, semmint történelmi irodalom, a történeti háttér ettől még nagyon fontos benne. Akkor jöttem rá, hogy milyen erős szálakkal kötődöm a magyar történelemhez, amikor a könyvhöz elkezdtem kutatni – vallja Fábián György, a Szent László-vér című regény szerzője. – Írás közben, a történelmi források kezelésekor, az alázat és a magyar történelem nagy alakjai iránti tisztelet vezetett. Szent László kiválasztásában nagy szerepe volt annak, hogy Győrben élő emberként bármikor találkozhatok a hermájával a káptalandombi nagytemplomban.

Az író szerint történelmünk nagyságai iránti szimpátiája hatja át a regényt, ugyanakkor ama félelme is megjelenik, hogy a múlt dicsőségét a jelenben rossz célokra használhatják fel. Kérdésünkre, hogy a tematikai hasonlóság miatt nem tart-e a Dan Brownnal való összehasonlítástól, és tartogat-e a magyar múlt annyi rejtélyt, hogy az összevethető legyen az egész világtörténelmet hasznosító angol nyelvű szórakoztató irodalommal, az író így válaszolt:

– A magyar történelem korántsem unalmas, alig találni nála izgalmasabb, színesebb, érdekesebb forrásanyagot. Nem kell a világtörténelem az izgalmas könyvhöz. Akár egy város, például Győr történetében is ezernyi lebilincselő történést talál az író, amelyből sikeres lektűrt írhat. A Szent László-vérből eddig kilencszáz példányt adtak el, és némi meglepetésemre kevésbé a fiatalok, inkább a középkorúak és az idősebbek olvassák.

Az utóbbi évek legnépszerűbb – és egyik leghosszabb – történelmiregény-folyamát Bán János (e könyveiben: Bán Mór) írja Hunyadi Jánosról és családjáról. Immáron a nyolcadik kötet van soron, és ki látja még a végét. A sok ezer oldalnyi szöveg kereskedelmi életképessége talán a történelmi hőseink iránti olvasói érdeklődés fel-fellángolására utal.

– Azért kezdtem el írni a sorozatot, mert olvasóként hiányt éreztem a könyvpiacon az újonnan írt magyar történelmi regényekből. Főként olyan könyvekből volt kevés, amelyek a magyar történelem dicsőséges korszakait dolgozzák föl. Bár én korábban más műfajokban, fantasyben, sci-fiben alkottam, mégis úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom egy nagyobb szabású történelmiregény-sorozattal – mondja Bán János. – Kezdetben annyi volt biztos, hogy nem a magyarság számára depresszív, vereségekkel teli korszakot, hanem egy részleteiben összetetten megítélhető, nem problémáktól mentes, de mégiscsak sikeres periódust szeretnék feldolgozni. A Hunyadi-korszak adta magát, hiszen az akkori és a mai Magyarország előtt álló kihívások és a vezetők reakciói bizonyos mértékig megfeleltethetők egymásnak.

A jelenleg nyolckötetes sorozat már most is messze túlszárnyalta Bán János előzetes terveit, hiszen kezdetben Hunyadi Jánosról és Mátyásról is trilógiát képzelt el, amelyeket kiegészített volna egy-két kötet Corvin János hercegről. A források bőséges mivolta aztán szétfeszítette a tervezett terjedelmi keretet. Most a szerző úgy számol, hogy Hunyadi életét tíz kötetben írja meg, és utána nekikezd a Mátyás alakja köré szerveződő folytatásnak. Már most sejti, hogy a háromgenerációs családtörténet végigvitele alkotóként is évtizedeket fog igényelni.

Az olvasók mindenesetre alig várják a folytatásokat. A nemzeti történelmi múlt iránt megnyilvánuló érdeklődésről Bán János – a többi, általunk megszólaltatott szerzőhöz hasonlóan – azt emeli ki, hogy az emberek nem kapnak ilyen témájú műveket azokon a csatornákon, amelyeken keresztül manapság rutinszerűen informálódnak és szórakoznak.

– A történelmiismeret-hiány onnan gyökerezik, hogy hiány van a múltat újra és újra feldolgozó regény- és televíziós sorozatokból. Sokszor azért nem azonosulunk érzelmileg a hőseinkkel, nemzeti sorskérdéseinkkel, mert a kedvelt műfajokban nem kapjuk meg az ehhez szükséges ismereteket – tartja az író. – A tévésorozatok fontosságát (és a történelem iránti érdeklődést) jól mutatja a török Szulejmán című sorozat toplistás nézettsége. Kissé visszás helyzet, hogy a magyar történelmet is török szűrőn keresztül láthatják a magyar nézők.

A Hunyadi-könyveket is főként az idősek és – a gyakori csatajelenetek időnként meglehetősen naturalista, durva ábrázolása ellenére (vagy éppen ezért?) – szép számban nők is olvassák. A történészszakmától az első néhány évben semmiféle reakció nem érkezett az íróhoz. Az utóbbi időszakban azonban Bán János érzékel némi szimpátiával telt fogadtatást. Több történész már pusztán annak is örül, hogy van, aki e korszakot regényes formában eljuttatja az olvasókhoz, és ezáltal némelyeknél talán felkelti a tudományos munkák iránti érdeklődést is.

– Hunyadi János ifjú éveiről keveset tudunk, így íróként igen nagy szabadságom volt az ismeretlen részletek kitöltésében. Amikor azonban elérkeztem ahhoz az időszakhoz, amikor már Hunyadi élete bőségesen dokumentált, magam is tartottam attól, hogy konfliktusba kerülnek a történelmi tények és az olvasmányosság, hiszen ez a történelmiregény-írás alapkérdése – mondja Bán János. – Azonban, mint kiderült, alaptalan volt a félelmem, mert ez a korszak mindenféle túlzás, heroizálás és írói másítás nélkül is rendkívül sok kalandot és lebilincselő történetet kínál. Nyilván szerepel néhány kitalált karakter, de a tényanyag legfontosabb elemeihez feltétlenül hűnek kellett maradnom.