Az első (nem túl nehéz) feladatok megoldása után szétrajzanak a versenyzők a hegy legtávolabbi zugaiban elhelyezett ellenőrző pontok felé. A szervezőknek sikerült olyan szisztémát kialakítaniuk (vélhetően számítógépes program irányítja a csapatokat egyik állomásról a másikra, mert a bírók mindig mobiltelefonjukból olvassák ki a következő helyszín betűjelét), amelynek segítségével elkerülhetők a tömegjelenetek. Bár gyerekek ezrei lepik el a hegyet, nagyon ritka a torlódás, alapvetően zökkenőmentesen folyik a viadal. Mindenki tisztában van azzal, hogy ez játék, egyáltalán nem érződik a „hivatalos” tanulmányi versenyek érettségit idéző fojtott légköre. Amint a játékos a regisztrációnál kapott térképet bogarászva próbálja megtalálni a soron következő állomást, mindenhol gyerekeket lát, akik hármas csoportokban ülnek a lépcsőkön és a fűben, és matematikai problémákról beszélgetnek, vitatkoznak, próbálják meggyőzni a másikat saját igazukról. Eközben pedig rejtett ösvényeken olyan helyekre jutunk el a hegyen, ahol még sosem jártunk, holott a Gellért-hegyet sokunk kifejezetten unalmas kirándulócélpontnak tartja.
Vannak veterán Medve-versenyző gyerekek, akik csapatuk egyenpólójában indulnak. Az egyik versenybíróval, aki a Gellért-hegy aljában lévő hosszú csúszdáknál lévő I jelű állomásnál teljesített szolgálatot, beszélgetni kezdünk, miközben a verseny végeztével, délután háromkor a központi rét felé bandukolunk. Elmondja, hogy ő maga közgazdász, és matematikus férje révén került évekkel ezelőtt kapcsolatba a versennyel. Óvodás gyermeke, aki egész nap vele volt, már másodikos-harmadikos szintű matekfeladatokat old meg fejben, így elég valószínű, hogy már el is dőlt jövőbeli sorsa.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!