Patkányinvázió Budapesten: mi az igazság?

Tényleg elárasztották a patkányok a magyar fővárost? Pánik nélkül a gyűlölt rágcsálókról.

Több mint négyszáz embert harapnak meg patkányok a pakisztáni Pesavarban egyetlen hónap alatt, az áldozatok fele gyermek – vette át az első hallásra helyi jelentőségű hírt a világ számos vezető újságja, ami jól jelzi az emberek ösztönös iszonyodását a gyűlölt rágcsálóval szemben. A The Washington Post szerint a városban már kifejezetten rettegnek az emberek a rémhírek szerint macskányi méretű patkányoktól, amelyek legalább nyolc gyereket ölhettek meg 2015-ben. Néhány hónapja a helyi lakosok már tüntetéseket is szerveztek, Go chooha go feliratú táblákat lobogtatva (a chooha a patkány urdu nevének angol átirata). Az általános felháborodás hatására a városi elöljárók kétséges átgondoltságú patkányirtó tervet jelentettek be, elsőként a közkórház szülészosztályának patkánymentesítését célul kitűzve.

Persze nem nagy meglepetés innen, a higiénikus nyugati civilizációból nézve, hogy a harmadik világban a középkori Európára jellemző közegészségügyi állapotok uralkodnak. Pesavarban egymillió ember él, így minden 2500. lakost megharap egy patkány minden hónapban. Az emberek jó része csatornázatlan viskóban lakik, és a földön alszik, miközben állatot tart, a szennyvíz pedig zavartalanul folyik az utcák árkaiban.

Pedig patkány mindenhol, még a legfejlettebb országokban is van, és az újra és újra felbukkanó ambiciózus tervek ellenére lesz is. Egy hónapja a Science magazin „elképesztőnek” nevezte azt a tervet, hogy 2050-re patkánymentessé szeretnék tenni Új-Zélandot. A szigetországban legalább kétszáz, sehol a világon másutt nem megtalálható madárfaj él (illetve élt), sokuk az évmilliós elzártság, illetve a ragadozók hiánya miatt röpképességét is elveszítette. Az európai kolonizációval aztán megérkeztek a patkányok és társaik, és mára szinte letarolták Új-Zélandot. Alkalmazkodóképességükre jellemző, hogy a kiirtásukat célzó eddigi tervek mind kudarcba fulladtak.

Sokak csak a múlt héten, a belvárosban feltűnt két patkány hallatán döbbentek rá, hogy még mindig élnek ezek a rágcsálók Budapesten is. Már önmagában az is cáfolhatja a tömeges elszaporodásról szóló rémhíreket, hogy néhány egyed országos szenzációt képes kelteni.

– Mi annyit tudunk, hogy az Erzsébet téren láttak patkányt, de azt nem tudjuk, hogy hányat és mikor. Ettől még semmi sem utal arra, hogy megnövekedett volna a számuk, de természetesen a pontos mennyiséget lehetetlen megmondani – mondja Bajomi Dániel, a rágcsálóirtással is foglalkozó Bábolna Bio Kártevőirtó Kft. ügyvezető igazgatója. – Sőt az, hogy nappal is észrevették őket, akár annak a jele is lehet, hogy épp ettek az irtószerből. Ilyenkor ugyanis óvatlanná válnak, és nem bújnak el nappal sem a fészkükben, hanem előmerészkednek.

Arról nincsenek adatok, hogy jelenleg hány patkány élhet Budapesten. Az ANTSZ elődjeként működő Köjál felmérése szerint a hetvenes években kétmillió patkány lehetett a fővárosban – megegyezően a lakosságszámmal. A felmérés után átfogó mentesítési intézkedéseket hoztak, amelyek hatására jelentősen csökkent ez a szám, bár annak megállapítása gyakorlatilag lehetetlen. A szakember elmondása szerint nem a patkányok egyedszámát szokás mérni, hanem a fertőzött ingatlanokét (úgynevezett objektumokét). Budapest területe 525 négyzetkilométer, és 226 ezer objektumot határoztak meg rajta. Egy-egy évben általában ötszáz-kilencszáz objektum bizonyul fertőzöttnek, ez jóval kevesebb, mint egy százalék.

– Nemrégiben voltam Párizsban egy patkányhelyzetről szóló konferencián, és ott jóval rosszabb a helyzet, mint idehaza. Úgy becsülik, hogy még ma is több patkány él Párizsban, mint ember. Tehát több van most, mint amennyi nálunk volt negyven évvel ezelőtt. Pozsonyban ugyancsak sokkal rosszabb a helyzet – folytatja Bajomi Dániel. – De a magyar vidék is jóval fertőzöttebb Budapestnél. Alig van település az országban, ahol a fővárosihoz hasonló átfogó védekezési terv lenne érvényben, amely kiterjed az összes felszíni és föld alatti objektumra.

A rutinszerű budapesti patkányirtás nagy része megelőzést jelent, tehát a veszélyeztetettség alapján kidolgozott tervek szerint ölőanyagot helyeznek ki a patkányok által általában kedvelt helyekre – csatornákba, pályaudvarokra, piacokra, állattartó telepekre, élelmiszerraktárakba. A budapesti patkányok legfőbb forrását ugyanis a vidékről jövő élelmiszer-szállítmányok jelentik. Emellett az agglomerációból saját lábukon is érkeznek rágcsálók a főváros külső kerületeibe.

Manapság már csak véralvadásgátló irtószert használnak, amelynek elhúzódó hatása van. Miután fogyasztott belőle az állat, öt-hét nappal később belső és külső vérzések keletkeznek a szervezetében, míg végül görcsök nélkül múlik ki. Az elhúzódó hatás nagyon fontos a hatékonyság szempontjából. Ha azonnal, a helyszínen elpusztulnának az állatok, társaik felismernék az összefüggést a mérget tartalmazó doboz és a körülötte lévő patkánytetemek között, és azonnal megtanulnák, hogy az ölőanyagot kerülni kell.

Patkányok mindig lesznek, semmi esély nincs arra, hogy valaha is teljesen kiirtsuk őket. Az állat minden porcikájában a túlélésre van felkészítve. Rendkívül szapora, és hatalmas az alkalmazkodóképessége. Az egész világon megtalálható az Északi-sarktól a Tűzföldig – a föld egyetlen teljesen patkánymentes tája az Antarktisz. Semmi okunk feltételezni, hogy pont Magyarország és Budapest maradhat érintetlen e rágcsálóktól.

– Budapesten felnőtt három generáció, amely „vadon” gyakorlatilag még sohasem látott patkányt. Fiatalkoromban nem volt rendkívüli, hogy a tejcsarnokban az eladó időnként felkapta a redőnyhúzó rudat, és azzal csapkodta a közértben szaladgáló patkányokat – emlékszik Bajomi Dániel. – Reálisan nézve inkább az a csoda, hogy ilyen kevés patkányt lehet látni.