Tovább fogynak a szabadstrandok

A balatoni szabadstrandok számának további apadása várható.

Hírmondónak mára mindössze hét maradt az északi oldal „gyeneseiből”; az egyik legszebb az egészen apró, részben fövenyes, a helyi lakosok által gondozott balatonkenese-alsóréti. Innen továbbautózva Tihanyig sajnos ingyenes parti fürdővel egyáltalán nem találkozhatunk. A merev, a pihenők érdekeit figyelmen kívül hagyó rendszer következtében annak is ki kell fizetnie az egész napos belépőt, aki éppen csak meg akar mártózni a vízben, s negyedóra múlva indulna tovább. Az ennek nyomán a hoppon maradt nyaralóban támadó szívszorító érzést nemrég, amikor hűvösebbre fordult az idő, magunk is megtapasztalhattuk. A keleti medence egyik nagyobb méretű strandján a belépő iránt érdeklődtünk, ám négy fő néhány perces alkalmi fürdőzésére sokalltuk a több mint háromezer forintot.

– Beengedném magukat, hiszen nemsokára elered az eső, de nem tehetem. Kamerával figyelnek minket – mondta bocsánatkérően a helyzet fonákságát érző pénztárosnő. Nagyobb szerencsével jártunk Tihany után – a félszigetre nem akartunk bekanyarodni –, ahol egy félreeső helyen nem sokkal a vihar előtt alig látható, ám nagyvonalú mozdulattal intettek a kapunál: besétálhatunk ingyen is.

Az évszázados fürdőzési szokások úgy hozták, hogy Földvárt és részben Siófokot nem számítva a szegényebbek a déli partra mentek nyaralni. Ennek is köszönhetően itt máig rengeteg szabadstrand, egy-egy, a Balatonba futó utca végén pedig bárki által használatba vehető stég várja az úszókat. A déli oldal ebben az értelemben mindig is demokratikusabb volt, Széplaktól Keszthelyig a turisták sokkal közelebbi viszonyba kerülhettek a tóval, mint a távolságtartóbb északin. Jellemző adat, hogy idén csupán Zamárdiban annyi szabadstrand működik – egyelőre –, mint az északi parton összesen. Közülük a legszebb, a legszínvonalasabb a mintegy három kilométer hosszúságú úgynevezett nagystrand. Ottjártunkkor szerencsére éppen szüneteltek a szépen gondozott, Tihanyi-félszigetre néző fürdőhelyen az úgyszólván az összes nyári napot végigkísérő zenés fesztiválok. Kedvünket csupán egyetlen dolog szegte rövid időre, amikor egy idős bácsitól megtudtuk, hogy negyven éve itt még végig nád susogott, amelyet csak az alkalmi stégek törtek meg helyenként. (A balatoni nádi helyzet egyébiránt ma is okot ad aggodalomra: a legutóbbi, 2011-es felmérés szerint ugyan a nádasok területe a 2004-eshez képest nem csökkent, összesen mintegy 1300 hektár, minősége azonban jelentősen romlott, ami külön írás témája lehetne.)

Idén is felröppent egyébként a hír, hogy a szezon kezdetétől újabb szabadstrandok válnak fizetőssé. A pletyka sajnos igaznak bizonyult. Balatonszárszón a képviselő-testület például úgy döntött, hogy a Mikszáth Kálmán utcai központi strandra mostantól belépőt kell váltani, s hírek terjednek arról is, hogy a folyamat nem áll meg Szárszó kapuinál, s lassanként mindenhol felszámolják az ingyenfürdőt. Egy most hozott intézkedés miatt ugyanis még kevésbé éri meg a fenntartása az önkormányzatoknak.

– A mi szabadstrandunk bizonyos tekintetben valóban egyedülálló. A Balatoni Szövetség szigorodó minőségi kritériumai ellenére is megkaptuk az úgynevezett kék zászlót a két csillaggal – mondja érdeklődésemre Csákovics Gyula, Zamárdi polgármestere. Hozzáteszi, a tökéletes állapotot jelenleg a zászlóhoz társuló három csillag jelzi. Néhány éve, folytatja a polgármester, azt is bevezették, hogy tilos a part 30 méteres körzetében dohányozni; ezt a nyaralók elfogadták, s egymást fegyelmezik. A gondot – s hosszú távon ez vezethet a balatoni szabadstrandok ellehetetlenüléséhez – az Országgyűlésnek a nyári szünet előtt elfogadott döntése okozza. Az idegenforgalomból helyben befolyó minden egy forint után az állam eddig egy forint ötven fillért fizetett – igaz, még korábban kettőt –, 2017-től már csupán egy forinttal toldják meg a bevételt. Mint a polgármester mondja, Zamárdi büdzséjéből különösen hiányozni fog ez az ötven fillér, hiszen Siófokot és Balatonfüredet követően itt a legmagasabb az ebből származó haszon. Előfordulhat, hogy idővel emiatt rákényszerülhetnek a nagystrand fizetőssé tételére.

A kedvezőtlenné váló körülmények ellenére egyelőre a szomszédos Földváron is kitartanak az ingyenes fürdőzés mellett, pedig a szubvenció kurtításából előreláthatóan harmincmilliós bevételkiesésük lesz, tudom meg a helyi önkormányzat egyik képviselőjétől. A patinás, egykor az arisztokrácia kedvelt fürdőhelyének számító, Széchenyiek alapította településen jelenleg még három szabadstrandot találhatunk. Hogy a döntés valóban a balatoni települések elevenébe vág, arról tanúskodik a Balatoni Szövetség nemrég megszületett tiltakozása is. Balassa Balázs, a szervezet elnöke levélben próbálta jobb belátásra bírni a Nemzetgazdasági Minisztériumot, méltánytalannak és aránytalannak nevezve az elvonást. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az önkormányzatok képtelenek lesznek a helyi lakosság akár tízszeresét adó turistaforgalommal járó alapfeladatok ellátására. A minisztérium gyorsan postázta az elutasító választ: Banai Péter Benő államháztartásért felelős államtitkár az önkormányzatok közneveléssel kapcsolatos terheinek átvételével indokolta a határozatot. Hozzáfűzte viszont, hogy a turisztikai fejlesztésekre szánt összeg jövőre általában emelkedni fog.

Tegyük hozzá, az állam még egy könnyítést adott az önkormányzatoknak, hogy kompenzálják a jövedelemkiesést. Lehetővé teszik 2017-től számukra az idegenforgalmi adó emelését. Azaz a hiányzó pénzt a régi jó módszer szerint a lakossággal, a pihenni vágyókkal kívánják megfizettetni. Ez pedig még távolibbá, elérhetetlenebbé teszi a sokak által még ma is táplált, egyre naivabbnak tetsző ideát arról, hogy a Balaton valóban mindannyiunké.