Kutyák és a beszéd: világraszóló magyar kísérlet

Világraszóló felfedezést tettek magyar kutatók a kutya beszédfeldolgozásáról. Hogyan sikerült?

Ez legnagyobb meglepetésemre többé-kevésbé az MRI-gépben is sikerült neki azokon az éjszakákon, amelyeket Kaposváron töltöttünk – a gépet eléggé el nem ítélhető módon ugyanis nappal emberi páciensek vizsgálatára használták. Én ott nyugtatgattam őt a cső végén, és eközben alkalmam nyílt működés közben megfigyelni az MRI-gépek másik jól ismert tulajdonságát. Ezek ugyanis valójában hatalmas elektromágnesek. A legendák szerint a gép még vaságyakat is képes magához rántani. Ennek valóságtartalma kétséges, az viszont biztos, hogy izzadt orromról bizony lerepült a fémkeretes szemüveg, amikor behajoltam a gépbe.

Egyetlen hibaként Spocknak nagyon melege volt, így folyamatosan lihegett, és ez az apró fejmozgás máris értékelhetetlenné tette a képeket. Így mi kiestünk a tesztekből, de más kutyák maradtak, és az évek során a kutatók is egyre gyakorlottabbá váltak mind a kutya kiképzése, mind agya vizsgálata területén. A kísérletek már Budapesten folynak, és mára beérett a munka gyümölcse, hiszen most jelent meg a kutatócsoport első átütő sikert arató tanulmánya a világ első számú tudományos folyóiratában, a Science-ben.

A kidolgozott módszerrel elméletileg szinte beláthatatlanul sok kérdés megválaszolható. Most éppen azt fedezte fel Andics Attila és a Magyar Tudományos Akadémia–ELTE összehasonlító etológiai kutatócsoportjának néhány munkatársa, hogy a kutya agya hogyan dolgozza fel a hallott emberi szavakat. Erről persze minden kutyásnak megvan a véleménye. Vannak, akik szerint mindegy, mit mondunk a kutyának, ha kedvesen mondjuk, dicséretnek, ha durván, szidásnak gondolja. Mások nem törődnek sokat a hangszínükkel, csak odalökik állatuknak, hogy „jó kutya” vagy „rossz kutya”, és ezzel befejezettnek is tekintik a kommunikációt.

Nos, ahogy lenni szokott, egyik szélsőséges vélemény sem helyes, az igazság valahol félúton van. Tizenhárom kutya vett részt a kísérletben, magyarul feküdt az MRI-gépben, miközben fejhallgatón keresztül kiképzőjük ismerős hangját hallgathatták. A gazda mondanivalója négyféle lehetett: mondhatott neki dicsérő és érdektelen szavakat, mindkettőt kedves hanghordozással és semleges hangnemben is. Az eközben készült FMRI-felvételeken jól látszik, melyik agyterület veszi föl aktuálisan a legtöbb oxigént, ami intenzív idegi aktivitásra utal.

Az eredmények szerint a kutya az értelmes szavak feldolgozására főként bal agyféltekéjét használja. Mivel az értelmetlen szavak hallatán nem volt lényeges különbség a jobb és a bal agyfél között, úgy tűnik, hogy a talált agyi központoknak nem egyszerűen a hangfeldolgozás a feladatuk, hanem a beszéd értelmezése is. Akkor is a bal agyukkal értelmezik a szavakat, ha kedves intonációval hallják, és akkor is, ha nem. Ezzel ellentétben a hanghordozás felismerése a jobb agyféltekén történik. E képességük nem korlátozódik a beszédre, a kutatócsoport már korábban kimutatta, hogy másféle hangok hangulatának meghatározásában is szerepet játszik.

De ez még nem minden. Kiderült, hogy a kutya számára csak akkor számít jutalomnak a dicséret, ha kedvesen mondjuk neki. Az agy jutalmazó központja – amely az emberben is megvan, és akkor aktiválódik, ha valamilyen számunkra kellemes dolog (finom étel, kellemes zene vagy akár a szex) történik velünk – ugyanis csak akkor lép működésbe a kutyánál a hallott dicséret hallatán, ha azt a megfelelően kedves hanghordozással mondjuk neki.

– Még soha senki nem vizsgálta, hogy egy nem emberi agy hogyan dolgozza fel az emberi beszédet, a beszédben rejlő jelentést. Ezért számunkra is szinte minden felfedezés igen meglepő volt – nyilatkozta lapunknak Andics Attila, a kutatás vezetője. – Így az, hogy a kutya agya az emberéhez hasonlóan képes elkülöníteni a szójelentést az intonációtól, s a kutyánál is bal féltekei dominancia van a jelentéssel bíró szavak hallatán. Tehát a dicséretet akkor éli meg jutalmazásként a kutya – az agyi válaszok alapján –, ha a szójelentés és az intonáció is dicsérő.

Andics elmondta, hogy ezek korántsem a kísérletsorozat végső eredményei. Felsorolni is nehéz, mennyi új kérdés merült föl azonnal a mostani tanulmány megírása után. Szinte semmit sem tudunk például arról, hogyan dolgozza fel agyában a kutya az újonnan tanult szavakat, a nyelvtant. Mi alapján különíti el a beszélőket, és ez a megkülönböztetés hogyan jelenik meg agyműködésében. És mindez még csak a beszédfeldolgozást érinti. A módszerrel ugyanis más csatornákon beérkező információkat, például a látott képek feldolgozását is vizsgálni lehet a jövőben.

A beszédhangok feldolgozásáról szóló mostani felfedezések legfőbb tanulságai ráadásul messze túlmutatnak a kutyán. Andics Attila feltételezi, hogy kísérleteik alapján esetleg újra kell gondolni elképzeléseinket az emberi nyelv evolúciójáról. Bár kétségtelen, hogy csak az ember használ szavakat, de úgy tűnik, hogy – ellentétben egyes kutatók elképzeléseivel – nem azért, mert csak a mi agyunk képes feldolgozni a szavak jelentését. Most kiderült, a kutya is képes rá.