Könnyebb eljutni a nemzetközi űrállomásra, mint télen a Déli-sarkra – érzékeltette a helyzet súlyosságát az amerikai sarkkutatásokat igazgató tudományos alap (National Science Foundation, NSF) illetékese, amikor sajtótájékoztatón jelentették be, hogy a mínusz 78 fok, az állandó hóviharok és a fél évig tartó éjszaka ellenére mentőakciót indítanak az Antarktiszra. Bár a megbetegedett alkalmazottak nevét és betegségüket előzetesen nem hozták nyilvánosságra, biztos lehetett benne mindenki, hogy életveszélyben vannak. Egyébként meg sem fordulna senki fejében, hogy télen az Antarktisz belsejébe merészkedjen.
Az Amundsen–Scott állomáson idén télen negyvennyolcan tartózkodnak (a déli féltekén fordítva vannak az évszakok, mint nálunk), harminchét férfi és kilenc nő. Gyakorlatilag februártól októberig, míg a tavaszi nap első sugarai megvilágítják a horizontot, az állomás épületébe vannak zárva. A létesítményt akár csak néhány száz méterre sem ajánlatos elhagyni, mert a mínusz hetven fok alatti hőmérséklet az állandó szélvihar miatt még kevesebbnek érződhet.
Szükség van az emberi jelenlétre télen is, hiszen a tudományos berendezéseket és az állomás alapvető infrastruktúráját működtetnie kell valakinek. Bár az áttelelésre vállalkozó önkénteseket alapos orvosi vizsgálatnak vetik alá, megesik, hogy előre nem látható egészségi probléma adódik. A most súlyosabb állapotban lévő alkalmazott nem kutató, hanem az állomás üzemeltetéséért felelős szakember, egyébként a Lockheed Martin cég munkatársa. Az állomás mégis az NSF irányítása alatt áll, így annak igazgatója döntött: olyan súlyos a helyzet, hogy kénytelenek megkísérelni az illető evakuálását, írja a The Washington Post.
Egy kanadai repülési céget bíztak meg a feladattal, amely két gépet indított a küldetésre. Mindkét repülő az antarktiszi Adelaide-szigeten lévő angol Rothera kutatóállomáson landolt, ahonnan csak egyik folytatta útját az onnan még 2400 kilométerre található Amundsen–Scottra. A négyfős legénység vezette repülő sikeresen megérkezett az állomáshoz, de ezzel még korántsem volt végük a megpróbáltatásoknak. Amint ugyanis a sítalpakon talajt fogó gép megáll a havon, a talpak azonnal odafagynak, és a repülőt rabul ejti a sarkvidék. Ha újra föl akarnak szállni, először ki kell olvasztaniuk a gépet. Fel kell emellett melegíteniük az üzemanyagot is, mivel az mínusz hatvan fok alatt hajlamos hasznavehetetlen kocsonyává fagyni, és amellett, hogy nem hajtja a motort, ráragadva az alkatrészekre tönkre is teheti a hajtóművet. Az üzemanyag szűkösen áll rendelkezésre, ha sokat pazarolnak belőle, nem tart ki a célig.