– A helyi szunnita arab lakosok nagy része támogatta az IÁ-t, és talán támogatja most is – magyarázza Kirkuki. – Szinte mindennap kapunk információkat olyan dzsihadistákról, akik menekültnek álcázva magukat próbálnak átjutni az ellenőrző pontjainkon, hogy öngyilkos merényletet kövessenek el, vagy telefonon jelentsenek a csapatmozgásainkról.
A kurdoknak közben gazdasági problémákkal is meg kell küzdeniük. Az általuk kitermelt kőolajat csak a bagdadi kormányon keresztül tudják értékesíteni.
– Miközben az iraki kormány örömmel fogadja a kőolajunkért járó bevételeket, alkotmányos kötelezettségei ellenére sem hajlandó továbbítani a 17 százalékos részünket – vázolja Kirkuki a jelenlegi gazdasági nehézségek fő okát. Ráadásul a kőolaj alacsony világpiaci ára tovább mélyíti a pénzügyi válságot. A kurd kormányzat lassan egy éve képtelen kifizetni a közalkalmazottakat és a pesmergákat, akik puszta hazaszeretetből harcolnak. A költséges háború mellett a kurdoknak továbbra is fent kell tartaniuk a belső rendet, ami a lassan kétmillió belső menekült jelenlétével egyre nehezebb – a közbeszédben azonban ennek ellenére sem említi senki a „menekültválság” szót.
Az elmúlt hónapokban a gazdasági válság következtében erősödő belpolitikai feszültség jeleként tüntetésekre került sor a kurd városokban. Gyorssegélyként a Pentagon április folyamán 415 millió dollárt ajánlott fel a pesmerga harcosok bérének kifizetésére.
A gazdasági válság másik okára egy ismert erbíli vállalkozó, Rebaz Zedbagi hívja fel a figyelmemet.
– 2004 és 2014 között hatalmas gazdasági növekedés zajlott. Rengeteg külföldi befektető érkezett a régióba. Erbílt sokan az új Dubajként emlegették. Az Iszlám Állam megjelenésével azonban sok külföldi cég vonult ki iraki Kurdisztánból.
Noha a kurdokat jelenleg leginkább a háború megnyerése és a gazdasági válság foglalkoztatja, egyre többen gondolnak az IÁ utáni időkre is. S természetesen a legfontosabbra: a független Kurdisztán létrejöttére.
Maszúd Barzani, az autonóm iraki Kurdisztán regionális kormányzatának elnöke 2014. július 3-án felkérte a parlamentet, hogy hozzon létre egy bizottságot az Iraktól való teljes elszakadásról szóló referendum előkészítésére. A 2005-ös iraki parlamenti választásokkal párhuzamosan tartott nem hivatalos népszavazás eredménye alapján – ekkor az iraki kurdok 98,98 százaléka támogatta a függetlenséget – a referendum kimenetele borítékolható lett volna. Az IÁ támadása azonban felülírta a politikai szándékokat.
Barzani 2016. február 3-án ismét a függetlenségről szóló referendum megtartására szólított fel. Ugyanakkor kiemelte, hogy a népszavazás nem jelenti az államiság azonnali kikiáltását, sokkal inkább a kurdok politikai szándékát és természetes joguk kinyilvánítását.
A kurd függetlenség megosztja a nemzetközi közösséget. Franciaországot, Szaúd-Arábiát és Izraelt leszámítva a kurdok legtöbb szövetségese – beleértve az Egyesült Államokat és Németországot is – nem támogatja a népszavazás megtartását. A nagy lélekszámú kurd kisebbséggel rendelkező Törökország és Irán is belpolitikai fenyegetést lát iraki Kurdisztán esetleges függetlenségében.
A politikai vezetés mellett több pesmerga parancsnok – köztük Kirkuki – is úgy véli, hogy a kurdok támogatása nem fejeződhet be az IÁ legyőzése után sem.
– Az önálló kurd állam létrehozása a régió stabilitásának kulcsa. Ne csodálkozzunk azon, hogy Irak és Szíria ennyire instabil! Mindkét ország határait külföldi hatalmak húzták meg az első világháborút követően, a vallási és etnikai határokra való tekintet nélkül. Belekényszerítettek minket egy olyan országba, amelyikhez sohasem tartoztunk. A legjobb megoldás az lenne, ha létrejönne három külön ország: egy a kurdoknak, egy a síitáknak és egy a szunnitáknak. Az elmúlt évtizedekben bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk irányítani a gazdaságunkat, politikai rendszerünket és hadseregünket. Történelmünk során egyszer sem indítottunk támadó háborút, mindig csak áldozatai voltunk a közel-keleti politikai és katonai eseményeknek. A nemzetközi jog értelmében, más népekhez hasonlóan, nekünk is jogunk van az önrendelkezésre és egy önálló országra.
Alig fejezi be a mondatot, amikor egyik törzstisztje lép oda hozzá, és fülébe súg valamit.
– Kérem, bocsásson meg, de mennem kell. Helyzet van a fronton.
Egy katonája rásegíti taktikai mellényét, miközben odakint, az esti szürkületben már indulásra készen vár a konvoj. Kézsérülése ellenére erősen megszorítja a kezem, majd beül parancsnoki autójába.
Amint az autók kihajtanak a kapun, csend telepszik a főhadiszállásra. Megkezdődik a kurdok egy újabb küzdelmes éjszakája.
A cikk létrejöttében segítséget nyújtott Magyarország erbíli főkonzulátusa, a Baptista Szeretetszolgálat, valamint a kurdisztáni regionális kormányzat de facto külügyminisztériuma és más kurd állami szervezetek.