Jönnek a robotok: sokak munkájába kerülhet

A robotok akár a jelenleg létező munkakörök felét is elláthatják néhány éven belül.

Nemcsak Magyarországnak, hanem egész Európának szembe kell néznie a munkaerő megtartásának nehézségével. Aki nem kap képzést, nem válik sokoldalúbbá, az számos területen nem fog labdába rúgni a robotok mellett. A hírek szerint ugyanis a jelentősen csökkenő uniós fejlesztési források fókusza az évtized végétől átkerül az infrastruktúráról a humán erőforrásokra. Mindennek oka pedig az egyre hatékonyabbá váló automatizáció jelentette szociális fenyegetés. A robotok akár a jelenleg létező munkakörök felét is elláthatják néhány éven belül. A gépeknek sok olyan előnyük van – legalábbis a munkaadók szemében –, amelyekkel a munkások nem versenyezhetnek: pontosak, nem vitatkoznak, nem kérnek fizetést, nem mennek szabadságra és összességében olcsóbbak.

Szereti ön a friss málnát? Vagy a lecsót? Ideje lélekben felkészülni, hogy lassan elbúcsúzhat tőlük. Vagy marad a biliárdgolyó-keménységű „holland fürtös” egész évben. És hogy mi köze mindehhez közvetve a robotikának is? „Csak” annyi, hogy – mint a legtöbb előrejelzés mutatja – a robotizáció fejlődésével kifejezetten felértékelődnek majd azok a tevékenységek, amelyeket nem lehet gépesíteni. Márpedig bármilyen gyors is legyen a technikai fejlődés, azt egyelőre senki nem gondolja, hogy olyan cizellált gépeket készítünk a közeljövőben, melyek óvatosan megfognak egy-egy szem málnát, ribizlit vagy paradicsomot, és ugyanilyen óvatosan ládába gyűjtik.

Így viszont az előrejelzések szerint – még ha a málna- vagy paradicsomszedéshez nem is kell képesítés – a jövőben ezekben a munkakörökben várhatóan jelentősen megnő majd a munkaerő-kereslet, miközben Magyarországon a kivándorlás miatt már most munkaerőhiány van egy sor szakmában. A robotika elterjedésével ugyanis várhatóan a munkaerőpiac két végpontján nőhet majd meg a foglalkoztatási igény: a legalacsonyabban és a legmagasabban képzettek körében. Bár a legtöbb előrejelzés arról szól, hogy a foglalkoztatottak száma összességében a robotizáció elterjedésével sem fog változni, ezen belül azért vertikálisan és horizontálisan is nagyon komoly átrendeződések jöhetnek.

Előbbivel kapcsolatban például Simor András volt jegybankelnök, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) pénzügyekért felelős alelnöke a Figyelőnek augusztus végén adott interjújában azt mondta, a robotika a globalizációs folyamatokat is a visszájára fordította (pedig hányszor hallottuk az elmúlt húsz évben idehaza is, hogy „a globalizáció alapvető törvényszerűség, örök és visszafordíthatatlan”). „A 3D-s nyomtatásnak és egy sor egyéb, az életet meghatározó innovációnak a mindennapok világába való benyomulásával párhuzamosan eliminálódik annak a faktornak a jelentősége, amely alapvetően járult hozzá ötven éven át a tőke, illetve a munkaerő egyre intenzívebb globális vándorlásához: az emberi munkaerő áráról van szó. Egyszerűen érdektelenné válik, hogy hol mekkora a bérszínvonal. Lassan, de biztosan a robotok veszik át az egész gazdaságot áthidaló termelőmunka dandárját” – mondta Simor András.

Azért az antiglobalisták se örüljenek, a folyamat ugyanis egyáltalán nem csak pozitív irányú (technológiai fejlődés), számos, egyelőre felmérhetetlen következménnyel járó kockázatot is magában rejt. Az csak az egyik része, hogy a már idézett EBRD-alelnök szerint globális szinten is tovább éleződhet a fejlett és fejletlen gazdaságú országok közötti ellentét, de még a fejlett világon belül is hatalmas átrendeződések jöhetnek a munkaerőpiacon.

– Egyre többen szorulnak ki akár már a közeljövőben akaratukon kívül a munkaerőpiacról a robotizáció miatt – mondja a Magyar Nemzet Magazinnak Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MSZSZ) elnöke. Előrejelzéseik szerint szintén a nagyon alacsony és a nagyon magas képzettséget igénylő munkakörökben változatlan maradhat vagy akár nőhet is a foglalkoztatottság, de éppen a középkategóriában (szakmunkás, érettségizett szakmunkás) rengeteg munkahely szűnhet meg.

– Kissé sarkítva azt mondhatnám, hogy a jövőben kétfajta munkavállalóra lesz majd szükség: arra, aki megnyomja a gombot a roboton, és arra, aki megtervezi a robotot – így Kordás László.

Hogy melyek lehetnek ezek az ágazatok? Az MSZSZ szerint elsősorban a közlekedésben, szállításban, autóiparban, egészségügyben jelentkezhet már rövid távon széles körben a robotizáció, de Kordás László figyelmét az sem kerülte el, hogy a BBC-n nemrég olyan szoftvert teszteltek, amely a megadott adatok alapján kész cikket írt.

A szakszervezeti vezető szerint természetesen tisztában vannak azzal, hogy a robotizációt, a technológiák változását nem lehet megállítani, viszont úgy véli, a negatív hatások kiküszöbölése érdekében igenis lépéskényszerbe kerültek a kormányzat illetékesei és a munkaerőpiac szereplői is.

– A kormánynak – fogalmaz Kordás – már régen foglalkoznia kellene ezzel a kérdéssel, hiszen itt van a nyakunkon, de egyelőre semmilyen nyitottságot nem érzékelünk a részéről.

Az MSZSZ szerint alapvetően két módon lehetne enyhíteni a káros társadalmi következményeket. Az egyik egyfajta alapjövedelem lenne a munkaerőpiacról kiszorultak számára. (Finnországban egyébként most vezetik be, havonta 590 euró lesz, igaz, nem a robotizációval kapcsolatban.) Ezt az érdekvédők szerint alapvetően a robotizált ágazatok extra adójából finanszírozhatná az állam. (Hasonló javaslatot tett egyébként nemrég a Deutsche Post elnöke is.)

– A robot nem kér bért, nem megy szabadságra, nem lesz beteg, a bekerülési költség után folyamatos extraprofitot termel a munkaadójának, a közteherviselés jegyében az állam ezt megadóztathatja, ha a másik oldalon munkájukat veszített emberekről kell gondoskodnia – mondja Kordás László.

A másik irányra szintén van már példa, méghozzá itt a szomszédban.

– Romániában már kész az elképzelés a pénteki munkaidő két órával való csökkentésére. Mi ennyire nem lennénk radikálisak első körben, csak azt szeretnénk, hogy a napi húszperces munkaközi szünetet adják vissza a munkavállalóknak. Ez heti szinten kicsit több, mint másfél órát jelentene. Ezzel azon megoldás felé tennénk egy lépést, hogy a meglévő munkamenynyiséget igyekezzünk minél több ember között elosztani, hogy ne csökkenjen a foglalkoztatás – magyarázza Kordás László. Ennek egyik kiegészítője lenne a foglalkoztatás olcsóbbá tétele a munkaadók számára, vagyis a munkát terhelő adók csökkentése, a szakszervezet ugyanis járulékcsökkentést nem fogadna el.

– Mindehhez háromoldalú, a szakszervezetek, a munkáltatók és az állam részvételével létrejött megállapodásra lenne szükség, de egyelőre sem a munkaadókat, sem a munkavállalókat nem érdekli ez a kérdés – teszi hozzá Kordás László.

Az átalakulási folyamat pedig globális szinten már elkezdődött. Nem sok emberi marad például a pizzában – már ha a világ egyik legnagyobb pizzérialánca, a Domino’s törekvéseit siker koronázza. A cég az utóbbi években talán minden más versenytársánál többet tett azért, hogy alkalmazottjait gépekre cserélhesse a közeljövőben. Most épp Új-Zélandon jelentették be, hogy egy amerikai dróngyártóval együttműködve hamarosan megindítják a kereskedelmi (tehát már nem tesztüzemű) pizzakiszállítást önműködő repülő szerkezetek (drónok) segítségével. Ha valóban beindul a szolgáltatás, ez lesz a világ első élesben üzemelő robotrepülős kiszállítása. Bár kérdéses, hogy e gyakorlat elterjedhet-e a világon, mivel sok országban hoztak drónröptetést gyakorlatilag betiltó törvényeket.

A robotautós pizzakiszállítás tesztjét alig néhány hónapja kezdte meg az ausztrál Domino’s. Ehhez eredetileg katonai célokra kifejlesztett robotjárművet használnak, amely nem az úttesten, hanem a bicikliúton és a járdán közlekedik, persze lassan. A jármű GPS-adatok alapján tájékozódik, de vannak saját szenzorai is, amelyek segítségével elkerülheti az akadályokat. Most a féléves tesztüzem zajlik, és még akár két év is eltelhet addig, míg ténylegesen szolgálatba állhatnak a kiszállító robotautók.

Úgy tűnik hát, hogy hamarosan a rendelt pizzát a sütőből való kivétel után már nem érinti emberi kéz. Pontosabban már előtte sem nagyon. A kaliforniai Szilícium-völgyben a korábban internetes játékokkal sikeressé vált cég, a Zynga alapítója nyitott egy pizzériát, amelyben robotok készítik az ételt, olvasható a Popular Mechanics magazinban. Az szakács mindössze a kinyújtott tésztát helyezi a futószalagra, a többi már a gépek dolga. A rendelésnek megfelelő feltétek elhelyezése után a másik robot beteszi a nyers pizzát a sütőbe. Persze az otthonról történő pizzarendelés nem a leglényegesebb szegmense a világgazdaságnak, így ha néhány pizzafutárnak új állás után kell néznie, az vélhetően nem jár majd gyökeres társadalmi felfordulással. Csakhogy látnunk kell, hogy e tevékenység egyik eleme sem unikális, azok a gazdaság rengeteg más területén is megjelennek, és ilyenformán ugyanígy helyettesíthetők robotok munkába állításával. A tanulmányok szerint a legveszélyeztetettebb (ma még emberi) állások talán a közlekedés területén vannak. Az már fel sem tűnik sokunknak, hogy a kötöttpályás tömegközlekedési járművek (például a 4-es metró) vezető nélkül közlekednek. A következő lépés az lesz, amikor a robotok ténylegesen meghódítják a közutakat.

Ha robotautókról van szó, mindenki a Google és a Tesla önvezérlő kocsijairól beszél. Hol azért, mert elkerültek egy balesetet, hol azért, mert okoztak egyet (a gyártók által citált statisztikák szerint mindenesetre sokkal kevesebbszer ütköznek a robotkocsik, mint az ember által vezetettek). A személygépkocsik többségét maga a tulajdonos vezeti, így itt nem sok állás van veszélyben. Nem úgy a taxi és a teherautó vezetőfülkéjében. Szingapúrban most kezdték – egyelőre korlátozott hatótávolságú – próbaútjukat a robottaxik.

A Nutonomy nevű amerikai–szingapúri cég, amelynek alapítói között ott találjuk a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatóit is, most hat taxit indított el Szingapúr belső, 6,5 négyzetkilométeres területén, és az autók számát az év végére meg akarják duplázni, írja az AP. Az autók átalakított elektromos Renault-k és Mitsubishik, amelyek önmagukat vezetik ugyan, de két technikus is utazik a kocsikban. Egyikük a „vészsofőr”, aki magához ragadja a kormányt, ha valami balul sül el, a másik pedig a szoftverek működését figyeli. A kocsik navigációját hat lidar (lézeres radar) és két kamera segíti, persze a műholdas tájékozódáson felül.

Az utazás egyelőre ingyenes, és csak néhány megállóban lehet ki- és beszállni azoknak, akiket a cég kiválasztott a jelentkezők közül. Szingapúrra a kellő anyagi háttér mellett azért is esett az alapítók választása, mert kifogástalan az infrastruktúra, és a sofőrök is hajlamosak betartani a közlekedési szabályokat. A városnyi szigetországban hatalmas gondot jelent az autók nagy, 900 ezres száma. A Nutonomy vezetői szerint ha elterjednének az autonóm működésű taxik, akkor akár harmadára is csökkenthető lenne a gépkocsik mennyisége, ami egyúttal keskenyebb utakat és kisebb parkolóházakat jelentene.

A taxisoknál még jobban kell félniük a kamionsofőröknek. Nemrég számoltunk be arról, hogy lezajlott a félautonóm teherautók első, határokon átívelő európai tesztje. Több országból is vezeték nélküli kapcsolaton keresztül kommunikáló kamionokból álló karavánok indultak Rotterdamba. Bár még minden járműben ült sofőr, a sebességet az első kocsi vezetője határozta meg. A mögötte lévő teherautók azonnal átvették az első gyorsítását és fékezését (a kanyarodást egyelőre nem). Ily módon sokkal kisebb követési távolságot kellett tartaniuk a baleset veszélye nélkül. Kevesebb helyet foglaltak el az úton, és jobban érvényesült a szélárnyék jelensége, így kevesebb üzemanyagot használtak a kocsik. Minden a költségcsökkentés irányába mutat. Ha pedig beválik a technológia, nem nehéz kitalálni, hogy mi lesz a kiadások lefaragásának következő lépése: szükségtelenné válik a kamionsofőrök jelentős része.

De ne higgyük, hogy csak a fizikai munkások állásait vehetik át az egészen közeli jövőben a gépek. Valójában a szellemi foglalkozásokban dolgozók – mint a BBC riportjában szereplő újságírók – rutinműveletei is egészen jól algoritmizálhatók ma már. Sok kísérletben kiderült, hogy a komputerek legalább olyan jól tudnak hivatalos iratokat, szerződéseket fogalmazni, házakat tervezni, az iskolai dolgozatban feladott fogalmazást javítani, sőt a gyógyászatban diagnosztizálni, mint az emberek.

Utóbbi szakmában különösen nehéz az orvosoknak lépést tartaniuk a szakirodalom féktelen bővülésével. Minden negyvenedik másodpercben megjelenik egy újabb tudományos közlemény. Ha ezeknek csak a két százaléka fontos az orvos számára – hoz példát a Quartz –, akkor is egész életét a cikkek olvasásával tölthetné. Az oktatás sok más területén is közreműködhetnek a számítógépek – felfogás kérdése, hogy az emberek javára vagy éppen a korábbi óraadók kárára. Bár nem sokan tekintik az online egyetemi kurzusokat robotizáltnak, ha belegondolunk, az internetes tananyagok már jó ideje átvették a korábban a tanár munkáját igénylő feladatokat. A Harvard Egyetem online kurzusaira egy év alatt többen jelentkeztek, mint ahányan fizikailag is az egyetemre jártak az intézmény eddigi fennállása során összesen.

– A XVI. század óta bekövetkező bármilyen komolyabb technológiai változás nem érintette radikális mértékben a foglalkoztatást, annak szintje többé-kevésbé állandó maradt, és ez valószínűleg a robotizációval sem fog megváltozni – mondta a Magyar Nemzet Magazinnak Köllő János, az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetében munkaerőpiaci elemzésekkel foglalkozó kutató. Szerinte is elsősorban az ipari szakmunkásréteget érinti majd nagy számban a robotizáció, de egy tavaly publikált, 17 országra kiterjedő kutatás előrejelzései alapján például a könyvelés, a pénzügyi szolgáltatások, az alkalmazott kutatások vagy az oktatás is érintett lesz.

– Az említett tanulmány végkövetkeztetése ugyanakkor az, hogy a robotikának összességében pozitívak lesznek a hatásai – mondta Köllő János. – Más kérdés, hogy akinek a munkáját érinti a tendencia, tud-e vagy akar-e alkalmazkodni. Például nem hiszem, hogy egy, az önjáró autók elterjedése miatt munkáját veszített taxisofőr idősgondozónak vagy szociális munkásnak szívesen elmenne, márpedig a nem diplomás munkavállalók számára ezekben a szektorokban várható jelentősebb munkaerőpiaci igénybővülés a jövőben – fogalmaz. A kutató szerint egyértelmű, hogy az új helyzet minél szélesebb körű ismereteket, tanulóképességet kíván, emiatt az oktatási, szakképzési rendszert is efelé kellene fejleszteni – ehhez képest a magyar kormány által bevezetett szakképzési reformok éppen a szűkítés, a korai specializáció irányába mutatnak, amivel sok fiatal előtt zárulhatnak be az alkalmazkodás lehetőségei. Attól ugyanakkor nem tart Köllő János, hogy az utóbbi években Magyarországra települt nagy autógyárakban tömegesen veszíthetik el a dolgozók munkájukat a közeljövőben a robotizáció miatt, egyszerűen azért, mert a Mercedes, az Audi vagy a Suzuki már eleve magas szintű technológiát hozott magával.

– A robotok nem veszik el tömegesen az emberek munkahelyét, hanem a foglalkoztatottság szerkezetén változtatnak. Egy német tanulmány szerint minden egyes „robotalkalmazott” három másik emberi munkaerő felvételét vonja maga után – érvel Szilvási Krisztina, az ABB iparirobot-gyártó marketingkommunikációs menedzsere. – A tanulmány szerint a német autóiparban 2010 és 2013 között foglalkoztatottak száma több mint hét százalékkal nőtt, miközben a tízezer alkalmazottra jutó 1100 robot az adott iparágban valaha regisztrált legmagasabb adat volt.

Az okfejtés szerint a robotok révén kialakuló hatékonyságnövekedés és költségcsökkennés – összességében a vállalat termelékenységének növekedése – több munkavállaló felvételét teheti szükségessé olyan területeken, amelyeket csak emberek képesek ellátni, és bővülhet a beszállítói szféra is. A jövőben ezért még keresettebbé válnak a szoftverfejlesztés vagy a mechatronika területén dolgozók, hiszen a robotok tervezése, működtetése és karbantartása megfelelő tudást igényel. Másrészről viszont sok más tanulmány éppen azt mutatja ki, hogy bár létrejönnek új munkahelyek, de helyettük sokkal több szűnik meg. Emellett a robotizáció a gazdaságnak éppen azon területeit érinti, amelyek a legérzékenyebbek a jövőbeli válságokra (lásd autóipar). Így a robotfenntartóvá átképzett emberek a következő recesszió idején ugyanolyan kiszolgáltatottá válhatnak, mint korábbi munkakörükben voltak.

De nem minden ipari robot helyettesíti az ember munkáját. Vannak úgynevezett együttműködő robotok, amelyek segítik azt.

– Az együttműködő robotok gyakran egy gyártósoron vagy akár egy asztalnál dolgoznak együtt a humán munkatársakkal, ilyen például YuMi, az ABB kétkarú ipari robotja. Például egy mobiltelefon összeszerelésénél az akkumulátort be tudja helyezni egy dolgozó, de a kamerát már sokkal nagyobb precizitással illeszti be egy robot a telefonba – folytatja Szilvási Krisztina. – A robotok eddig védőkerítéssel körülvett különösen veszélyes berendezésnek minősültek, most viszont emberi alkalmazottakkal közösen, egy munkatérben végeznek feladatokat.

Ha azt gondoljuk, hogy e munkaerőpiaci trendek csak Japánt, Dél-Koreát, esetleg Németországot érintik, nagyon tévedünk. Tíz évvel ezelőtt nyolcszáz robot üzemelt hazánkban, 2014-re ez a szám megötszöröződött. Ebben nagy szerepe volt az Audi és a Mercedes már említett beruházásainak, hiszen az autóipar klasszikusan a legrobotizáltabb iparág.

Pogátsa Zoltán a robotizációval kapcsolatban egy The Economist-cikket idézett kérdésünkre, amely „bemutatta, hogy időről időre felvetődik ez a tézis – mármint hogy tömegesen veszítik majd el az emberek a munkájukat –, majd elhal, majd ismét előkerül”. A közgazdász azt mondta, „így megy ez a tizenkilencedik század, a géprombolók kora óta. Marx még elméletet is csinált belőle, amely látványosan nem jött be. Azóta vagy húsz igen jelentős innovációs hullám volt: elektromosság, Otto-motor, repülés, műanyagok, csipek, nukleáris energia, internet, GSM, hogy csak párat említsek.” Ha igaz lenne a tézis, akkor „ma már szinte senkinek nem lenne munkája”. Ehelyett „azt látjuk, hogy a foglalkoztatási ráta körülbelül akkora, mint Marx idejében”. „Az új technológia egyes munkahelyeket feleslegessé tesz, másokat viszont létrehoz. Nem kell már írógépszerelő, de kell rendszergazda, majd app designer” – mondta a közgazdász.

Azért, bármennyire nem látszanak még a folyamat konkrét következményei a maguk teljességében, próbáljunk optimisták maradni: Erik Brynjolfsson robotizációról szóló könyvében (Második gépkorszak) azt írja, sokkal szebb, boldogabb korba is juthatunk, magasabb szintű szolgáltatásokkal, jobb infrastruktúrával, biztonságosabb közlekedéssel (nemrég a Newsweek az említett Teslák kapcsán írta, hogy „bármennyire is fáj, a közlekedés túl veszélyes dolog, hogy az emberekre bízzuk a vezetést”), ehhez „mindössze” innovatívnak, tanulékonynak, állandóan fejlődésre késznek kell lennünk. Kérdés, sikerülhet-e ez mindannyiunknak.

Akár átveszi az ember munkáját, akár csak kiegészíti, elsőrangú fontosságú, hogy a robot hatékonyan tudjon együttműködni velünk. Hogy ez pontosan milyen viselkedésformákat igényel a géptől, azt nem is olyan könnyű meghatározni. Van azonban egy állatfaj, amelyik sok tízezer éven keresztül tanulta a közöttünk való életet. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) etológusai szerint ezért a robotmérnökök sokat tanulhatnak a kutyától. A kutya viselkedésének alapvető jellegzetességei ugyanis beépíthetők a gépek algoritmusaiba.

– Két fontos feltételnek kell megfelelnie egy robotnak, hogy hatékonyan tudjon működni az emberek között. Az első, hogy a rábízott feladatot el kell tudnia végezni. Ez nem olyan magától értetődő, hiszen ma a robotok számára sokszor még az emberi szempontból legegyszerűbb feladatok is megoldhatatlannak tűnnek. Milyen jó lenne egy utcai takarító robot. Sajnos azonban a sokféle szemét feltakarítása, a mai utcaszerkezet, a közlekedés, a jövő-menő gyalogosok túl összetett problémát jelentenek egy robot számára – mondja Miklósi Ádám egyetemi tanár, az ELTE etológia tanszékének vezetője. – A másik feltétel a szociális kompetencia, azaz a robotnak fel kell tudnia ismerni, hogy az adott szociális szituáció milyen viselkedést kíván a részéről. Egy utcai takarító robotnak képesnek kell lennie, hogy megfelelő távolságból kikerülje a mellette elhaladó embereket vagy éppen a sétáltatott kutyákat. Egy közértben dolgozó robotnak például figyelembe kellene vennie, hogy egy gyerek vagy idős ember kér tőle segítséget.

Miklósi Ádám szerint a robotok biztos nem csökkentik összességében az emberek munkaerőpiaci lehetőségeit, de – ahogy mindig is – a piac folyamatosan átalakul. A robotok megjelenésével egyes szakmák valóban eltűnhetnek, de ez legalább tíz-tizenöt éves folyamat lesz, és így van idő felkészülni. Abból sem lett felfordulás, hogy már nincs szükség telefonközpontos kisasszonyokra, mert a telefonhálózat automatikusan működik. Sokkal több szakember kell viszont, aki ért a robotokhoz. Ma ez a szakma még csak kialakulóban van, itthon pedig kifejezetten hiányoznak az ilyen szakemberek. Persze kérdés, hogy az alacsony képzettséget igénylő munkájukat a robotok miatt elveszítő emberek képesek lesznek-e programozóként, mérnökként visszatérni a munka világába.

– Leginkább olyan szakmákban várható a robotok térnyerése, ahol nem kell sokat mozogni, és az elvárt mozgássorok egyszerűek. Szupermarketekben a pénztáros szerepét átvehetnék, de már vannak olyan megoldások, ahol a vevő egyedül intézi a fizetést, és robot sem kell hozzá. Sokan próbálkoznak a kórházi robotokkal, amelyek különböző tárgyak szállításában segítenek. Éttermieket is próbálnak fejleszteni, de még messze vannak attól, hogy egy igazi pincér munkáját átvegyék – folytatja a kutató. – Egyelőre nem kell attól félni, hogy a gépek az emberek között tudnának hatékonyan munkát végezni. A technológia még nem érte el a szükséges fejlettségi fokot. Fontos lenne, hogy a műszaki fejlesztések mellett viselkedéskutatók, különösen etológusok is bekapcsolódjanak ebbe a munkába, mert csak így lehet megvalósítani a megfelelően kialakított szociális robotokat.